When Everything Changed

Hiányzol

Haza értünk szinte az egész utat végig csacsogtuk.Mindenről szó esett az út alatt.Szerencsére apuék ebből semmit sem értettek.Úgy néztek anyuval mindketten hátra a vissza pillató tükörből mintha tiszta hülyék lennénk.Pedig csak másik nyelven beszélünk értelmesen.Jó ez durva kifejezés arra.Végig csak nevetgéltünk.Olyan boldognak tűnt és annyira örültem ennek.Haza is értünk.Alá megfogta a bőröndjét és föl vitte az emeletre a melletem lévő szoba ajtajához.Egy igazi angolos köszönömöt nyomott ki a száján én csak Kuncogtam magamban az akcentusán.
-Mi van?-néz rám szúrós szemekkel.
-Ki ejtésed az, van.-mondom röhögő görcsöt kapva.
-Hahaha-gúnyolódott.-Fogadni mernék hogy neked sokkal rosszab volt.-mosolygott rám azzal a megölnélek tekintettel.
-Hidd el az volt.-mondtam és át karoltam a vállát a szőke hajával együtt.Majd akarata ellenére is a konyhába toloncoltam.
-Kajás vagy?-kezdtem el kutatni a hűtőt.Majd miután vagy egy perce nem kaptam választ ki húztam a fejem a hűtőből és láttam ahogy szinte mindent ámulattal néz.Elmosolyodtam.
-Haho Reb..-kezdtem bele és egyből felém kapta a fejét.
-Bocs.Mit mondtál?
-Éhes vagy?-kérdeztem megint.
-Jaaa, nem köszi.-mondta egy kicsit elbóbéskodva.
-Furcsa mi?-hajolok vissza a hűtőbe és kivettem egy tejszeletet.Amit azonnal ki is bontottam és elkezdtem habzsolni.
-Az a tipikus modern építésű ház ami a nagy embereknek van.-Ámélkodott
-"Ő még Gazdálkodj Okosanon nevelkedett,
most meg Monopolyt játszanak a nagy emberek."-Idéztem Majka Papa egyik régebbi számából.
-Annyira igaz.-mondta és maga elé bámult.Láttam a gondolataiba merült el teljesen.-Még mindig emlékszel erre a számra?-kérdezte mikor már vissza tért a való világba.Én meg azt a hülyének nézel? tekintetett vetettem rá és a far zsebembe nyultam a telómért.Fel oldottam és a 3 millió zenéim közül egyből megtaláltam azt a számot.El is indítottam.
-Neee.Beszarok rajtad.-Mondta és elkezdett énekelni a szöveget.Beszálltam és vele együtt énekeltem.Vagyis csak próbáltam.Imádom a zenét csak sajnos nincs adottságom.De Rebekának valami Isteni hangja volt.Mikor ki néztem a kanapén ülő szüleimre megint elkapott a röhögő görcs.Csak akkor fejeztem be amikor újra meghallottam azt a részét a számnak amiatt megutáltam.

"Hallom minden szóban,
érzem minden csókban,
gyászban, életekben,
egészben, részletekben.
Még egy ránc az arcon,
jobb lesz már elfogadnom.
a fele eltelt,
egy pillanat volt csak épp.
De még annyi minden vár."

Egyből le hervadt a mosoly az arcomról.Olyan sok emléket hoz fel bennem.Csak rosszakat.Össze szorult a torkom.Éreztem hogy a testem egyre nehezebb lett.Nagy nehezen rá támaszkodtam az konyhapultba.Fejemet tenyerembe temettem.Olyan sok érzés és emlék dult bennem.
-Jól vagy?-éreztem egy meleg tenyeret a hátamon.
-Igen csak az a sok érzés.Kicsit felkavart ahogy vissza emlékeztem.-Mély levegőt vettem és ki is fújtam.
-Nem megyünk inkább aludni?-mondta és Csak úgy néztem rá.
