TRISED I The reason I smile every day

12. Idő

~ Olivia szemszöge ~

Miután Grayson felment, magamra maradtam, és az agyam őrült tempóban kattogni kezdett. Egyszerűen nem tudtam mihez kezdjek. Nekem is tetszik? Vagy mégsem? Nem tudtam elhatározni magamat. 

Elkezdtem a fejemben összerakni egy pro-kontra listát. Tudom, elég fura megy hülye dolog, de gondoltam így majd könnyebb lesz döntést hoznom. Csak soroltam az okokat, de nem jutottam dűlőre. Túl sok minden romolhatna el. Még a barátságunk is tönkremenne. De mindeközben, ha jól sül el, akkor meg..

Ezen kattogtam, amikor meghallottam a súlyos lépteket a lépcső felől. Fél perccel később Eth lépett be a konyhába. 

Kezeit a zsebeibe rejtette, és csak állt az ajtófélfának dőlve esetlenül. Most, hogy más szemszögből néztem rá kétségkívül nagyon helyes volt, markáns állvonalai és sötét gesztenyebarna szemei csak úgy vonzották a tekintetet.

Egy pillanatra megsajnáltam ahogy ott állt. Lehet, hogy már régebb óta így érez irántam, és nem mit egy barát iránt? Ezt meg kellett tudnom.

- Mióta? - kérdeztem lényegre törően.

- Amióta megismertelek. - suttogta alig hallható hangon.

Erre azért nem számítottam. Mondjuk, így visszagondolva, ez sok mindent megmagyarázott.

- És akkor ki volt az a többi lány? Miért? És miért nem szóltál?? - egyáltalán nem állt szándékomban vele veszekedni, de ideges lettem.

- Helytelennek éreztem az összes eddigi "kapcsolatomat", már ha lehet őket így nevezni. És legfőképp azok azért voltak, hogy téged elfelejtselek, ami, mint látod nem sikerült. Próbáltam elfojtani az érzéseimet irántad. Harmadrészt, mégis hogy szóltam volna?! A legjobb barátom vagy, nem akartam ezt elrontani...

- Hát, most sikerült! - vágtam rá.

Csak nézett rám elkerekedett szemekkel, és mintha egy könnycseppet láttam volna megcsillanni a szemében. Nem, biztos csak hallucináltam, kettőnk közül én szoktam sírni! Ő az én sziklám, aki mindig felvidít, megvigasztal és megvéd. 

- Időre van szükségem. - jelentettem ki, majd felszaladtam a szobámba.

Elkezdtem behányni a cuccaimat a táskámba, majd miután végeztem, fogtam magam és elmentem. Graynek még gyorsan írtam egy üzenetet, amiben megkértem őket, hogy adjanak egy kis időt. Mindketten.

Hazaérve beszéltem egy kicsit Anyával, aki épp akkor ért haza, és szerencsére nem vette észre, hogy gáz van.

A szobámba felérve felhívtam Hailst, hogy nem akar-e nálunk aludni. Valószínűleg hallotta a hangomon, hogy valami lehet, mert azonnal rávágta, hogy persze, azonnal indul.

Fél óra múlva csengettek, és az ajtóban nem csak Hailey állt, hanem Aaron is.

- Jaj, de örülök nektek! - és magamhoz szorítottam mindkettejüket.

- Gondoltam, jó lenne végre megint hármasban csinálni valamit, olyan régen volt ilyen! - mondta kicsit elkeseredve barátnőm.

- Deee, mostantól több lesz! - vágta rá Aaron. - Az ikreket nem hívjuk?

- Ööö, pont róluk akarok nektek mesélni... Vagyis Ethanről. Menjünk fel, és mindent elmondok.

Livi out.