Nélküled nem megy!

23.rész

A repülõ gépre való felszállás után, elfoglaltuk a helyünket. Az én jegyem az ablak mellé Szólt Jiminnel a másik oldalamon, aki mellett Suga már is aludt az újonnan vásárolt fejhallgatójával, így biztosra vettem, nem kel fel az út alatt. Örültem, hogy Jimin ül közvetlenül mellettem,mert nagyon bírtam a hülye fejét. Mintha csak a bátyám lenne. Tudtam, nem fog sokáig mellettem maradni,de azért reménykedni lehet nem? A gyanúm beigazolódott és nem sokkal a gép felszállása után, Jungkook jelent meg,arrébb tessékelve ezzel az addig nyugodtan szuszogó Jimint, aki most morogva, de elindult, hogy Kook helyére ülve folytathassa az előbb megkezdett pihenését. Hátra nézve láttam, hogy két sorral mögénk telepszik le, Tae és Hobi közé. Mögöttük pedig Jin, Namjoon és egy ismeretlen ázsiai származású fiú pihentek. Én csak ültem és vártam a fejmosást, amit Kook nagy valószínűséggel a fejemre zúdít mindjárt.

15 perc elteltével végre Jungkookra néztem és megállapítottam, hogy látszólag nyugodtan nézeget a telefonja headsettel a fülében egy videót. Nem azért ült ide, hogy leteremthessen amiatt a fiú miatt? Eddig teljesen biztos voltam benne, hogy, de erről van szó, viszont az idegesség semmi jelét nem látom azon a rendkívül vonzó arcán. Megköszörültem a torkom, bár meg sem moccan, ebből következtettem nem hallotta, így könyökömmel megböktem, viszont mikor erre sem reagált sóhajtottam egy nagyot. El számoltam tízig.bár feleslegesen,hisz ha lehet csak még dühösebb lettem. Ő van kiakadva?Ő dühös? Még is mi oka van rá? Mert beszéltem egy csávóval két szót? Mi ez a féltékenység? Mintha az övé lennék. Istenem miért kell ilyen csökönyösnek lennie? 

- Haragszol valamiért?-kérdeztem szándékosan arra utalva, hogy semmit sem tettem, miszerint ezt a viselkedést érdemelném. Csak egy hümmögést kaptam válaszul mire szemöldököm ráncba szaladt. Ez komoly? Hát jó, akkor megbeszélem vele, úgy, mintha kettőnk közül nem csak én lennék érett gondolkodású. - A reptéri fiú miatt? -mormogtam. Szája megrándult, ahogy állkapcsát befeszítve, szemét még mindig a telefonja kijelzőjére tapasztva gyerekeskedett. Szóval igen, amiatt a fiú miatt. - Ugye tisztában vagy vele, hogy most féltékeny vagy a semmiért? -suttogtam, nehogy felébresszem a benne lévő alvó tigrist. Ajkát kissé összecsücsörítette, mire bennem még feljebb ment az a bizonyos pumpa. - Jungkook az isten szerelmére! Én próbálom veled megbeszélni, de te szarsz rám, még csak arra sem méltatsz, hogy a szemembe nézz mikor hozzád beszélek. Van róla fogalmad, hogy esik ez nekem? Nem vagyunk együtt nem tudom mit rinyálsz,ráadásul okod se lenne erre a hisztire, mert csak beszélgettem azzal a nyomorul fiúval két sort.-ekkor rám kapta a tekintetét- Igen, veled ellentétben. Mert veled még egy értelmes társalgásnak mondható szösszenetet sem vagyok képes véghez vinni. És, ha most megbocsájtasz akkor kimennék a mosdóba. -sziszegtem a képébe és a mosdók felé vettem az irányt. 

Mire visszaértem már Jimin ült azon a helyen ahol Jungkooknak kellett volna. Azt hittem, legalábbis reméltem, hogy felfogja mennyire gyerekesen viselkedik, de nem így történt. Nagyot sóhajtva huppantam le a kényelmes ülésre és meredtem bambán magam elé. Lehet túl kemény lennék vele? Hisz eddig elképzelhetetlennek tartottam, hogy szeret sőt! Én se voltam teljesen biztos az én érzéseimben. És az, hogy féltékeny...ez csak azt bizonyítja, hogy szeret nem? Vagy csak én gondolok bele dolgokat? 

