Fújtatva álltunk meg Mrs. Lohans irodája előtt, mire az igazgató kinyitotta az ajtót nekünk.
– Hát itt meg mi történt? – vonta fel a fél szemöldökét a diri, mi pedig becsörtettünk az irodába.
Az igazgató furán méregetett minket, merthogy egyikünk se szólt egy mukkot sem, így két perc múlva megtörtem a csendet:
– Eltépte a beadandóm! – mutattam a mellettem sminkelő(?) Jessicára.
– Blair kidobta az enyém – vetette oda mellékesen, ugyanis eddig el volt foglalva azzal, hogy még egy kiló sminket nyomjon magára.
– Elég! Miért dobtad ki a dolgozatát? – fordult felém. Klassz, szóval én vagyok a hibás.
Hirtelen nyílt az ajtó, és belépett rajta Matt nyomába Cortezzel.
– Fiúk, ti mit kerestek itt? Nem órátok lenne? Mi ez az egész? – értetlenkedett Mrs. Lohans.
– Meg tudjuk magyarázni! – szólalt meg a két fiú egyszerre.
– Felesleges itt lennetek, mi is tudunk beszélni – pillantottam lenézően a srácokra.
– Nem így tűnik – fonta keresztbe a kaját Cortez.
– De hisz' Blair kezdte – nevetett fel Matt, és átkarolta Jessicát, nekem pedig lehervadt a mosoly az arcomról.
Mrs. Lohans megelégelte, hogy senki sem tudja elmondani a pontos sztorit, így az unott fejű Cortezre nézett.
– Fiam, mondd el te, mi történt – ült le a diri.
– Tegnap Jessica kiposztolt egy félmeztelen képet Blairről – magyarázta.
Jézusom, ezek szerint ő is látta a képet! Ekkora cikit! Jó mondjuk az jobban izgat, hogy Matt mit szólt hozzá, bár ezek szerint semmit. Neki tök természetes, hogy a barátnője személyi jogokat sért, ok nélkül, értem. Sok boldogságot...
– Rendben. Mindkettőtök igazgatóit kap – intett az igazgató, s kitessékelt minket.
Ez igazságtalanság! Savanyú képpel botorkáltam v az osztályterem... helyett a lányvécében, ahol lerogytam a padlóra, s sírni kezdtem. Nagyon mélyről jött, igazából már akkor sírógörcsöm támadt, amikor megláttam őket, csak kibírtam. Most azonban ott ültem a padlón.
Kisírt szemekkel, felpuffadt arccal indultam meg a táskám felé. Egyedül vagyok. Senki sincs itt nekem, aki segítene, vagy beszélne velem. Magamra maradtam. Meglepetésemre nem voltam egyedül, ugyanis Cortez a padján ült és zenét hallgatott. Érkezésemre felkapta a fejét, s elkerekedett szemekkel nézett rám.
– Mi történt? – kérdezte kiváncsian.
– Semmi – vágtam rá, s megfordultam.
– Ó, hogyne. Mi lenne, ha egyszer végre el is mondanád, hogy mi a bajod?
– Miért érdekel? – kérdeztem vissza.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
– Mert... – kezdett bele, de megakadt. Erről beszéltem. Nem érdekli, de megszokta, hogy kérdezősködik.
Keresztbe font karral vártam a választ, ami egy ideig nem jött. Viszont látszódott az arcán, hogy zavarban van.
– Mert a barátom vagy és érdekel miért sírtál – nyögte ki.
– Jól vagyok, tényleg – mosolyodtam el halványan, de Cortez csak megrázta a fejét, és legyintett.
– Matt és Jessica a buliba jöttek össze. Amikor neked udvarolt, amit nem is értek. Egyszerre két lány? Hű – röhögött, mire megcsörrent a telefonja.
– Halló? – szólt bele hűvösen, de hirtelen felcsillant a szeme.
– Blake, haver! Mizu van? – kezdett el csevegni, én pedig krákogtam egyet.
– Ó, bocs, haver, később visszahívlak – tette le a telefont.
Gúnyosan elvigyorodtam és felültem a saját padomra.
