TRISED I The reason I smile every day

10. Zűrzavar

Amikor felpillantottam Ethanre, körülbelül ugyanolyan vörös fejjel nézett vissza rám. Lesütöttem a szemeimet, alig mertem ránézni. Kapd össze magadat, Olivia Hale, csinálj valamit!

- Khm, Ols, ugye nem haragszol nagyon? Sajnálom, nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni..

- Eth, inkább felejtsük el kérlek! - vágtam közbe, majd felpattantam és elindultam befelé. Már csuktam volna be az ajtót, amikor meghallottam a mondata végét.

- ... és én nem akarom elfelejteni. - mondta halkan.

Elkerekedtek a szemeim, annyira ledöbbentett. Gyorsan a szobámba siettem, mert már a szédülés kerülgetett és féltem, hogy összeesek.

A szobámba érve átmentem a fürdőbe, és megmostam az arcom hideg vízzel, hogy egy kicsit felébredjek ebből az egész helyzetből és tudjak normális ember módjára gondolkodni.

Miután kicsit észhez tértem lefeküdtem az ágyamra és a plafont bámulva kezdtem el gondolkodni.

Most Ethan ezt teljesen komolyan gondolta? Ilyesfajta érzései vannak irántam? És én mit érzek? Mit kéne tennem? Vajon neki is ilyen gondolatai vannak? 

Csupa ilyen kérdés csapongott a fejemben, és nem tudtam rendet tenni köztük. Hosszas tanakodás után úgy döntöttem a legjobb lesz, ha beszélek vele, de előbb Graysont kell megkérdeznem. 

Kisiettem a szobámból, és leszaladtam a lépcsőn. Amikor éppen a konyhához értem, fojtott hangú beszélgetést hallottam ki onnan.

- ... és végre tettél valamit! - ez mindenképpen Grays hangja volt.

- De ezzel valószínűleg mindent tönkretettem! Mi van ha sose bocsájtja meg nekem... - ezt a mondatát már Ethannak nem hagyhattam, hogy befejezze és beléptem a helységbe, mire elhallgatott.

- Mielőtt bármit mondanál, előbb Graysonnal kell beszélnem, utána veled. Remélem ez így jó lesz neked is.. - mondtam gyorsan mikor láttam, hogy szólásra nyitja a száját.

Csak egy bólintással válaszolt, majd otthagyott minket Grayssel.

- Szóval, miért szeretnél velem beszélni? - kérdezte tőlem.

- Tetszek neki? És te tudtál róla? - vágtam rögtön a közepébe.

 - Szerintem ez inkább tőle kéne megkérdezned...

- De mégis téged kérdezlek. Szóval?

- Igen. - mondta ki egyszerűen.

Na ez az egy szócska felért egy pofonnal.

- Mióta? - nyögtem ki.

- Ezt már tényleg tőle kérdezd meg. Ez a kettőtök dolga. - mondta, majd fogta magát és elsétált.

Eljött hát az ideje, hogy beszéljek vele. Fogalmam sem volt mit fogok neki mondani...

~ Ezalatt, Ethan szemszöge ~

Livi out.