Rude |H.S.Hun.|

Kilenc

-2 Héttel Később-

Boldogan sóhajtottam, miközben egy tálba borítottam a kedvenc műzlimet, majd tejet öntöttem rá. Végre egyedül, csak én és a műzlim. Így kell kezdődnie egy jó napnak. Az elmúlt két hétben nem nagyon láttam Harryt. Biztos voltam benne, hogy elfoglalt, és nem lesz csak miattam szabad minden egyes átkozott percben.

Igen, hiányzott a szitkozódás. Nem fogja az összes idejét, vagy ahogy ő mondja egyetem előtti szabadságát azzal tölteni, hogy órákat tartson nekem. De ez rendben is volt így. Meg amúgy sem volt már szükségem a leckéire. Bár az elég fura volt, hogy ennyire hallgattam rá.

Nem tudtam miért, de meg akartam vátoztatni a személyiségem, hogy az emberek ne ítéljenek el. Nagyon meg akartam változni, és nem akartam, hogy kárba vesszen az összes munkája, mert végül is kedves volt tőle, hogy tanított. Rossz szándék nélkül segített nekem, és nem is kért érte semmit. Igaz, hogy megkért, hogy játszam el az álbarátnőjét a nővére előtt, de mondta, hogyha nem szeretném megtenni, akkor nem kényszerít rá.

De én akartam. Mondtam, hogy valahogy megfogom neki hálálni, és ha így, akkor így. És amúgy is, szinte bármelyik lányt megkérhette volna a világon, de ő mégis engem kért meg. Bár nem tudom őt elképzelni más lányokkal, vagy akár azt, hogy egyáltalán legyenek lány barátai. De bekellett valanom, hogy a srác elbűvölő volt, és helyes, szóval biztos, hogy millió lány szerelmes volt belé.

"Jó reggelt." Mondta az anyám mosolyogva mikor belépett a szobába. Felnéztem rá, miután vettem egy kanalat a műzlimhez.

"Jó reggelt, anya." Mosolyogtam vissza. Anyával azóta nem beszéltünk Harryről, mióta velem és Nathannal töltötte az estét. Nem hoztam fel a dolgot, és mikor úgy éreztem, hogy ő viszont fel akarja hozni, és kérdezni akar róla, akkor gyorsan mindig megváltoztattam a témát. De az is segített ebben, hogy mostanában nagyon elfoglalt volt a munkájával. A héten szinte mindennap későn ért haza, ezért Nathanért is mindig nekem kellett menni a suliba.

Bár engem annyira nem zavart, Nathannek viszont eléggé hiányzott az elmúlt két hétben. Jó, nem fogok hazudni, kicsit azért nekem is hiányzott, de azért örültem, hogy nem kellett mindig veszelednem vele.

"Jól vagy?" Kérdeztem, mikor észrevettem, hogy mennyire fáradt is volt, mire leült a velem szemben lévő kanapéra, és sóhajtott.

"Munkai gondok."

"Oh, ezért jössz mindig későn haza?" Bólintott. "Mi a baj? Történt valami?" Felhúzta  a szemöldökét zavarodottan, de aztán elmosolyodott.

"Um, nem. Csak annyi, hogy van egy pozíció, amiért keményebben kell dolgoznom a szokásosnál." Rámosolyogtam. Ő mindig is egy keményen dolgozó típus volt, és tudtam, hogy bizonyítani akart valamit, de eközben sajnáltam is. Annak a cégnek dolgozni aminek az ex-férjed is dolgozik, nem lehet túl könnyű. Bár örültem, hogy akkor nem volt ott mikor apával és a feleségével Elizabethel találkoztam. Tudom, hogy neki sokkal nehezebb lett volna látnia őket, mint nekem.

"Tudom, hogy megfogod kapni, anya. Keményen dolgozol érte, és egy csodálatos anya vagy."

"De mostanában nem vagyok egy túl csodálatos anya. Mindig későn érek haza, és egyedül hagylak téged és Nathant. Még fel sem veszem-"

"De ezt mind értünk csinálod, igazam van? Akkor meg csodálatos vagy. Anya, Nathannek és nekem nagyon hiányzol, de tudjuk, hogy nagyon keményen dolgozol miattunk. Te vagy a mi hősünk." Erre szélesebben mosolygott. "Nathan okos, és mindennap elmondja nekem, hogy mennyire hiányzol neki, de épp ezért is, minden egyes nap után jobban szeret téged, mert tudja, hogy azért dolgozol ennyit, hogy mi megkaphassuk azt amit akarunk. És ezt én is tudom." Észrevettem, hogy miután befejeztem a szemei egy kicsit könnybelábadtak, de tudtam, hogy nem fogja előttem elsírni magát.