Nélküled nem megy!

Nélküled nem megy! 6.rész

Beültünk egy aránylag gyér forgalmú kávézóba, ahova Jungkook álruhába jött mondván a saesengek bárhol megtalálhatják. Ettünk és beszélgettünk. Én elmondtam, hogy a nagyiékkal lakom és, hogy van egy macskám, akit Cucumbernek hívnak. Mivel nem nagyon tudott angolul először csak bámult rám,aztán elmagyaráztam neki, hogy az uborkát jelent. Nagyon nevetett rajta, és megígértette velem,hogy bemutatom őket egymásnak. Ő a BTSrõl mesélt nekem, minden tagot utánzott, és képeket is mutatott róluk a telefonján. Elmondta ki mit szokott csinálni, ki mit szeret, mesélt arról,hogy mennyit esznek és játszanak. Nagyon sokat nevettünk és az igazat megvallva egyre jobban és jobban kedvelem ezt a srácot. Vicces nézni, ahogy szinte bolondot csinál magából, és mikor én elnevetem magam akkor ő is. Én is ezt csináltam egész végig. Nagyon jó volt látni a mosolyát. Boldogsággal töltött el. Melegséggel. Az idillt a telefonom csöngése zavarta meg. Hyerin barátnőm az. Szőke göndör fürtjei mosolygós arca és ragyogó szeme köszönt rám a képernyőről. Hyerinnek gyönyörű hangja van. Az, ahogyan énekel. Sokkal jobb nálam. Viszont táncolni nem tud szegény. Általában együtt szoktunk próbálni, de az elmúlt hetekben a nagyszüleinél volt Magyarországon. 2-3 napja érkezett csak vissza Szöulba. Hyerin félig Magyar származású, de nem igazán látszik rajta, csak annyi, hogy folyékonyan beszéli az angol es a koreai mellett.

Rányomtam a hívás fogadásra és egy egészséges sikítozós, tini lányos köszönést követően, megkérdezte,hogy mi van velem.

- Hyerin. Tudod, nem vagyok egyedül -ekkor rámosolyogtam Jungkookra és Innentől végig a szemébe néztem.- de ha hazaértem dobok egy üzit és átjössz rendben? Cucumber már amúgy is hiányol téged. -nevettem fel. Csevegtünk még pár percet aztán letettem a telefont.

- Nos, tekintve h ettünk, ittunk és nálam semennyi pénz sincs, elég kínos eset elé nézünk. - néztem rá kissé félve, de ő csak rám nevetett.

- Ugye nem gondoltad, hogy hagynálak fizetni?. Én állom. -mosolygott azzal odahívta a pincért és Fizetett.. Ahogy kiléptünk a kávézóból megcsapott a hideg levegő. Láttam, hogy Jungkook levenni készül a kapucnis felsőjét, mire megfogtam a kezét. Rámosolyogtam miközben egy csapat lány mellett haladtunk el.

-Ha csak ugyan, olyan híres a ti BTS nevű bandátok, mint amilyennek állítod akkor nem kéne kockáztatni, hogy felismerjen valaki nem? -suttogtam neki.

- Attól, hogy odaadom a pulcsimat, még nem fognak felismerni. - hallottam a hangján, hogy mosolyog, ugyanis a szájmaszktól, ami a fél arcát takarta, nem láthattam. Mivel a kezét nem engedtem el, nem tudta levenni a felsőjét sem. Amit nem is bántam. Az kéne még, hogy bevigyenek éjszakára mert leverek egy csapat rajongót. Nem hiába fájt Jiminnek a bordája miután neki mentem. Rengeteg harcművészetet gyakorlok és kiváló vagyok szinte mindből. Nem akarok védtelen lenni. Ha valaki esetleg újra megpróbálna megölni.. Hát...én nem adom könnyen magam, az biztos.

Jungkook teljesen hazáig kísért.

- Hé. Ha már itt vagy nem jössz be Cucumberhez? -kérdeztem mosolyogva aztán válaszát meg se várva, kezén fogva a ház felé fordultam. Halálra váltan álltam meg, de mivel Jungkook a hátam mögött volt, belém ütközött.

Aigoo! Te lány! Olyan sötét van itt, és még meg is állsz előttem? - intézi a kérdést a hátamnak. Kissé megremegtem.

- Hát ez az. Sötét van. Pedig nálam soha nincs sötét. Soha.