-Hallod....Dél múlt.-nézek rá értetlenül.
-Hallod én vagy 10 órája nem aludtam.-vissza szólt flegmán.
-Ja és a idő eltolódásról ne is beszéljünk.-tettem hozzá.-De nem hagyhatom hogy aludj.
-Miért?
-Mert akkor soha nem fogsz hozzá szokni.Nem megyünk ki inkább a Parkba?-hoztam fel az ötletet.
-Milyen park?
-Tudod a Central Park.Busszal fél óra alatt oda érünk.-Picit elgondolkozott.
-Igen a Madagaszkáros Central park Jól gondolod.
-Akkor mehetünk.-nevetett fel.-Anyádék el engednek minket?-A fejével szüleim felé biccentett.
-Miért ne?-felvont szemöldökkel néztem.
-Hát tudod...Egy milliárdos lánya vagy aki a Vasember.És hát nem szoktak téged kergetni a paparazzisok?
-Nem igazából azt sem tudják hogy létezem.
-Akkor az más.-kicsit nyugotabban mondta.
Apáék csak azt mondták hogy hatra legyünk itthon.Nem ellenkeztünk.Biztos kettesben több dolgot tudnak csinálni mint a kanapén ülés.Ellesznek azok nélkülünk is.Meg amúgy is kell egy kis kettesben töltött idő ennyi év után.
Egy óra árán de oda jutottunk.Mert hogy rossz buszra szálltunk és egy jó nagy kört mentünk New York körül.
Be mentünk a park közepére és leültünk egy üres padra.Órákig beszélgettünk mindenről.Főleg hogy mi történt mostanában velünk.Észre se vettük hogy már 3 óra van.Mindent ki tárgyaltunk.Sokkal jobb volt mint Skypeon beszélgetni.A friss levegő elnyomta a Nagy városi szmogot.
Mikor a mi kis világunkból vissza tértünk láttam a tavalyi vegzősöket a szemem sarkából.A vállam mögé pillantottam és egyből Chris-t láttam meg.Nem volt az a tipikus páva gyerek hisz nem mindenkinek rövid barna göndör a haja.A tekintenünk egyből találkozott.Picit farkas szemezttünk a végén én fordítottam el a tekintetemet vissza Reb-hez.Kicsit zavarban voltam hisz ő volt a suli rossz fiúja akit minden lány akart és szinte mindenkit csak kihasznált.De akkor olyan hamar el tudtam veszni néha a szemében.Csak egyszer beszélgettünk személyesen de hát az nem nevezném beszélgetésnek.Mindketten olyan zavarban voltunk.Nem is hiszem el hogy tetszik.Rebeka hangja hozott vissza a Nagy gondolataimból.
-Csak nem tetszik valamelyik?-nézett rám perverzen.
-Neem.-húztam el a szót.
-Timi ugyan kérlek.Látom rajtad.-Sóhajtottam egy nagyot és vissza pillantottam Chris-ékre.Megint szemeztünk.Ezúttal rá mosolyogtam.Ő csak rám kacsintott.Elkezdett felénk jönni.Már fél úton járt közeledve hozzánk ki ment az út szélére egy rózsa bokorhoz.Egy szép nagy vörös szálat ki is tépett és megindult megint felénk.Vissza néztem Rebi hez.
-Uramisten ez felénk jön.-éreztem hogy a szívem egyre hevesebben ver.
Meg azt is éreztem hogy már itt áll mellettünk.Hátra fordultam és rá néztem.Hallottam hogy egy nagyot nyelt.
-Virágot a virágnak.-mondta elég határozottan és felém nyújtotta a virágot.Annyira elpirultam hogy a virággal a kezemben próbáltam takarni a paradicsom vörös arcomat.
-Szerintem most megyek megnézem az étlapot.-szólalt meg angolul a melletem ülő Rebeka és el is indult a szomszédban lévő kis étterembe.Direkt csinálta tudtam.Ezt még később megfogom neki köszönni úgy érzem.Amint elment Chris le ült mellém.
