When Everything Changed

Meglepetés!

Cassie Szemszöge
···································
Gyorsan át öltöztem és be is pakoltam egy kissebb táskába.Bent biztos hogy nem fogok várni Steve-re.Ezekután meg pláne.Ki mentem a kapunk elé le ültem és vártam.Egy perc sem telt el de hallottam már a motorja hangját.Vele más volt a viszony közöttünk nem úgy mint például Clint-tel ő az utóbbi egy két hónapban néha flölrtölt velem máshogy nézett rám bókolt.Hát eléggé furcsa lenne egy 97és egy 16 éves közötti kapcsolat..De...Ahoz képest hogy a déd apám lehetne nagyon jól nézki izmos is de neee Cass ne gondolkozzunk ezen semmi esélye és amúgy is a többiek mint szólnának hozzá?Mire a gondolat világomból vissza tértem a valóságba már Steve szállt le a motorról.
- Szia Cassie-édes mosolyt vetve rám mikor hozzám ért segített felállni.
-Kapitányom.-mosolyogtam vissza rá.Mielőtt a motor felé vette volna az irányt erősen magamhoz öleltem és egy nagyot sóhajtottam.
-Mi a baj?-kérdezte meglepetten.
-Semmi semmi csak menjünk innen el.-morcosan hozzá vágtam a szavvelük.
-Na akkor végreMehetünk?-nézett rám azzal a nagy kék szemeivel.Csak bólogattam.Oda mentünk a motorához és rám adott egy fekete bukó sisakot de magára nem rakott.Előbb ő ült fel én meg a háta mögött kötöttem ki.Nem tudom de nagyon lent fogtam meg a csipőjét és éreztem az egekbe szökő férfiasságát.El akartam onnan venni a kezem de nem tettem.
Be indította a motort és elindultunk.
Nagy hátára tettem a fejem.Annyira megnyugtatott az esetek után.Csak remélni tudtam hogy apa nem mondta el neki hogy mi történt.Becsuktam a szemem mire kinyitottam már ott voltunk a lépcső házas lakásánál.
-Fel keltél csibe?
-Jaja.-válaszoltam neki hamar le pattantam a mociról sisakot is le vettem mikor már oda értem a lépcsőházhoz vezető nagy bejárati ajtóhoz le vette a hátamról a teletömött tatyómat.
-Én is elbirom.-vágtam hozzá.
-De te most egy vendég vagy.-nézett rám egy édes mosollyal.Egy 3 emeletet fel gyalogoltunk mikor oda értünk Ahoz a megszokott fa bejárathoz.Kinyitotta és előre engedett.Ahogy beléptem láttam egy férfit aki a kanapén ült.
-Hé Bucky megjöttünk.-Egyből ide fordította a fejét le tette a könyvet és felém tartott.
-Cassie ő Bucky a legjobb barátom-mire ki mondta ő már előttem termett.
Kezet nyújtottam és kezet ráztunk.
-Cassandra Stark.
-Csak Bucky.-mosolygott rám egy fejjel magasabb volt nálam mint szinte mindenki 16 évesen 156 centi vagyok..
Na de nem tehetek róla.Gondoltam hogy ez a Bucky név csak egy becenév de nem is akartam annyira tudni az igazi nevét.Ez illet is rá.Rá néztem az órára és 3 óra 56 percet mutatott.
-Na és mit csinálunk?-néztem rájuk érdeklődően.
-Mit csináljunk?-nézett rám a kapitány.Hmmm...
-Mi lenne ha ki mennénk a parkba?Úgy is szoktál futni ameddig te futsz én gördeszkázok a topin.-otthon mindig így hivtuk azt a helyet ahol gördeszka pálya van.
-Oké akkor csak egy pillanat át öltözöm.-mondta majd el hagyta a nappalit.
-Nem jössz velünk Bucky?
-Nem tudom nem nagyon szeretek futni.
-Akkor csak gyere ki és a parkban folytasd a könyvet.
-Jól van úgy sem voltam már kint egy hete.
-Akkor rád fér egy kis friss levegő-Néztem a barna szemeibe.Csak mosolygott rám.Ki mentem az ajtón a folyosón voltam Buckyval és Stevere vártunk.Egyszer csak megjelent csalodottnak és meglepődöttnek tűnt.
-Mehetünk?
-Ja mehetünk csak bezárom az ajtót.
-Baj lenne ha hívnám Elizt?
-Nem végül is Bucky is jött.-még mindig csalódottan nézet ki.
Be tárcsáztam Elizabeth számát miközben lefelé mentünk.Mire le értünk Fel vette.
-Na mondjad Mit hagytál itt.-hangosan Fel nevettem amire a két melletem sétáló férfi rám nézett.
-Neem hagytam ott semmit vagyis remélem rá érsz?
-Ja mert?
-Ki jössz velünk a parkba?
-Velünk miért ki van még ott?
-Steve és Bucky.
-Ja megyek veled egy 15 perc és ott vagyok.
-Oksa szia!
-Szevasz.-és le tette a telefont.Be raktam a hátsó rövid farmer gatyám zsebébe.
-Na?-nézett rám Steve.
-Jön 15 perc múlva ott lesz.-Sóhajtott a szuper katona egy jó nagyot.Buckyval rá néztünk.
-Mi a baj?
-Semmi...-halkan mondta.Tudtam hogy valami baja van.2-3 perc múlva már a park bejáratánál voltunk picit beljebb mentünk Bucky leült egy legközelebbi padra és olvasott.
-Mi a baj?-néztem rá a nagy boci szemeimmel.De Mi még mindig tovább messze el a toptitól és a barátjától.Megállt és mélyen a szemeimben nézett.Közelebb lépett hozzám meg fogta a kicsi kezeimet.
-Szerettem volna ha csak ketten jöttünk volna.- Mondta majd sajnálkozóan rá néztem.
-Jaaaj Steve miért nem mondtad?
-Nem tudom csak....ömm..-láttam hogy zavarban van.Még közelebb léptem hozzá és a kezemmel megfogtam az arcát.Hosszas szemezés után megcsókolt.Hirtelen nem tudtam mit kezdjek eszembe jutottak azok is amiket a házunknál filóztam.El engedtem és meglepődve néztem rá.
-Annyira sajnálom nem akartam....
-Nézett lefele.Megfogtam a fejét Fel hajtottam hogy rám nézzen.Határozottan vissza csókoltam.Olyan aranyosan nézett rám és boldogan a csók után.