- Ne kattogj ennyit! Felesleges. Nem itt hagyott csak elrohant valamerre, mindjárt visszajön. Én csak azért jöttem, hogy közöljem Hobi én és Tae szívesen leülünk veled lelkizni, ha a szállásunkra értünk. Sőt ez egy kötelező program, ahol kibeszélünk mindent és mindenkit. A mai nap hátra lévő része csak az odaútról szól, nincs különösebb tervünk mára. Nem mellesleg látjuk, hogy rád fér a beszélgetés. -vigyorgott rám, majd nyomott egy puszit az arcomra és felállt. Igen csak meglepődtem ezen a cselekedetén, de időm sem volt átgondolni a történteket, mert Jungkook vágta le magát az ülésbe mellém és tartott elém egy szál virágot meg egy tábla csokoládét. 

- Lehet kissé túl reagáltam.-motyogta.- De fontos vagy nekem és nehéz kordában tartanom az indulataimat, ha mindig körülötted legyeskedik egy két fiú. -forgatta szemeit. Én csak felnevettem gyerekes viselkedésén és nemes egyszerűséggel át ültem az ölébe úgy, hogy az egyik lábamat át vetettem az övéin, így szembe kerülve vele, hátamat a másik ülés háttámlájának vetettem és ajkaira hajoltam. Még nem csókolóztunk. Így legalábbis biztosan nem. Először szinte ajkain éreztem a meglepődöttsége izét, majd ezt felváltotta valami más. Valami sokkal vadabb, erőteljesebb érzés, ahogy falta, tépte ajkaimat. Azt hiszem a vágy. Aztán, kissé elváltak ajkaink, hogy némi oxigént magunkhoz véve-de csak annyit, amennyi az életben maradáshoz kell-folytathassuk csókunkat, ami a végére szelíd, és romantikus csókolózásba fulladt. Kinyitottam a szemem, hogy ránézhessek, megfigyelhessem azokat az elgondolkodtatóan mély szempárokat és az arckifejezését, azokat a gyönyörűen ívet ajkakat, de ezek helyett majdhogynem egy szívinfarktus lett a jutalmam. Amint kinyitottam a szemem éreztem, hogy oldalról, mintha valami takarná a perifériás látásom, így odakaptam a fejem és egy 20 centiről Yoongi arca bámult hol rám, hol Jungkookra. 

- Mi lenne, ha legközelebb nem a ti nyálasan romantikus kis akciózásotokra kéne felkelnem, hmm? A következő alkalommal a Kicsi Kookie lepedőakrobata mutatványait is bemutatjátok nekem? Gyerekek, tiszteljétek az idősebbet és ne haragítsatok magatokra. Szép a szerelem,de élvezzétek máshol. -morogta kimászva az auránkból és elcsoszogott Namjoonék irányába. Jungkookra nézve mindketten elröhögtük magunkat, majd adott egy csókot a számra. És még egyet. Aztán már a sokadiknál tartottunk, én pedig egyre jobban éreztem azt amit irántam érez, én pedig iránta, mikor Jimin dobta le magát Suga helyére. 

- Csőő! -vigyorgott. -Látom megbeszéltetek mindent, de bárhol lehetnek A.R.M.I.-k is ezért csak csekélyen a nyáladzással. Szerencsétek, hogy Namjoon Hyung helyett én jöttem, mert, ahogy meghallotta Yoongi Hyung milyen beleéléssel magyaráz arról, hogy ti csaknem előtte..khm...igen már is jött volna, hogy prédikálhasson. -kuncogott. - Na okosan gyerekek. -húzta össze még utoljára a szemét és megvárta míg kikászálódok Jungkook öléből, aztán már ment is, ezzel kettesben hagyva minket. 

- Nem is ők lennének, ha nem piszkálnának annyit. -morogta Jungkook, mire elmosolyodtam. 

- Milyen zsémbes vagy. Mint aki már 80 éve él. 

- 80 év hosszú idő. Sok mindent megéltem már. Tiszteld az idősebbet kisasszony, és ne hozd rá a szívgörcsöt, azzal, hogy fiúkkal társalogsz. - mondta összehúzott szemekkel,mire én egyből egy frappáns válasszal álltam volna elő, ha valaki  rám nem köszön. 

- Van ekkora szerencsénk, hogy újból összefussunk? -mosolygott le rám a reptéren megismert srác.