-Na és minek köszönhetem ezt a virágot?-próbáltam lazának tűnni.
-Annyira régen tép már ez az érzés amit irántad érzek hogy soha nem mertem megmondani neked.-annyira el komolyodott.Nem tudom hidjek e neki mert pont ő ugyan már.Csak reméltem hogy ez nem valami fogadás a sráccokal.A szívem a torkomban dobogott.
-Már nagyon rég el akartam mondani de úgy érzem most eljött az ideje.-Remélem nem basz át hogy valami hülyeséget fog mondani.
-Cassie...-mondta elcsukló hangon majd megfogta a kezemet.
-Nekem nagyon bejössz.Tudom hogy ezzel bármelyik lányt fölszedhetném.De te más vagy mint a többi.Te sokkal szebb okosabb és beválalosabb vagy.És ez engem nagyon megfogott benned.Remélem nem fogsz hülyének nézni.-mondta de Már a véget elég halkan.Éreztem a hasmban felszabaduló pillangokat olyan furcsa érzés volt de jó.
-Miért néznélek hülyének?-mondtam majd jobb kezemmel megfogtam az arcát és megint el vesztem a nagy kék szemeiben.arcát a tenyerembe préselte.Annyira bizsergető érzés volt.Zavaromban nem tudom miért de megpusziltam.Mikor észbe kaptam hogy mit csináltam egyből elhúzódtam tőle.
-Bocsi nem akartam.-próbáltam menteni a menthetetlen.
-Semmi baj.-láttam rajta hogy már az ő arca is tiszta piros így inkább lehajtotta a fejét.Pár perces kínos csönd után támadt egy ötletem.Amúgy Csodálkoztam hogy nem ment vissza a haverjaihoz.
-Nem megyünk mi is megnézni az étlapot?-Erre fel kapta a fejét és cukin mosolygott rám amitől szinte elolvadtam.Fel pattantunk és be mentünk a nem túl flancos étterembe.
Leültünk egy ideig nem szóltunk egymáshoz mert legalábbis nekem tök új volt ez a sztori.De aztán nagy nehéz megtörtük kettőnk között a jeget.Meg ebédeltünk vagyis inkább uzsonnáztunk.Olyan jót elbeszélgettünk egymással.Közben Rebeka írta hogy elment sétálni a parkba és hogy majd 5 órakor találkozunk a bejáratnál.Sok mindent megtudtam róla.Nem tudom de tényleg bele habarodtam ebbe a fiúba.Ki fizette a pár dolláros kávét és a croassont.Ki mentünk az étteremből és el kezdtünk csak úgy boklászni a parkban.
-Annyira furcsa Nekem hogy csak úgy a semmiből ide jöttél és így ilyen egyszerűen elmondtad ennyi idő után Olyan gyorsan történik mindnen.-hitetlenkedtem neki.
-De egy jó nagy kő esett le a szivemről.És most hogy tudom hogy enyém vagy.Igy máris sokkal jobb érzés tölt el.Hogy egy ilyen szép lányt tudhatok magamnak.-egyből megálltam.Ő még ment tovább majd egy idő után vissza nézett és oda jött hozzám.
-Nem vagyok a tied.-még én sem hittem el magamnak.
-Naa ne kéresd már magad hercegnőm.-Megint éreztem a pillangokat a hasamban és annyira meg lágyult a szívem a hercegnőm szóra el is felejtettem hogy mit mondott.Közelebb jött hozzám és össze kulcsoltuk tenyerünket.
-Megyünk tovább?-kérdezte tőlem de én csak a pirszingjét bámultam az ajkán.
