Rude |H.S.Hun.|

Négy

"Evelyn, kelj fel!" Éreztem ahogy valaki rázogat, ezért megpróbáltam kinyitni a szemem. Tudtam, hogy valaki mögöttem ül, ezért kinyitottam a szemem. Anya volt az. "Jó, végre ébren vagy."

"Igen, Anya?" Kérdeztem mély, álmos hangon.

"Hol voltál tegnap?" Felmordultam.

"Azért keltettél fel, hogy ezt megkérdezd?"

"Elmentél az engedélyem nélkül."

"Hát, sajnálom. Ashleevel voltam, oké?" Mondtam nekitámasztva a fejem az ágytámlának.

Sóhajtott.

"Aggódtam, Evelyn."

"Eve, anya." Utáltam ha az emberek a teljes nevemen szólítanak, és ő mindig úgy hívott, mindegy hányszor mondtam, hogy ne tegye.

"Úgy hívlak ahogy csak akarlak." Megforgattam a szemeim. "Hagyd ezt abba." Mutatott a forgó szemeimre. Néha úgy éreztem, hogy neki még mindig egy hat éves kislány vagyok, bár sokszor tényleg úgy is kezelt. Felállt, de mielőtt kiment volna, visszafordult.

"Igen, Anya?" Sóhajtottam.

"Menj találkozz az apáddal. Felhívott." Újra felmordultam.

"Muszáj?" Bólintott.

"A vállalatnál vár rád, szóval öltözz fel, és indulj." A szemeim erre kikerekedtek.

"Mi? Most?" Újra bólintott majd becsukta maga mögött az ajtót.

Azt tettem, amit minden velem egykorú lány csinál a legrosszabb napjain. Megfordultam, és belesikítottam egy párnába. Már akkor tudtam, hogy ez egy rossz nap lesz. Felkeltem, majd úgy döntöttem, ma nem reggelizek. A műzlim amúgyis elfogyott, ezért igazából nem is volt értelme reggelizni.

Vettem egy gyors zuhanyt, majd megmostam a fogam. Felvettem a világoskék pulcsimat és egy fekete nadrágot. Aztán felhúztam a fekete csizmám, majd a táskámhoz léptem, és belepakoltam a fontosabb cuccaimat. Mikor a telefonomat raktam volna bele, gondoltam előtte gyorsan lecsekkolom, hátha jött valami új üzenetem.

Felnyitottam a Twitteremet miközben lesétáltam. Megnéztem az értesítéseimet, de hamar meg is bántam, mikor észrevettem, hogy Harry többször is tweetelt nekem.

Evelyn, heyyyyy!

Hiányzol

Nagyon cukin nézel ki ezen a kis ikonon.

Hoppá, remélem most ezért majd nem fogsz megverni!

Hiiiiiii

Tudod követned kéne engem, mer' én egy cuki unikornis vagyok:)

Az utolsó tweetjén kénytelen voltam felnevetni. Kimentem a konyhába, hogy a hűtőből kivegyek egy üveg vizet, de a telefonom még mindig a kezemben volt.

"Ez fura!" Becsuktam a hűtőt, és az öcsémre néztem, Nathanra. Igazából még eddig észre sem vettem, hogy itt van.

"Mi?"

"Az előbb nevettél, most meg mosolyogsz!" Kerekedtek ki a szemei. Erre felhúztam a szemöldököm. Nem is vettem észre, hogy mosolygok.

"És?"

"Ez nem te vagy." Megforgattam a szemeim. "Oooh, pasid van!" Mozgatta fel-le a szemöldökét, mire közelebb léptem hozzá.

"Ha ezt mégegyszer kimondod, meghalsz." A szemei nagyobbra nőttek, de ez legalább elhalgattatta. Megvontam a vállam, majd kimentem a házból, bár lelkiismeretfurdalásom volt amiért ezt mondtam. Kegyetlen voltam vele, de ez talán azért volt, mert már hozzászoktam a durvasághoz. Utáltam, hogy gonosz és goromba voltam vele.