TRISED I The reason I smile every day

13. Segítség

Alig vártam, hogy beszámolhassak nekik mindenről. Olyan sok minden történt az elmúlt időben, én pedig mindent próbáltam egymagam megemészteni, pedig kizárt volt, hogy sikerül.

Miután felpakoltuk magunkat csupa egyaránt egészséges és egészségtelen nasival, mindannyian felcsörtettünk a szobámba. Út közben azért gyorsan beköszöntünk a család többi tagjának is. A saját kis birodalmamba érve mindenki elfoglalta a szokásos helyét - Hailey a szőnyegre telepedett, Aaron a babzsákomba, én pedig az ágyam szélére.

- Nos, azt hiszem itt az ideje, hogy beavass bennünket végre abba, ami miatt az utóbbi időben így eltűntél... - szólalt meg a csendet megtörve Hails.

- Először is mindkettőtöktől bocsánatot szeretnék kérni, amiért így viselkedtem. Tudom, hogy nem szabadott volna, elvégre nektek kellett volna, hogy először mindent elmeséljek, de nagyon nehéz időszak volt... - kezdtem bele a mondandómba, és elmeséltem nekik mindent töviről-hegyire, kezdve azzal a bizonyos éjjellel, egészen a mai napig.

- Miért nem szóltál azonnal? - kérdezte Aaron, és láttam a szemében tükröződő megbántottságot, ami ugyanúgy sütött barátnőm tekintetéből is. Azonnal még jobban megrohant a bűntudat.

- Kérlek, ne haragudjatok! Igazatok van... Csak annyira megijedtem, és aztán jött ez az Ethan-es dolog is.. Nagyon összecsaptak a fejem felett a hullámok, sajnálom - sütöttem le szemeimet -Meg tudnátok nekem bocsátani?

Legjobb barátaim egymás szemébe nézve beszélték le szavak nélkül a dolgot, én pedig már előre rettegtem, hogy vajon mennyire fognak haragudni rám.

- Nézd - kezdte Hailey - nem mondjuk, hogy boldoggá tesz, hogy nem szóltál azonnal, de valamilyen szinten meg tudjuk érteni... De ígérd meg, hogy ilyet soha többet nem csinálsz!!

-Jó, igenis, soha többet, ígérem! - borultam a nyakukba. Eszméletlenül örültem, hogy elnézik nekem ezt a hibát.

Legközelebb mikor feleszméltem, már éjfél is elmúlt, olyan sokáig beszélgettünk. A többiek azt csinálták, hogy alaposan gondoljam át, mihez kezdek Ethannel kapcsolatban, nehogy csak tovább rontsam a helyzetet. Egyre jobban kezdett felülkerekedni a szívem az eszemen, és azt diktálta, hogy egy esélyt megér, végül is én sem voltam már közömbös E irányába egy ideje. Megbeszéltük, hogy holnap délelőtt mindannyian elmegyünk az ikrekkel együtt vidámparkba, még Emma-t is hívjuk.

Végül 4 körül kidőltünk, én pedig az elalvás előtti utolsó percekben mind azon kattogtam, hogy vajon hogy fog alakulni a másnap. Iszonyatosan izgultam...

*Másnap*

Reggel korán kilökött az ágy, úgyhogy a többieket hagytam tovább aludni, én pedig magamra kaptam egy laza outfitet, hagytam nekik egy cetlit, hogy tudják, merre vagyok, majd a kulcsomat és a pénztárcámat felkapva csendben kiléptem az ajtón, és a szomszédba vettem az irányt. 

Út közben írtam neki, hogy eljön-e velem boltba, mert tudtam, hogy korán kelő típus és tuti fent van már, valószínűleg barkácsol valamit. 5 percet sem vártam, mikor nyílt a garázsajtó, és kigurult rajta a zöld Jeep Wrangler.

- Jó reggelt! - szóltam, majd becsaptam az ajtót és már indultunk is.

- Neked is! Hogyhogy ilyen korán? - kérdezte Gray.

- Hails és Aaron még mindig alszanak nálunk, szóval gondoltam csinálok nekik reggelit. Arra gondoltunk tegnap, hogy ha ma semmi dolgotok nincs, elmehetnénk a vidámparkba. Benne vagytok?

- Naná!! Segítek neked a reggeliben is szívesen, csak előtte felkeltem majd E-t, ha még mindig aludna akkor is. - válaszolt.

- Rendben. Figyu, Gray, nem szeretnék hazudni, tehát bevallom, nekem is vannak érzéseim Ethan irányába..

Szemeit csak egy pillanatra szakította le az útról, amíg kicsit sem meglepődve rám pillantott, majd a lovarda útjára kanyarodtunk. Még csak mondanom sem kellett, hogy oda is be szeretnék menni, tudta. Túl jól ismert.

- Miért érzem azt, hogy nem is vagy meglepve? - csodálkoztam.

- Mert nem is vagyok, régóta tudtam - nevetett rám mély hangján Grayson. 

- Ó - csak ennyit tudtam kinyögni meglepettségemben - mióta?

- Elég régóta.. Figyu, én nem szeretném ha elrontanátok a baráti körünket, én tökre boldog vagyok, hogy végre igazi barátaink vannak. De ha komolyan gondoljátok, akkor mi tart vissza? Tény, hogy óvatosnak kell lennetek, de szerintem meg tudjátok oldani.

Hirtelen nem is tudtam a választ. De tényleg, mi akadálya lenne?

- Okés, köszi, hogy ezt mondod... Ugye téged nem zavarna? - kérdeztem félve.

- Dehogy! Örülök az örömötöknek. Meg hát nekem is van valami kialakulóban... - nyögte ki.

Ezen meglepődtem, nem is sejtettem. Valahogy Grayson sosem csajozgatott csak úgy unalomból, szóval biztos komolyan gondolhatta.

- Ki az? - tettem fel a kérdést mosolyogva?

- Egyelőre nem mondhatom el, de ismered.. - titokzatoskodott, majd gyorsan másfelé terelte a témát.

Miután benéztünk Vénuszhoz, majd megjártuk a boltot, hazasiettünk, de még mindenki aludt, szóval nekiálltam a rántottához és a palacsintához, míg Gray átment felkelteni a testvérét. Mire mindennel végeztem és megterítettem, mindenki előkerült, Emma-t is áthívtam, szóval hangos volt a ház. Szerettem az ilyen reggeleket. 

Evés után együtt elpakoltunk, eltüntettünk minden kupit, majd az autók felé vettük az irányt, hogy induljunk a vidámparkba.

Már épp készültem kilépni az ajtón a többiek után, mikor valaki visszahúzott és maga fele fordított...

Livi out.