When Everything Changed

Te vagy a legfontosabb nekem

Másodpercek után egy rekedtes ismerős hangra nyitottam ki szemeimet.Elég nehéz volt.Loki rémült arcát láttam meg legelőször.
-Loki.-tátogtam mert megint semmi hang nem jött ki a számból.Meleg karjaiban feküdtem de hamar fel álltam onnan.Laufney előttem dermedten állt.
-Cassie...-kezdett bele.-Miért?Miért akartad ezt?Mond el nekem...-a hangja lágy és tapintatos volt.
-Nem tudom...- mondtam halkan a cipőjét furkászva.
-Mond el!-hirtelen annyira indulatos és mérges lett hogy meg ilyedtem tőle.

Megfogta a két karomat elég erősen és magához rántott.Egyből föl néztem zöld szemeibe.Pár másodperc szemezés után lenyugodni látszott.Hirtelen megölelt.Viszonoztam és én jól belé bújtam.Egyből lenyugodtam.Nagyon jól esett.
-Bocsánat csak tudod nekem nagyon fontos vagy és azt már tényleg nem bírnám ki ha te nem lennél.-engedett el.
-Kérlek szépen mond el.-fogta meg kezemet.Ezután 10 perc alatt az egész életemet elmondtam neki.Eléggé megvolt lepődve.
-Ahh nagyon fázok.-körbe néztem és láttam hogy a híd melletti kis parkban voltunk.Lokin kimondottan harci ruha volt.Köpenyét levette és körém tekerte és megölelt jó szorosan.
-Még mindig?-kérdezte lágy hangon.
-Már nem.-Arcom szinte lángolt hasamban pedig pillangók repkedtek.
-Gyere elviszlek valahová.-engedett el ismét és indult meg a beton út felé.
-Mi?Most te hova viszel?És miért?-néztem rá rémülten.
-Shh.-fordult vissza rám és a jobb kezén lévő mutató ujjával szám elé helyezte.-Szeretnélek meglepni egy picit és felviditani ezek után.-Mosolygott rám édesen.-Csak csukd be a szemed.-Becsuktam a szemem elképzelni se tudtam hogy mi fog rám várni.Éreztem megint hogy megölelt.A föld eltűnt alólam.

Hirtelen meg is érkeztünk egy beton szerűségre pontosan nem tudtam hová mert még nem bújtam ki az öleléséből hisz annyira nyugtató volt és csak pár tized másodperce érkeztünk.Elengedtük egymást és megláttam hogy New York egyik legmagasabb épülete tetején vagyunk.
-Miért hoztál ide?-kérdeztem kétségbe esett hangon tériszonnyal küszködve.
-Nem örülsz neki?-nézett mélyen szemeimbe.
-De...csak..-akadt meg a szó a számban.
-Csak?-kérdezett vissza
-Tériszonyos vagyok..-motyogtam halkan.
-Ne aggódj nem kell félned-mosolygott rám-Ameddig én itt vagyok soha.
Mondta és magához húzott egy szoros ölelésre.Majd miután óvatosan eltolt magától hosszú fekete köpenyét a hideg betonra le terítette majd megszólalt.
-Tudom nem épp a legelegánsabb és a legkényelmesebb de jobbat most sajnos nem tudok kitalálni.-szomorkodott-Asgardból megszöktem és itt a Midgardiak miatt veszélyes.De főleg apádék miatt...-nézett rám.
-Tudom és annyira köszönöm hogy jöttél.-mosolyogtam rá.
-Csakis miattad szöktek meg ha újra elkapnának legalább láttam a gyönyörű szép arcod és már megérte eljönni.-mondta aranyosan és közben közeledett felém.Én nem tudtam mit reagálni de éreztem hogy ég a fejem.Ami nálam azt jelenti hogy elpirultam.Olyan közel jött hozzám hogy jobb kezét az arcomra rakta és elkezdte simogatni.Szemeiben láttam hogy megszeretne csókólni de valami vissza tartotta.Jó én sem csókólnám meg magamat tehát megértem.Kezét levette arcomról.
-Mi lesz ha apuék megtalálnak?Úgy tudják hogy csak tíz percre mentem el.-kezdtem félni hisz ha kiderül biztos vagyok benne hogy Lokit nem hagynák élve.
-Nyugi időben haza viszlek nem kell aggódnod.Csak egy picit szerettelek volna élőben is látni és megnézni hogy a rácson kívűl is milyen szép vagy.De most hogy elmesélted nekem mi történt és láttam hogy mit csináltál nagyon örülnék hogy ha egy picit megnyugodnál valahogy. -nézett mélyen a szemeimbe. asok fájdalom után valami melegséget éreztem a mellkasomba gyomrom rétté változott és olyan hihetetlenül jól esett amit mondott hogy megszólalni se tudtam.Megfordult és lefeküdt a mögötte lévő köpenyére.Intett maga felé a fejével jelezve hogy én is feküdjek le.Úgy is tettem.Körübelül fél centi "távolság" volt köztünk.Tíz órakor szépen lehetett látni a csillagokat az égen.Olyan gyönyörű volt.
-Loki...-kezdtem bele a szövegembe.
-Igen Cass?-nézett rám picit rémülten.
-Hozzád bújhatok?-nagyon féltem a reakciójától.Hirtelen akkora mosolyt láttam az arcán és éreztem hogy jó szorosan tolt maga mellé.Arcomat mellkasába furtam és próbáltam nem elaludni kisebb-nagyobb sikerrel.
Pár percre rá csörög a telefonom.Mindketten felriadtunk mikor megláttam hogy ki hív a szivem megállt.Apa volt.
-Muszáj fel vennem.-néztem kétségbeesetten A melletem fekvő Lokira.Ahogy emlitettem fel is vettem.
-Igen?-szóltam bele rekedtes hangon.
-Hol vagy Cassie?Minden rendben?-hallotam meg apa aggodó hangját.
-Persze apa már úton a toronyhoz vagyok nem kell aggódni.-próbálom nyugtatni.
-Érted menjek?-kérdezte aranyosan.
-Nem nem kell köszönöm oda találok.-próbáltam lerázni.
-De inkább érted megyek.-mondta elég határozottan.
-De apa nem ke-mielött befejezhettem volna lerakta.
-Mi??Idejön?-kérdezte Loki halálos félelemmel.
-Igen..Most mit csináljunk??-szintugy kérdeztem halálos félelemmel.