When Everything Changed

-HOGY HOL VAGYOK??

Ahogy reméltem.Fel is ébredtem.De ahogy körül néztem nem volt az a tipikus magyar lepukkant kórház.Gondoltam hogy magán klinikán lehet.Fel ültem aztán rá néztem a fájó karomra ami bevolt kötve.Hirtelen egy magas barna hajú nővérke jött be azután elkezdett nekem angolul hadobálni.
Hirtelen nem tudtam magamban lefordítani egyrészt lesokkolt másik pedig hogy még lelkileg aludtam.
Gyorsan vissza szóltam magyarul
-Hogy mi bajod?Beszélj már értelmes magyar nyelven nem külföldi turista vagyok.-Morogtam neki.De továbbra is angolul beszélt ezért nekem is muszáj.
-Hol vagyok?-Kérdeztem csak már angolul.
-New York egyik legdrágább kórházában.
Sokkot kaptam miután mondta hogy New Yorkban vagyok éppen nem hittem el de ahogy kinéztem reflexből az ablakon el állt a lélegzetem amikor megláttam a szabadság szobrot.
-HOGY HOL VAGYOK??NEW YORKBAN?TEGNAP MÉG BUDAPESTEN VOLTAM A LEGJOBB BARÁRTNŐMMEL!!-Mondtam neki odacsapóan és idegesen.
-Nyugodjon le kérem m
-MI AZ HOGY NYUGODJAK LE??!-szakitottam félbe.
-EGYÁLTALÁN A SZÜLEIM TUDJÁK HOGY ITT VAGYOK??
Miután ezt a mondatot kimondtam bejött egy 1 80-magas fekete hajú körszakállas férfi.Nem tudom de nagyon hasonlított arra a milliomos páncélos kérkedő faszra akit a tv-ből láttam.A nővért egy kéz mozdulattal kiküldte.Én közben azóta már vissza ültem az ágyra.Közelebb jön hozzám és leül az előttem lévő székre.
-Szia Tony Stark vagyok.Gondolom most nem érted hogy miért vagy itt de ne aggódj itt jobb lesz neked.
Próbáltam higgadtan válaszolni.
-Miért vagyok itt mit akartok tőlem?-Kérdeztem kétségbe esetten.
-Nyugi nem lesz semmi baj.-Felállt és megfogta a vállamat.Automatikusan el húzodtam.
-De miért vagyok itt és miért pont te a nagy milliárdos jössz ide hozzám??-kérdeztem idegesen.
-Elvettek tőlem.-Futott könny a szemébe de én még mindig nem értettem nem szóltam de kérdően néztem rá.
-Még 6 éves se voltál és az egyik nap úgy értünk haza hogy az egész ház már romokban állt és téged seholsem találtunk.Mindenhol kerestünk téged és hát nehéz volt nagyon.És Ahogy most megtalálnunk téged azóta vagyok boldog újra.Figyelj tudom hogy most kivagy akadva de remélem megérted.-Fejezte be majd egy könny is kicsordult a jobb szeméből amit azonnal le is törölt.Én még jobban Lesokkolódtam belegondtoltam hogy tegnap még budapesten voltam 8 kerben laktam ezekszerint a piás nevelő apámmal és a drogos anyámmal.Ma pedig kiderült hogy a vasember az apám és NEW YORKBAN vagyok.És hogy hogy Nem tudok emlékezni rá.Nem szóltam semmit csak kétségbe esetten néztem körbe a kijáratot keresve.Gondolkoztam és kapóra jött hogy van rajtam rendes ruha.Amint megtaláltam kifutottam Tony pedig hirtelen azt sem tudta hogy mi van.Miközben a folyosón futottam hallottam h valakihez beszél különösebben nem érdekelt csak ki akartam menni ebből a kórházból.Hamar meg is találtam a kijáratot.Körbe néztem.És wow ugyan olyan volt mint a filmekben kb az úton lévő kocsik nagyrésze sárga taxi volt.Tátott szájjal néztem csak úgy mindent gondolom az utcaiak hülyének néztek.Az adrenalin szintem megint az egekben telefon nem volt nálam megint nem tudtam mit csináljak így inkább vissza  kezdtem el  lassan és szomorúan  menni.Pont Tony jött előttem futva és meg ölelt hagytam magam de nem öleltem vissza.
-Kölcsön vehetem a telefonodat?-Kérdeztem közben Rebire gondolva hogy ő jól van e egyáltalán.
-Persze tessék.-Adta a kezembe a készüléket és leült az egyik váró székbe.Én azonnal tárcsázni kezdtem Rebeka számát.Kicsöng.Tony furán nézett rám gondolom látta rajtam hogy ideges vagyok és ijedt.
-Háló?-szólt bele reb.
-REBEKA SEGÍTS KÉRLEK ASZTSEM TUDOM HOL VAGYOK MI TÖRTÉNT JÓL VAGY MINDEN OKÉ??-Kérdeztem ordibálva aggodóan és csak azért fejeztem be mert a sírás elvette a hangom.Tony azaz elvileg apa már én sem tudom amikor elkezdtem magyarul szinte ordibálni hülyének nézett vagyis úgy látszott.
-Figyelj nyugodj meg ne sírj jól vagyok már engem haza engedtek de az a baj hogy neked kene elmondanod hogy holvagy.-Olyan nyugodtan mondta ezt hogy én is le csillapodtam és abba hagytam a sírást.
-New Yorkban vagyo..-itt hirtelen elcsuklott a hangom és Tonyra néztem.Rebeka nem tudott megszólalni készültem rá hogy mondaná hogy csak át baszom de nem elhitte.
-De legalább jól vagy?-Hallottam hogy őt is a sírás keringeti.
-Igen jól vagyok.Nem tudom hogy mit csináljak.-Közben ültem Tony mellé le.
-Figyu kérdezz meg egy körülötted lévő felnőttet hogy mit tehetsz.
-Oké na most megyek jó?Vigyázz magadra.
-Rendben  te is és nyugi semmi probléma nem lesz meg fog oldódni és remélem minnél hamarabb találkozhatunk szia.-Letettem és vissza adtam a telefont.
-Na minden oké Cass?-Rá néztem értetlenül és vissza kérdeztem.
-Cass?
-Igen Cassandra Stark néven születtél 2001.08.04 hajnalában.-mosolyodott el és rám nézett.Igazából nem tudom most hogy higgyek e neki de valószínűleg maga a vas embere nem hazudna.
-Cassandra?Nem is olyan rossz név.-Néztem a szemeibe mosolyogva.
-Ilyen hosszú idő után remélem maradsz egy kicsit itt velem.-Ezen gyorsan elgondolkoztam nyereségein és a veszteségein.Egy új rendes életem lehet így bármit el érhetnék de sajnos nem látnám a barátaimat és ezek szerint a féltestvéremet Igazából csak  ők miatt mennék haza.Döntenem kell.