Rude |H.S.Hun.|

Nyolc

"Harry, mit keresel itt?"

"Mint mondtam, szükségem van a segítségedre." Kiléptem hozzá, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Remélem Nathan nem veszi észre, hogy eltűntem.

"Miben?"

"Hát, a nővérem Gemma, nemsokára meglátogat," Elmosolyodtam.

"Aw, akkor többé már nem lesz honvágyad."

"Um, azt hiszed, hogy ez jó?" Erre zavartan felhúztam a szemöldököm. "Ez rossz! Mindig azzal ugrat, hogy szingli vagyok."

"Miért? Szinglinek lenni olyan rossz?"

"Nem, de az összes eddigi kapcsolatom egy nagy szívás volt, és mindegyik gyorsan véget is ért, ezért azt hiszi, hogy szar vagyok a szerelemben, és, hogy sose lesz barátnőm." Forgatta meg szemeit. "Szóval ma felhívott, és mondta, hogy meglátogat, mert tudja, hogy most biztos magányos vagyok, mivel nincs barátnőm."

"És akkor? Ez rendben van. Ő csak fétékeny, Harry. Csak azért mondja, hogy felidegesítsen."

"Um, nem! De ő igazából nem is érdekel annyira. Az anyám a baj." Erre még jobban összezavarodtam. Mostmár tényleg, teljesen evesztettem a fonalat. Mi olyan rossz a szingliségben? Mármint az nem azt jelenti, hogy mindig magányos vagy. A nővére gondolkodása kicsit hasonlított Ashlee-ére. De amúgy nem tudom mire megy most ki ez az egész, és, hogy mi közöm is van mindehhez.

"Mi a baj az anyukáddal?"

"Mindig aggódik miattad,  és minden nap felhív, mert még mindig azt hiszi, hogy össze vagyok törve az exem miatt. Pedig igazából, amúgy én szakítottam vele." Wow úgy néz ki tényleg nem voltak olyan jók az eddigi kapcsolatai. Felsóhajtottam. "És mi közöm van nekem mind ehhez?"

"Szükségem van a segítségedre."

"Um, ezt mondtad az előbb is, ezért most mégegyszer megkérdezem. Miben?" Kuncogott.

"Azt szeretném, ha eljátszanád pár óráig, hogy a barátnőm vagy." A szemeim hirtelen kikerekedtek, és úgy éreztem, mintha az egész világ megállt volna egy pillanatra. Miért mondja ezt? Nincs szüksége emiatt egy hamis barátnőre. De ha mégis, akkor is, miért engem kér meg?

"Um, Eve?" Harry szemei mögém terelődtek, mire megfordultam, és szembe találtam magam egy kis figurával. Nathan egy pillanatra Harryre nézett, majd ráncolni kezdte a homlokát.

"Vissza jössz?" Halkabban beszélt mint szokott. Néha ha idegenekkel találkozik, szégyenlős lesz.

"Uh, igen!" Harryre néztem, aki mosolyogva figyelte Nathant. Leguggolt, hogy egy szinten legyen az öcsémmel, majd kinyújtotta felé a kezét.

"Szia, Nathan. Harry vagyok."

"Szia, Harry!" Nathan megrázta a kezét, mire én elmosolyodtam az aranyos jeleneten. "Te vagy a pasija?" Erre homlokon csaptam magam, és játékosan felmorogtam. Harry  felémfordult, majd felnevetett.

"Um, nem. Én csak Eve egyik barátja vagyok." Mondta neki.

"Nem akarsz csatlakozni hozzánk  a Harry Potter maratonon?" Igazán meglepett, hogy felajánlotta neki, hiszen mindig is visszahúzódó volt az új emberek között. Harryvel pedig még csak most találkozott, de máris meghívja a filmes esténkre. "Mármint csak ha szeretnél. De gondolom szeretnél, mert a te neved is Harry." Harry bólintott, és úgy vigyorgott mint egy kisgyerek.

"Pontosan. Csak sajnos én nem vagyok varázsló." Sóhajtott, majd felállt. A nagy alakja mindkettőnket betakart. "De nem csatlakozhatok amíg Eve bele nem egyezik." Nathan odajött hozzám, és meghúzgálta  a nadrágom, jelezve, hajoljak le hozzá. Mikor megtettem, a jobb kezét gyorsan a fülemhez emelte, s suttogni kezdett, hogy nehogy Harry meghallja.