TRISED I The reason I smile every day

4. Mi lett volna ha...

De senki nem hallott meg...

Ekkor fémes zaj csapta meg a fülemet, aminek hangja vészesen emlékeztetett egy öv csatjáéra. Újult erővel próbáltam kitörni támadóm szorításából, kevés sikerrel, mert csak még inkább beindult.

Sós könnyeim csípték a szememet, már feladtam minden küzdelmet, amikor valaki hirtelen lerángatta rólam a férfit, majd arrébb taszította nagy erővel, mire az elfutott.

Egész testemben remegtem, arcom pedig vizes volt a könnyeimtől. Ekkor a titokzatos megmentőm megszólalt:

- Olivia, te vagy az? - kérdezte a hang, amit egymillió közül is felismertem volna. Ethané.

- Ethan?

- Igen, én vagyok. Nem csinált veled semmit ugye? - kérdezte aggódva, mégis dühösen.

- Nem, semmi komoly, pont időben értél ide, de Eth... Ez az ember megpróbált...Megpróbált... - próbáltam kinyögni az elképzelhetetlent, de ekkor újabb sírógörcs tört rám.

- Ols, Ols, nem lesz semmi baj, most már itt vagyok. Nyugi! Sshhh - próbált csitítani, miközben a csak általa használt becenevemen szólított - Gyere, hazakísérlek.

- Nem, Ethan, én így nem bírok hazamenni!

- Rendben, akkor hozzánk jössz. - jelentette ki, majd szorosan magához húzott - Nem engedem, hogy mostantól bármi bajod essen!

Miután odaértünk hozzájuk, én gyorsan lezuhanyoztam, majd belebújtam az Ethantól kölcsönkapott ruhákba. A póló a térdemet súrolta, és a gatya is a földig ért, de legalább tisztának éreztem magam.

Mikor kiértem a nappaliba, kedvenc szomszédom éppen pár szendviccsel a kezében lépett be a helységbe. Csakis miatta ettem pár falatot, bár nem igazán volt étvágyam.

- Nem baj, ha ma itt alszok? - kérdeztem suttogva.

- Dehogy! Amúgy is egyedül lennék, örülnék ha itt maradnál - nyomott egy puszit a fejem búbjára.

Gyorsan küldtem Anyának egy SMSt, hogy nem alszom otthon, nehogy aggódni kezdjen. Mindketten fáradtak voltunk, így gyorsan ágyba bújtunk. Én a vendégszobában, Eth pedig a sajátjában, ami a folyosó másik végén volt. Egész gyorsan elaludtam, de éjjel 2 fele hirtelen felriadtam egy rémálomra, amiben az aznapi események folytatódtak.

Pár percig forgolódtam, próbáltam visszaaludni, de a sírás is újra rám tört, úgyhogy nem jártam sikerrel. Egy hirtelen gondolattól vezérelve kikecmeregtem az ágyamból, és elindultam a folyosó vége felé.

Halkan benyitottam, majd megszólaltam suttogva:

- Eth? Ébren vagy?

- Most már igen.. Baj van?

- Csak rosszat álmodtam, de akkor inkább hagylak aludni tovább..

- Ne, Ols, gyere vissza! Bújj be mellém... - majd mire meglátta meglepett arcomat kuncogva megszólalt - Nyugi, semmi félreérthető nem fog történni!

Befeküdtem mellé, neki háttal, mire szorosan átölelt, és én végre biztonságban éreztem magam.

- Soha többé nem engedem, hogy bántódásod essék, ígérem! - suttogta a fülembe, és én elhittem neki, majd hamarosan mély álomba merültem a karjaiban.

Livi out.