TRISED I The reason I smile every day

8. Megfejthetetlen

~ Eközben, Ethan szemszöge ~

Mikor beléptünk a gipszelőbe, észrevettem, hogy Ols az ott ülő fiút nézi figyelmesen, és ez kicsit féltékenységgel töltött el. A srác nálunk egy kicsit talán fiatalabb lehetett, de nagyon magas volt. Nem mellékesen pedig, ami miatt gondolom Olivia annyira nézte, lovasruha volt rajta. Én is csak onnan tudom mert Ols is ilyet szokott hordani.

A fiú odasétált Oliviához, és elkezdtek beszélgetni, ami engem egy kicsit idegesített. Nem is, féltékeny voltam. Az nem lehet, azért ennyire nem komolyak az érzéseim.. Vagy mégis?!

Magamon éreztem Grayson tekintetét, és mikor rápillantottam kérdően felhúzta a szemöldökét.

- Mi az?? - kérdeztem tőle tátogva.

- Nyugodj már le! - mutatott a lábamra, amellyel eddig megállás nélkül a földön doboltam, pedig észre sem vettem.

Megforgattam a szemeimet, majd figyelmemet újra Liviékre irányítottam. A következő pillanatban Ols tollat vett elő, majd felírt valamit a srác gipszére. Kicsit hunyorogtam, hogy lássam mi az, mire észrevettem, hogy a telefonszámát írta oda. Ezen eléggé meglepődtem, és nagyon úgy tűnt, hogy Grays is.

Oliviánál eddig is sokan próbálkoztak már, de mindenkit elhajtott, mert nem nagyon érdekelte ez a fiúzós dolog, vagy ahogy ő mondaná: "Nincs rá időm, se energiám.". Mindig ezt mondogatta. Olyan is volt már, hogy vagy Grays vagy Aaron vagy én küldtünk el srácokat, mert már Livinek nem sikerült. Mindez teljesen megszokott volt.

Na de hogy Olivia megadja valakinek a számát?! Hiszen eddig nem is ismerkedett senkivel sem... Nem tudtam felfogni, hogy mi olyan különlegese ebben a srácban. Az hogy ő is lovas? Vagy hogy ilyen magas? Mert hát az volt, talán még nálunk is nagyobb.

Végül a srác elköszönt, majd a nővér ráripakodott Olsra, hogy ő már menne, és csináljuk a gipszelést. Innentől már gyorsan ment minden, majd miután végeztünk beültünk a kocsiba és hazaindultunk.

Én egész úton  a gipszelőben történteken gondolkodtam, de éreztem hogy Grays gyakran pillantgat rám. Próbáltam rá megnyugtatóan nézni, de nem hiszem, hogy sikerült volna.

Azért remélem ebből nem lesz több barátságból köztük...

~ Vissza Oliviához ~

Miután végeztünk a gipszeléssel, lesétáltunk az autóhoz, majd elindultunk hazafelé.

Én egész úton a gipszelőben történteken gondolkodtam, de éreztem hogy Grays és Eth gyakran összenéznek, mintha épp valamit megbeszélnének. Számomra ez megfejthetetlen volt.

Miután megérkeztünk hozzájuk, megbeszéltük, hogy nézünk egy filmet édes hármasban, és közben mirelit pizzát eszünk, ahogy azt jó gyerekek szokták.

Mivel én semmit nem tudtam csinálni, a fiúkra hagytam mindent, és felmentem az ideiglenes szobámba átöltözni. A nadrágomat még sikerült felvennem, és a pólómat is levettem, de a tisztát már nem tudtam felvenni egyedül, ezért amikor hallottam, hogy Ethan a szobájába megy, átmentem hozzá kezemben a pólómmal, egy szál melltartóban, hogy segítsen felvenni.

Egyáltalán nem szégyenlősködtem, ahogy más lányok tették volna, hiszen szinte mindenkinél jobban ismerjük egymást, és látott már így.

Ám amikor átértem Ethant nem láttam sehol...