-Aha-bólintottam.Elindultunk a kijárat felé.Megfogta a kezemet és automatikusan össze kulcsoltuk.Olyan gyorsan történik minden de nem bánom.Inkább most mint soha.Meg amúgy is Annyira bele bolondultam ebbe a kis rossz fiúba.Láttam már a nagy boltiv alatt álló Rebekát aki teljesen Mátrixba volt.Esze veszettül nyomkodta a telefonját.Amikor hallottam hogy pittyegett a telefonom.
Megálltam és megnéztem.
-Hol a fenében vagy már?-írta Reb.
-Ki az?-hajolt fölém.Föl néztem rá és a kapuban álló barátnőmre mutattam.
-Nekem mennem kell...Köszönöm ezt a csodás délutánt.-rá mosolyogtam és mentem a szöszihez.Éreztem egy erős kezet a bal csuklómon ami vissza rántott.Chris volt az.Ki más.Balkezével fogta a derekamat hogy ne essék hátra a Nagy rántástól.Miniméterek választották el ajkainkat.Olyan bizsergés volt az egész testemben.Pár másodpercig szemeztünk majd gyengéden mégis szenvedélyesen megcsókolt.Majd elengedett.
-Viszlát Hercegnőm.-köszönt el.Én meg még mindig csak meredten álltam.Picit meglepődtem de olyan jó volt.
Oda mentem most már tényleg a szőke ciklonhoz.
-Na mondjad?
-Találtam egy jó kis olcsó lakást.-mondta majd arcomba nyomta a telefonját.Egy kis apartman valahol itt New Yorkban.
-Megnézzük?-nézett rám boci szemekkel.
-Van még egy kis időnk szóval nézzük.
Egy 50 perc múlva már otthon is termettünk.Senki sehol.Aztán körbe néztünk anya az irodában apa pedig szerel lent a páncéloknál.Biztos valamin össze kaptak.Közbe Rebeka elmondta nekik hogy talált egy lakást.Elvileg oda fog költözni már jövőhéten.Örülök is meg nem is.Egy pár órája már Nagyban ültünk a kanapén Tv-t néztünk és valaki csöngetett.Éppen egy horror filmet néztünk és vihar is volt kint.Egyből össze néztünk Rebivel.Jarvis be engedte őket mert már nyílt az ajtó.Majd az ajtót bámultuk.Az összes Bosszú Álló jött be.Meg Eliz is.Megkönnyebbülve néztem vissza Reb-re aki csak forgatta a szemét.Nem értettem miért és vissza néztem.Láttam hogy Elizabeth a bal oldalamra ült.
-Hé Cass apád hol van?-kérdezi Clint.
-Lent bügyköli a páncélokat.Miért mi van?
-Nem tudjuk valami probléma van Jarvissal.-jegyzi meg Bruce.
-Jarvissal?Hisz az előbb engedett be titeket.-értetlenkedek
-Nem igazából tárva nyitva volt a kapu meg az ajtó.-Mondja Elizabeth.Megint össze néztünk a jobbra ülő baratnőmmel.
-Én nem vettem pedig észre semmi különöset.-szólalok meg magyarul.
-Hát én se.
Az egész csapat megindult lefelé a lépcsőn.Csak Bucky és Steve Maradt fönt aki le huppant mellénk a kanapéra.
-Ti hogy hogy Nem mentetek le velük?-néztem rá a fiúkra.
-Áh mi nem értünk ehez az új technikához.-legyintett egyet Bucky.
Hirtelen meg csörrent a telefonom.Egy kicsit meg rázkódtam.
Fel álltam és kivettem a hátsó zsebemből a készüléket.Láttam hogy még mindig ott volt a virág amit kaptam.El is mosolyodtam.Mikor rá pillantottam a kijelzőre egy idegen szám hívott.Fülem mellé raktam és beleszóltam.
-Háló?-szóltam bele félénken.
- Szia Cassie Chris vagyok.-egyből megnyugottam a hangja hallatán.
-Honnan tudod a számom?-értetlenül de egyből Eliz-re néztem.Mikor vissza pillantottam láttam hogy mindenki engem nézett.
