Nélküled nem megy!

10.rész

A szoba közepén Jimin épp...hm.. fekvőtámaszokat nyomott, iszonyat gyors tempóban. Ami magában még nem is lenne, durva, de csak egy rövidnadrág volt rajta. Egy szál rövidnadrágban feküdt szinte előttem, és hát... ez az én fantáziámat is beindította. Voltak már barátaim, de senkivel sem volt komoly. Még szűz vagyok. És ezt a látványt eltudná viselni minden szűz lány szerintem. Kis izzadtság cseppek folytak végig a testén és a hálóban elrendezett hangszórókból pedig ordított a zene. Hogy elvonjam saját figyelmemet az előttem lévő  izmos angyalkáról , szét néztem a szobában. Ami lássuk be, tényleg hatalmas volt. Szinte akkora, mint a nappali. Egy kondi- és edzőterem keverékeként jellemezném. Az egyik falat szinte végig tükör borította, a padló pedig fából volt. Tökéletes hely a táncoláshoz. Voltak súlyok is amikről én már ránézésre megállapítottam, hogy hiába vagyok edzett, nem tudnám felemelni őket. Volt még a szobában ágy, fotel és egy kisebb asztal is, aminek szerintem középen kéne lennie, csak több hely érdekében a falhoz tolta tulajdonosa. Jimin ezt a pillanatot választotta arra, hogy elterüljön a padlón. A mozdulat során pedig észre vette az ajtóbán álló alakomat. Kockás hasára tette a kezét és rám mosolygott.

- Lehet, hogy fürdés előtt kellett volna, ezt csinálnom. Most mehetek újra, nehogy büdösen feküdjek be melléd az ágyba. - nevetett rám, miközben leültem mellé a földre. 

- Oppa! Egy ágyban fogunk aludni? -kérdeztem homlokráncolás közepette. - Aludjak a földön? Nem akarlak kitúrni, és mégis csak én vagyok itt  a vendég.

- Nem alszol a földön. És én sem. Ez van kicsi lány, jobbal nem szolgálhatok. -mutatott végig a testén, mire hangosan felnevettem. 

- Köszönöm oppa.

- Ne használd nálam az oppát! Olyan hivatalos és merev. Csak simán Jimin. -állt fel a földről.

- Rendben, Csak Simán Jimin.- mosolyogtam. Lenevetett rám, tekintve, hogy én még a földön ültem, majd össze borzolta a hajamat, mintha csak a kishúga lennék. Innentől pedig már tudtam, hogy nem kell attól tartanom, hogy éjszaka rám mászna. Amíg zuhanyzott, telefonomat a hangszórókhoz csatlakoztattam, majd elindítva egy zenét, táncolni kezdtem. A lábam még mindig fájt kicsit, de valahogy leakartam vezetni a gőzt. Letáncoltam azt a koreográfiát amit arra a zenére találtam ki, majd elindult a Save your Goodbye amire Jungkook is táncolt valamikor régen. Ugyanazokat a lépéseket táncoltam, miközben folyamatosan énekeltem a dalszöveget. Jöttek még ezután Got7 dalok is, amikkel szintén végig együtt énekeltem vagy rappeltem.Általában Mark részeit táncolom, és ez most sem volt másképp. Az If you do-nál pedig benyitott Jackson. Én csak rá vigyorogtam mivel már csak pár másodperc volt a refrén mozdulatsoraiból. Mikor azokat is simán letáncoltam, lerúgta magáról a cipőt és beállt mellém gyakorolni. Egy ingbe nem volt túl kellemes, mivel néhol kigombolódott és a hasam is fel-fel bukkant, de nem érdekelt. Vitt magával a zene és a tánc. Ezért imádtam táncolni és énekelni is. Mindig kikapcsolt és megnyugtatott. Időközben Jimin is bejött és az ágyon ülve figyelt minket. A zene a végéhez ért, mi pedig lihegve ültünk le a fapadlóra. A hajamat kiengedtem, mivel a lófarokba felfogott tincsekből, már kiszabadult néhány rakoncátlan hajszál. Úgy omlott rám, mint valami lepel. Jimin tapsolni kezdett.

- Choa. -ámuldozott.- nagyon jó vagy. Az énekhangodon van mit csiszolni, de az se semmi. Nem tudtam, hogy ilyen tehetséghez van szerencsém.

- Igen. Találkoznod kell Markkal. Ugyan úgy táncoltok. Minden kis mozdulatra oda figyelsz, én mondom neked csajszi csodálatos vagy. Sokra viheted még. - vigyorgott rám. Én pedig elkerekedett szemekkel bámultam rá. 

-Öhh Oppa, én... nem vagyok annyira jó, hogy találkozhassak Markkal.

- De. Holnap. Holnap eljössz velem és bemutatlak nekik. Nem lesznek otthon mindannyian mert fotózás van néhányunknak, de eljössz velem. Na. Jó éjszakát nektek. - kacsintott Jiminre, majd  felállt, és már kis is ment a szobából meg sem várva válaszomat.