TRISED I The reason I smile every day

9. Öhmm...

Körbejártam a szobát, még a szekrényébe is benéztem, de sehol nem láttam. Ekkor azonban észrevettem, hogy a fürdője ajtaja csukva van.

- Eth? Bent vagy? - szóltam be a fürdőbe.

- Igen, mindjárt megyek! - válaszolt, majd hallottam ahogy az ajtó mögött motoszkál.

Leültem az ágyára és kezembe vettem a hármunkat (Grayson, Ethan, és én) ábrázoló képet, ami az éjjeliszekrényén állt. A képen a 2 fiú közt állok,alig 11 évesen és mindannyiunk csurom vizes.

- Jó kis vízcsata volt! - lépett ki Ethan egyszál melegítőnadrágban vizes haját dörzsölgetve a fürdőből, majd leült mellém.

- Néha hiányolom ezt a gond nélküli kort.. - mondtam kicsit szomorkásan.

- Én is. Amúgy miért kerestél? - kérdezte.

- Ja, tényleg... Nem tudom egyedül felvenni a pólómat. - szóltam kínosan nevetve.

- Na gyere, törpike, segítek! - válaszolt röhögve.

Odaadtam neki a felsőt, mire ő segített egyesével a kezeimet, majd a fejemet átdugni a lyukakon. Megigazította rajtam a póló felgyűrődött alját, és már kész is voltunk.

- Köszönöm!

- Bármikor. Figyelj, törpike, beszélhetnénk? - nézett rám kicsit aggódva.

- Persze, mond csak! - válaszoltam, bár kicsit megijedtem a kérésétől.

Elindult az erkélyükre majd intett, hogy én is menjek utána. Kiérve a hűvös levegőre lehuppantunk egymás mellé az ott lévő kis kerti kanapéra. Kicsit fáztam, ezért odafészkeltem magam szorosan Eth mellé, aki időközben már felvett egy pólót és egy pulcsit is. Elsőre mintha kicsit megmerevedett volna az egész teste, amit kicsit furcsálltam, de aztán ellazult és átkarolta a vállamat, én pedig a vállára hajtottam a fejemet.

- Szóval, Ols, tudom, hogy érzékenyen érintett, és megrázott ami tegnap történt, de szerintem beszélnünk kéne róla.

Épp közbe akartam vágni, amikor belém fojtotta a szót.

- Ne is próbálj közbevágni, vagy tiltakozni. - mondta gyorsan, mielőtt még egy hangot is kinyöghettem volna. Túl jól ismer.

- Nagy baj is történhetett volna, de nem történt. El sem tudom képzelni milyen érzés lehetett, de nagyon remélem, hogy soha többé semmi, ezt megközelítően rossz dolog nem történik veled, főleg ha rajtam múlik. Olyan bűntudatom van, ha ott lettem volna hamarabb...

Na, most már közbeszóltam.

- Ne, nehogy magadat hibáztasd. Te csak jót tettél. Ethan, ha te nem lettél volna ki tudja mi történik velem.. Nem is akarok belegondolni. És tudom, hogy jó lenne beszélni róla, de kérlek ne kérd még ezt tőlem! - mondtam, majd elhomályosodott a szemem, és legördült pár könnycsepp az arcomon.

Ezt persze Eth is észrevette és rögtön nyugtatgatni kezdett.

- Ne sírj, kérlek ne. Nem akartalak felzaklatni.. - mondta és felemelte a fejemet, hogy a szemembe nézhesse. - Mostantól semmi bántódásod nem eshetik, nem engedem! Nem mellékesen pedig mostantól nem járkálhatsz egyedül. Ha nincs veled senki, rögtön felhívsz, és én ott vagyok. Világos?

-  Igen - mosolyogtam rá egy aprót.

Hogy én mennyire szeretem ezt a fiút! A legtöbben csak a vicces, nagyszájú oldalát ismerik, de nekem megmutatta a másik oldalát is, amit nem sok más emberrel tesz meg. Meg sem érdemlem.

Azon kaptam magam, hogy a száját bámulom. Jézusom, Olivia, térj magadhoz, ő a legjobb barátod. Nem érzel iránta semmit, aminek a szerelemhez akár egy kicsi köze is van. Ugye?!

Mikor végre sikerült elszakítanom a tekintetemet ajkairól, felnéztem a szemeimbe, amik várakozóan néztek vissza rám.

A következő pillanatban már szorosan húzott magához, ajkait az enyémekre tapasztva, ami kissé meglepett. Ellenkezem azonban már nem sikerült ellene, és csak beletúrtam sötét fürtjeibe. Mindketten belefeledkeztünk a csókba, amikoris neszelést hallottam, de nem figyeltem rá.

- Öhmm... - hallottam meg Grayson hangját magunk mögött, mire gyorsan szétrebbentünk.  - Hagyom, hogy ezt inkább most megbeszéljétek...

Kicsit félve, és vörös fejjel pillantottam fel Ethanre...

Livi out.

P.s.: Bocsánat, hogy ilyen sokáig nem volt rész, sajnos nagyon lefoglal az iskola.. Remélem tetszett ez a rész, ha igen remélem a következőre is benézel! M