Nélküled nem megy!

Nélküled nem megy! 3.rész

- Mégis mi a jó eget mondtál a szomszéd asszonynak? -sziszegtem mérgesen. Igen ez van. Szinte csak köszönt, én mégis egyből ideges lettem. Jobban mondva, rá lettem ideges. Valami van benne ami irritál. És mégis jó hallani a hangját.. Ez a kettős érzelem pedig kiborít. 

- Hááát..-húzta el a szót. - miután elrohantál és még Jiminnek is okoztál egy két fájó bordát, megláttam a telefonod  a földön. Hiába kiabáltunk és rohantam utánad, már eltűntél. Ezért a névjegyzékedben keresgéltem és valamin megakadt a szemem. Egy névjegyen amin  sátán fej volt. Névnek pedig szomszéd banya lett beírva. Következtettem a képből, hogy nem bírod a nénikét, de anyuka és apuka telefonszámot nem találtam, ezért maradt a sátánista nő. Felhívtam mondtam neki, hogy a barátod vagyok és nagyon fontos lenne dumálnom veled, viszont nálam maradt a mobilod, szóval mondja már el hol laksz. Hát nem jött be. De meg győztem, hogy akkor vigye át a telefont. És most pedig jöhet az a rész mikor szerelmeskedünk, hogy a sátán szavaival éljek, mobilon keresztül. - hogy ez milyen pofátlan. Miután felocsúdtam a meglepetéstől, hogy azt mondta a fő ellenségemnek, egy 100 éves néninek, hogy a barátom, csak ennyit reagáltam. 

- Holnap a Big Hitnel a 10-es próba teremben délbe. Hozd a telefonom. És ebben kis is merült a szerelmeskedésünk. -lenyomtam a készüléket és a padlóra rogytam. A kezem és a lábam tiltakoztak ellene de az összes erőm elhagyott. Ezt nem hiszem el. - mondogattam magamba. 5 perccel később még mindig a földön ültem, mikor Cucumber mászott az ölembe és könyörgött ki egy kis simogatást magának.  

- Hát cica... jó szar egy nap volt ez. - a kis szőrcsomó úgy nézett rám mintha értené amit mondtam neki. -Menjünk aludni.-azzal fogtam Cucumbert és elindultam felfelé. A szokásos esti teendők után befeküdtem az ágyba. A házban csak néhány lámpa világított már. Éjszakára nincs értelme az összeset felkapcsolva hagyni. A szobámban csak az éjjeli lámpa volt. Rohadt fáradt, álmos voltam és a betegség is kezdett elhatalmasodni rajtam. Mar folyt az orrom, tüsszögtem és talán még lázam is volt. Nem túl magas, de hőemelkedésem biztos volt. Az éjjeli szekrényemen kerestem az altatót, hogy egy kevés mennyiséggel kiüssem meg annyira, hogy ne álmodjak. De mikor megtaláltam a kis üvegcsét semmi nem volt benne. Semmi. Egy csepp se. Ezt nem hiszem el. Visszafeküdtem és abban reménykedtem, hogy ma csodálatos módon elkerülöm az álmokat mivel Isten egész nap büntetett, hátha megkegyelmez nekem így éjszakára. Hát... nem így történt.

Csengetés. Csengettek volna? Éjszaka van. Ki lehet az? Túl álmos vagyok, hogy utána járjak..

Zár kattanás. Kinyitom a szemem. Anya az. Bejön. Valami nincs rendben. Érzem. Hallom h nagyon halkan, de szipog. Sírt volna? Felülök az ágyba. Összerezzen. Megijesztettem volna?

- Baj van? -kérdezem. Rám pisszeg és közelebb jön. Most már tényleg látom, hogy sírt. Sötét van. Hallok valamit. Tompa puffanást. 

- Kincsem, maradj nagyon csendben, oké? - mosolygott rám hamiskásan, meg-megránduló ajkakkal. -Bújj el a szekrényben! Ne gyere elő amíg nem világosodik ki! Aztán menj át a szomszédba. Ne nézz széjjel. Csak egyenesen menj át és szólj nekik, hogy hívják a rendőrséget. -mondta azzal maga után húzva álmos és fáradt testemet a szekrényhez vitt. Fogta a kezem. Ismerős érzés járta át a testem. Éreztem már ezt a kézfogást. Most a szekrény sötétsége sem tűnt fojtogatónak. Nem akart magába szippantani, szokás szerint, nem akart elragadni, nem akarta az az ember anyám sikolyainak elhalása után azt a szekrényajtót betörni, ami mögött én rejtőztem. Nem akarta. Egy név. Úgy érzem a nyelvem hegyén van. Csak ki kéne mondanom és minden rendbe jön. 

Minden. Rendbe. Jön. -mondtam.

Minden. Rendbe. Jön. -ismételtem hangosan is.- Jungkook. -suttogtam.Mi van benned ami senki másban nem volt meg? Miért pont te? Miért pont te vagy képes megnyugtatni, és elfeledtetni azt, hogy 5 évvel ezelőtt egy gyilkos megölte apámat és anyámat. Engem pedig nem. Ma találkoztunk elsőnek és mégis. Az első éjszakát 5 éven belül sikítozás nélkül. Te okoztad. 

Olyan mintha nélküled nem tudnék lélegezni. Nélküled nem megy a légzés, nem tudok élni. Nélküled nem megy.