Rude |H.S.Hun.|

Tizenkettő

"Szi-Szia!" Dadogtam idegesen. Azt mondta, hogy a hétvégén jön, nem ma! Plusz most pont förtelmesen néztem ki. Ami rajtam volt egyáltalán nem volt lenyűgöző.

Kuncogott, majd leült a fotelra. Csendben voltam, nem tudtam egy szót sem kinyögni. Megveregette maga mellett a kanapét, jelezve, üljek mellé. "Nem harapok." Mondta.

Felkuncogtam, majd leültem mellé. Nem tudom miért voltam ideges, hiszen igazából Harrynek kéne annak lennie. Talán pont ezért hívott, természetesen. "Szóval mióta jártok Harryvel?" Basszus!

Harryvel sosem beszéltünk erről az információról, mármint mivan ha már mondta neki, hogy évek vagy hónapok óta randizunk. Nem akartam elrontani neki, de fogalmam sem volt, hogy mit kéne válaszolnom.

"Harry nem mondta még?"

"Nem. Harry nem mondott semmit. Amikor hívtam, akkor is meglepett azzal, hogy barátnője van."

"Oh, de miért voltál annyira meglepve?" Tetettem a hülyét, de ugyanakkor azon is gondolkoztam, hogy mit mondhatnék neki. Sztorikat és hazugságokat kellet kitalálnom, hogy higgyen nekem.

"Nem mondta?" Megráztam a fejem. "Még sosem volt barátnője hosszabb ideig."

"Oh, igen. Mondta, de nem hittem el, hogy tényleg igaz."

"Miért?"

"Mert helyes, és bármelyik lány bármikor bele tudna szeretni." Azt akartam, hogy tényleg azt higgye, hogy a barátnője vagyok, de nem tudtam hogyan kéne elhitetnem vele, mivel még sosem voltam senkinek sem a barátnője. Gondoltam csak szépeket mondok róla, és talán akkor működhet. "De nem ezért kezdtem el vele randizni. Ő nagyon kedves és édes. Nagyon nagy szíve van." Mosolyogtam.

"Örülök, hogy végre megtalálta az igazit." Örültem, hogy elfelejtette a kérdését, és megtudtam változtatni a témát. A pillantása a felsőmre terelődött, majd elvigyorodott. Mi a pokolért vigyorognak ma az emberek a ruhámimra?

"Szép felső, Gemma. Gyönyörűen néz ki rajtad." Úgy döntöttem, hogy megtöröm a csendet, megdícsérve a stílusát. Nem hazudtam, a póló tényleg jól állt neki.

"Aw, köszönöm!A te felsőd is szép."

"Köszi. Harrytől vettem kölcsön." Megint egy kis csend lett köztünk.

"Remélem nem bánod ha megkérdezem, de, hogy találkoztatok Harryvel?"

"Um, ez igazából vicces. Egy boltban voltunk, és egy beanien veszekedtünk, hogy ki látta meg először." Elmosolyodtam, ahogy visszaemlékeztem arra a pillanatra. Kuncogott, miközben a szemei kikerekedtek meglepettségében.

"Nem igaz! Veszekedtetek? Az első nap mikor találkoztatok? Wow."

"Igen. Aztán a boltos kijött, hogy megállítson bennünket."

"Ki kapta meg a végén?"

"Senki." Erre kitört belőlünk a röhögés.

"Te nagyon rendes és vicces vagy." Mondta bólintva.

"Köszönöm. Te is rendes vagy!"

"Tudod mit? Meg kell törnünk ezt a kényelmetlen csendet kettőnk között, mivel nagyon édesnek nézel ki. Szóval...Elmondok néhány kínos emléket Harryről." Kuncogott gonoszan.

"Ezért vannak a nővérek, Gemma." Azt hiszem elég jól kijöttünk, és egy csomó minden kiskori sztoriját és emlékét elmesélte. Például, hogy egyszer felvett egy melltartót, és készített is róla egy fotót. Vagy amikor felvette Gemma ruháit egy színdarab kedvéért. Nem tudtam abbahagyni a nevetést. Gemma annyira vicces volt, és egy jó társaság, csakúgy mint Harry.