Nélküled nem megy!

Nélküled nem megy! 7.rész

- Khm..Akkor most miért van mégis teljes sötétségbe borulva a házad? -kérdezte némi kíváncsisággal a hangjában.

- Nem...én...nem ne...nem tudom. -dadogtam össze-vissza.

- Talán elment az áram. -találgatott. Nem. Csak a mi házunkban? Az utcában volt áram. A szemben élő szomszéd családnál Szólt a tévé. Csak nálunk nem lenne áram? Nem, az kizárt. Hacsak ..valaki le nem kapcsolta azt. Az arcomra is kiülhetett a rémület, ugyanis Jungkook jó erősebben markolta meg a kezem.

- Bemegyünk és felkapcsoljuk a villanyokat rendben? -úgy csinált, mintha egy sarokba szorított állathoz beszélne. Nem. Nem és nem és nem.

- Nem megyek be oda amíg sötét van. - makacsoltam meg magam, mint egy kis lány, de jelen pillanatban ez nem izgatott.

-Jó. -sóhajtott- akkor majd én Bemegyek, felkapcsolok minden villanyt, aztán te is bejössz. Így jó? -kérdezte. Nem. Bemegy. Engem pedig itt hagy. Újra. Egyedül a sötéttel szemben. Nem.

- Kint hagysz? -sírtam fel hangosan. Szinte mar bömböltem. Akármit megtettem volna csak, hogy kint tartsam.- Egyedül hagysz a sötétben, hogy aztán soha ne Gyere vissza én pedig menjek a szomszédba, hogy valaki hívja a rendőrséget. Újra?! - csak bámult rám, hatalmas szemekkel. Láttam az arcán, ahogy össze rakja fejben amit az imént mondtam, azokkal a dolgokkal amiket eddig megtudott a múltamról. Ekkor tudatosult bennem, hogy mit mondtam.

- Istenem. -kaptam a szám elé a kezem, mintha vissza szívhattam volna a szavakat amik nem rég elhagyták ajkaimat. Ez sajnos képtelenség volt. Nem akarom, hogy szánalmat tápláljon felém. Nem akarok sajnálatot. -Én csak..

- Nem kell magyarázkodnod Choa! Akkor ne menjek be? -kérdezi, mire én csak a fejem rázom. -Rendben. De aludnod kell valahol. Milyen messze lakik a barátnőd?

- Huh? -nehezen fogom fel a kérdését.

- Akivel a kávézóban beszéltél telefonon. Az a lány. -magyarázza.

- Hyerin. Taxival 1 óra, ha jó a forgalom. Gyalog majdnem 2.-válaszoltam, mire elmosolyodott.

- Hát. Akkor úgy tűnik ma jössz a Dormba, nem holnap.

- Én nem. Nem akarok gondot okozni. Sajnálom. Inkább...izé. Maradok idekint. -én is tudtam mekkora baromságot hordok össze -vissza, de ha ott alszok...ha ott leszek és sikítozva kelek megint. Komplett idiótának fognak nézni. Talán útközben vehetnék altatót. De nem. Nincs pénz nálam és Jungkook pedig tuti furcsállná, ha altatóért kéne sorba állnia a pénztárnál. Ma pedig mar költött rám elég pénzt. Aish.. Nem lesz ez így jó. Nézzük a dolog jó oldalát. Talán, ha Jungkookal egy házban leszek az segít. Tegnap éjszaka csak gondoltam rá, és jobb lett. Talán most is segít. Talán benne megtaláltam azt, ami már 5 éve elveszett. Amit 5 évvel ezelőtt abban a házban hagytam. A boldogságomat.