18.rész

159 17 0
                                    

Sziasztok! 

Egy kisebb-nagyobb kihagyás után itt vagyok. Ne aggódjatok, nem tűntem el, továbbra is hozom a részeket, csak vidékiként most már városba járok be suliba és nagyon fárasztó. De igyekszem az írással, miattatok. Rettenetesen hálás vagyok amiért véleményeteket megosztjátok velem némelyik rész alatt és nagyon-nagyon köszönöm, hogy szavaztok is. Az 1K-nak pedig rendkívül örülök. Nem gondoltam volna, hogy elérem ezt. Imádlak titeket! Köszönöm! <3 

A tükörben nézem magam. Kivagyok sminkelve, a hajam is göndör tincsekben hullik a hátamra és a vállaimra. Végre a gipsztől is megszabadulhattam. Délután, Jiminék látogatása után elmentem a kórházba és leszedettem. Nem mondom, eléggé meg voltak lepődve az orvosok, mikor közöltem velük a kérésemet. Aztán mikor megtudták, hogy milyen sérülésem volt, ráadásul csak pár nappal ezelőtt, rögtön megtagadták óhajom. Ők már pedig nem szedik le rólam. Mondtam nekik, hogy rendben akkor majd én leszedem magamnak otthon. Még vagy 20 perc veszekedést követően beadták a derekukat és levágták rólam azt a vackot. Így most Rózsaszín ruhámban és telitalpú, ugyancsak rózsaszín cipőmben remekül festek. Nem szoktam magam dicsérni, de tényleg néztem ki valahogy. Ilyen, és efféle gondolatokkal indultam meg, de a lépcső alján megbotlottam. Két erős kar kapott utánam és szorított magához. Mikor már biztos talajt éreztem a lábaim alatt kinyitottam a szemem. Mark öltönybe bújtatott karjaiban találtam magam. Már ő, és a többi fiú is öltönyben beszélgetett a nappaliban. Én meg...pff.. Ki más lenne olyan béna, hogy felvesz egy cipőt, amit általában nem hord, és már is esik-bukik benne. Hát persze, hogy én. Felnéztem Markra és kínosan elnevettem magam.

- Öhm...köszönöm -pirultam. Végül is nem mindennap tart a karjaiban egy idol.Bár Jungkook tartana így. Megráztam a fejem. Ribanc énem ma tényleg nagyon toppon van. Nem kell nekem senki. Nincs szükségem fiúkra.

- Ugyan. Semmiség -mosolyodik el, majd elenged és elsétál mellettem. Gyerünk már Choa! Ez a te házad! Indulj el, ne járasd le magad! Ne állj már, mint valami szerencsétlen! Lábaim végre engedelmeskedtek, mikor csengettek. Elindultam ajtót nyitni, csak, hogy eközben nagy zúgolódás támadt a nappaliban. 

- Limuzin! -kiabált Bambam és elszáguldott mellettem. Őt követte Mark, Jackson és a többiek szép sorjában. Kérdő tekintettel néztem az ajtón át távozó fiúk után. Limuzin? Odaszaladtam -már amennyire a cipőben szaladni tudtam- és a küszöbön állva figyeltem, ahogyan a Got7 és a BTS tagok hajlongva köszönnek egymásnak egy fehér limuzin előtt. Jungkook is ott volt természetesen. És csak, hogy még jobb legyen a hangulatom, Byult is megláttam mellettük. Viszont Hyerin fekete ruhájában csodálatosan nézett ki.


Miután elhozták nekem a ruhámat, már menniük is kellett, ugyan is Jimin segített neki is ruhát választani, mert ő Jacksonnal megy a díjátadóra

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Miután elhozták nekem a ruhámat, már menniük is kellett, ugyan is Jimin segített neki is ruhát választani, mert ő Jacksonnal megy a díjátadóra. Nagyon meglepődtem, mikor először hallottam, mivel eddig egymás vérét szívták, és kikészítették idegileg a másikat. Nem gondoltam volna, hogy Jackson majd elhívja. Végül is érthető. Gyönyörű lány. Viszont most a tekintetével embert lehetett volna ölni. És ezzel a bizonyos tekintettel csak Byult figyelte. Aki lássuk be, tényleg szép volt. Ő is fekete ruhát választott az estére. 

Nélküled nem megy!Where stories live. Discover now