Nélküled nem megy!

11.rész

Egy taxiban ültem a 3 fiúval, akik végig hallgatták ahogyan visszahívom Hyerint és megmagyarázom neki, hogy tegnap miért nem küldtem neki egy SMS-t legalább. Vagy a nagyiékat, akik nagyon aggódtak értem és ennek hangot is adtak rendesen. Nem fognak szigorúan, de nem szeretik, ha esti hívásukat nem fogadom. Miután mindenkit megnyugtattam, hogy jól vagyok és ne aggódjanak, már megérkeztünk. Magabiztosan szálltam ki az autóból, és  amíg a fiúk rendezték a számlát én kinyitottam az ajtót és a macskámat hívtam. Amire semmi szükség nem volt, mert amint meghallotta, az ajtó nyitódását megjelent. Felkaptam az ölembe és simogattam miközben a fiúk szép sorjában bejöttek a házba. 

- Sietek. Addig megetetnétek? -néztem rájuk nagy szemekkel.- Valahol a szekrénybe van a kajája. Cucumbernek hívják.

- De aranyos. -kérte el a macskát a kezemből Mark, miközben a többiek a macskám nevén derültek egy jót. Felmentem és lezuhanyoztam. Aztán fogat mostam, megfésülködtem és feltettem egy kevés szempillaspirált, meg egy leheletnyit kihúztam a szemem. Végül egy kék Nike naciba és szürke felsőben mentem le és útközben felkaptam még egy fekete sapit is a fejemre, majd egy piros sport cipő mellett döntöttem. 

  Aztán körülnéztem a házban. Mindent alaposan végig néztem, de semmi jelét nem találtam annak, hogy kiégtek volna körték a lámpákban. Rendesen fel és le kapcsolódtak, ezért tényleg csak egy sima áramszünetre gondoltam. Akkor még csak egy sima áramszünetre.   

Lementem a fiúkhoz. Mark ölében a macskám volt aki bújt hozzá, ahol csal tudott, a konyha asztalnál meg Jimin és Yugyeom nevettek valamin. Megláttak és elhallgattak. 

- Tesó, hogy tudtál mellette nyugodtan aludni? -kérdezte suttogva Yugyeom Jimint, mire én levettem és hozzájuk vágtam a sapkámat. 

- Legalább ne úgy, hogy én is halljam könyörgöm. Van kutyátok, Oppa? -kérdezem Mark felé fordulva.

- Egy fehér. De picike. Miért? -mosolyog vissza rám. 

- Régen vittem el itthonról szegényt és vinném magammal, ha nem gond. Mindig bent hagyom a házba, és már dagadtra falta magát. Majd csak kijön valahogy a kutyával. -mutatok Cucumberre, miközben a sapkámért sétálok és nyakon húzom mindkettejüket. Akik inkább vissza se szóltak. Végül is rólam senki ne beszéljen így. Kitessékeltem őket és egy újabb taxit hívtak. Fél füllel ugyan, de hallottam, ahogy Jimin azt mondta Yugyeomnak, hogy csak egy ingbe aludtam. És Jungkook bokszerje volt rajtam. Aish. Megbántam, hogy Jimint is magunkkal hoztuk. Kimentem a házból és becsuktam az ajtót, majd a kulcsot a melltartómba tettem, amit igencsak furcsálltak a többiek. 

- Mi van? Nincs zsebem, és innen tuti nem tűnik el. - forgattam meg a szemem, majd az éppen megérkező taxi felé sétáltam. A többiek követtek, és elindultunk a srácok Dormjához. Kicsit szégyelltem magam amiatt, hogy tegnap mennyire megijedtem, és kiborultam Jungkook előtt. Pedig tényleg csak egy kis áramszünet volt. Én pedig, mintha gyilkosok ezrei lettek volna bent, úgy hisztiztem. Ezt meg kell beszélnem Jungkookal. Nem szeretném, ha másnak is elmondaná. De előtte. Ahogy beszélgettünk a 10es teremben, vagy mikor elmentünk a kávézóba. Tényleg jól éreztem magam. De aish! Néha akkora seggfej tud lenni, hogy az valami elképesztő. Valami mégis van benne, ami hozzá húz. De ő egy idol. Nekünk...nekünk nem lehet közös jövőnk együtt. Pont. Nem is értem miért ezen gondolkodom, mikor ő úgy sem akar tőlem semmit. Mellesleg, a biasom, Mark itt ül mellettem és meg akarja nézni ahogy táncolok. A képernyőn olyan félénknek tűnik néha, de itt élőben csak a magabiztosságot látom rajta. Ő is olyan magas. Az Idoloknál alapkövetelmény, hogy elérjék a 170 centit? A taxi megállt, mi pedig kiszálltunk. Felpillantok a nem túl nagy épületre, de tudom. Ez csak a látszat és belülről fényűzőbb, mint az én lakásom bármikor lesz. Jimin odajött hozzam, ahogy a lépcsőn battyogtunk felfelé, mert a lift karbantartás alatt állt.