-Van pár hacker ismerősöm.
-Te beteg vagy.-kuncogom.
-Remélem meg gyógyitasz hercegnőm.
-akaratlanul is el vörösödtem és mosolyt húztam az arcomra.
-Hiányzól.-jelentette ki pár másod perc csend után.
-Te is nekem.-annyira meg lágyult a szívem hogy vissza is ültem a kanapéra.
-Mikor láthatlak újra szépségem?
-Amikor csak akarod.-vigyorogtam a semmibe.
-A telefon 3 másodpercen belül fel fog robbani.-hallottam Jarvis hangját a telefonból.
-Huh?-néztem ijedten Steve-ékre.Tudtam hogy ők is halloták.
Észbe se kaptam és egy jó nagy robbanást hallottam a jobb oldali fülemnél.Csak úgy sipolt.A sokktól hirtelen nem láttam semmit de éreztem hogy le rogyok a földre.Meg akartam fogni a fülemet de nem bírtam mert akkor hirtelen bele nyilalt a fájdalom a kezembe is.Éreztem a meleg véremet ahogy le folyt a nyakamon.Akkor tisztult ki minden.Bucky térdelt előttem ahogy ki tudtam venni beszélt hozzám de én nem hallottam semmit.Nem tudtam most sikitsak sirjak vagy üvöltsek a fájdalomtól.Éreztem egy csipő erős érzést a jobb oldalamon egyből elhúzódtam de az illető Az egyik kezével vissza tolta a fejemet.Elkezdte le törölgetni a vért.Fájdalom kezdett enyhülni de még mindig sipolt a fülem.Hirtelen apa termett előttem aggódott fejjel.Majd anya is.Mindenki körülöttem termett.Amikor újra kezdtem hallani normálisan körülbelül csak annyit hallottam hogy ÚRISTEN jól vagy nem esett bajod meg hasonló.Csak a fejemet ráztam és felálltam.Kezeket éreztem a vállamon de elhúzódtam tőlük.Valahogy ki botoszkálltam a konyhába.Mikor a jobb kezemmel nyúltam a csaphoz láttam hogy üveg szilánkok álltak ki a tenyeremből.Annyira megijedtem elkezdtem kapkodni össze vissza kétségbe esetten néztem a többiekre és le ültem a Nagy asztalra.Csak a tenyeremet bámultam miközben azon gondolkoztam hogy szedjem ki.Próbáltam kiszedni de nagyon fájt.
Apa gyorsan elkapta a kezemet és szinte az arcába nyomta.
-Azzonal ki kell szednünk.-le nyomta az asztalra a kezem és csak úgy el akarta kezdeni kiszedni de egyből el vettem onnan a kezem.Én akartam kiszedni.Nem engedtem senkinek se hogy hozzá nyúljon.Bucky jött oda hozzám.
-Segítsek?-kérdezte lágy hangon de láttam a szemébe azt az aggodalmat.
-Nem nem kell.-jelentettem ki.
-Nem kérdés volt.-komolyodott el az arca.Óvatosan megfogta a kezem le rakta az asztalra és le ült a melletem lévő székbe.
-Mehet?-nézett rám nagy boci szemekkel.Bólintottam egyet.A fém kezével lefogta az enyémet és a másikkal pedig elkezdte kiszedni.Mikor az elsőt lassan de kihúzta össze ráncoltam a szemöldökömet.Furcsáltam hogy nem annyira fájt mint amennyire azt elképzeltem.Pár perc alatt már Nem volt semmisem a tenyerembe.
-Steve ide hoznád az alkoholt?-kérte legjobb barátját.
-Persze.-mondta és az asztalra rakta a Jack Daniels-t.
-Picit csípni fog.-nézett rám Buck.Megfogta és az üveg egész tartalmát a rá öntötte.Egyből el akartam húzni de a vas kar nem engedte.Tényleg nagyon csípte picit mélyen de felsikoltottam.Apa lerakott az asztalra egy kötözőt amivel Bucky azonnal össze is tekerte a kéz fejemet majd egy biztosító tűvel rögzítette azt.
-Kössz.-nyomtam egy mű mosolyt az arcomra.
-Nincs mit.-viszonozta és szorosan magához húzott egy ölésre.Mindenki vissza ment a nappaliba.
-Most már sehol sem vagyunk biztonságban.-jelentette ki Steve.
-Thor és Jane lassan meg érkezik.-ült le mellém apa a kanapéba miközben a jobb karját a vállam köre fonta és közelebb húzott magához.Nem ellenkeztem.Jól esett.
Pár hangos villámlás hallotunk és egy nagy fény kabalkádot a hátsó kertből.Egyből hátra néztem és csak bámultam hogy mi lehetett az.
-Áh remek meg jöttek.-össze tapsolta a kezét apa fel állt és elkezdett az ajtó fele menni.Én még mindig nem tudtam hogy mi a stájsz tehát nagy szemekkel néztem ahogy a párost be engedi az ajtón.
-E..Ezek Ti voltatok?-értetlenkedtem.
-Aha hát Asgardból jövünk-mosolygott Thor.
-Hallottam mi van Jarvissal.-elég komolyan mondta ki Jane.
-Bármit megcsinálhat és bárkivel.Nem tudom biztonságban tartani a családomat.-szomorkodott apa.Jane egy picit elgondolkozott.
-Mi lenne ha a lányokat Asgardba vinnénk.Ott Nincs semmi felé csúcs technika.Se fenyegetés.
-Asgard?-szólalok meg csodálkozva.Soha nem hallottam meg ezt a szót.De aztán Thor elmagyarázta hogy ő ott született mint Odin első szülött trón örökös fia.
-Jó ötletnek tartom.-szólalt meg apa Pár másodperc gondolkozás után.
-Rendben akkor megyek és össze pakolok.-álltam fel és indultam meg a lépcsőhöz.
-Nem nem azonnal indultok.-mondta apa kicsit idegesen.
-De..-kezdtem bele de félbe szakított.
- Nincs de azonnal indultok.-orditott rám.
-És akkor mi lesz Rebekával?-emeltem fel egy picit a hangom.
-Majd megoldjuk csak menjetek.-halkult el egy picit.
-Gyertek menjünk.-lágy hangon mondta Jane.Kezét a hátamra raktak és udvariasan ki akart tessékelni az ajtón de előbb vissza futottam és megöleltem jó erősen Rebekát.
-Vigyázz magadra kérlek.-öleltem magamhoz szorosabban.
-Ne aggódj tudok vigyázni magamra.-elengedtük egymást.
-De komolyan.-néztem mélyen a szemébe.Majd megindultam az ajtó felé.
-Vigyázz magadra.-szólt apa hátam mögül.
-Szeretlek.-nézek vissza.
-Mi is téged-hallottam anya elcsukló szomorú hangját.Ki mentünk a Nagy hátsó kertbe.
-Megint repülő géppel fogunk menni?-sopánkodtam.
-Nem a Briföstön.-mondta Thor.Jane-re néztem hülye fejjel.
-Briföst az egy átjáró a két világ között.
-Egy másik világ?-sokkolodtam le.
-Aha.-mosolygott rám Jane.-Tetszeni fog.És nyugi tudok adni ruhát.-Bólogattam mintha értenem hogy miről beszél.
-Mehetünk?-kérdezte Thor.Közelebb mentünk hozzá az égbe tartotta a kalapácsát és körülöttünk nagy fény keletkezett és pár másod percen belül valami aranyból készült terembe voltunk.Láttam egy néger pasit akinek aranyból volt a páncélja.
-Helloka.-köszöntem oda neki.
-Üdvözöllek Asgardban Cassandra.-mondta rekedtes és mély hangon.