When Everything Changed

Nekem Ez Jár

November vége fele vagyunk.Lokiról még azóta sem hallottam semmit de hiányzik.Mármint a beszélgetés.Már négy küldetésen vagyok túl a Shield-nél.Chrissel a kapcsolatunk csak úgy virágzott.De Rebeka állapota egyre romlott.Abból a pár napból pár hónap lett.
Most éppen úton vagyok suliból a kórház felé ahol ápolják.
- Szia kurvim.-lépek a kórtermébe.
- Szia stricim.-mosolygott rám.A szőke haj koronájából már semmi sem maradt.Csont vékonykra le fogyott.Be feküdtem mellé.
-Na mizu?Jobban vagy már?-néztem a szemeibe.
-Igen sokkal jobban.
-Még mindig szarul hazudsz.-Kuncogtam.
-Ajánlom hogy sokkal jobban legyél.-fenyegettem.Elkezdett nevetni.Pár másod perc után Csörgött a telefonom.Rá néztem a telefon képernyőjére.Apa hívott.
- Szia apa.-szóltam bele.
- Szia van egy megbeszélésünk és te is kellenél.-hadarta
-Pont most?Tudod jól hogy ilyenkor itt vagyok Rebekával.-mondtam unottan.
- Tudom kincsem de ez egy fontos küldetés megbeszélése.
-Jajj Vízió vagy Steve nem tud ki találni valamit?-nyafogtam.
-Cassie..
-Jól van jól van.Megyek.-forgattam a szememet majd vissza raktam a telefont a zsebembe.
-Na nekem mennem kell.Sajnálom de elvileg fontos.-csináltam idéző jelet kezemmel.-Megyek baba.-adtam puszit a homlokára.-Amint tudok vissza jövök.
- Szia vigyázz magadra.-hallottam csendes hangját mögülem.Fél órán belül ott is voltam a Toronynál. a liftbe szálltam be mikor Steve be futott az éppen csukodó lift ajtón.
-Az közel volt.-mondtam és hűháztam eggyet.
-Mizu nagy lány?-nézett le rám lihegve a kék szemeivel.
-Lelki ismeret furdalásom van.-Gondoltam Lokira és Rebekára.
-Mitől?-nézett rám kérdően.
- Tudod ott hagytam Rebit a megbeszélés miatt.És azért van mert ki tudja Mikor láthatom utoljára.Sajnos már a legrosszab dologra fel vagyok készülve.De tudom hogy erős lány.- Steve nem reagált erre csak jó erősen magához húzott.Nem ellenkeztem.Nagyon jól esett.
-Köszi ez hiányzott.-ki léptünk a liftből és oda mentünk a többiekhez a nagy beszélgetésbe.Még mindig nem értettem miért kellek ide.Mindenről hadováltak.Annyira el voltam merülve a plafon elemzésébe hogy nem is figyeltem miről beszélnek.Már kezdtem nagyon unni.
-Amúgy én ide minek kellek?-szóltam közbe.
-Igazából én sem tudom.-mondta egy ilyen igazgató szerűség.-Felesleg vagy itt a nagy nevek között.
-Az aztán jól megmondtad.-mutattam felfelé hüvelyk ujjamat.Kicsit meglepődtem ahogy a többiek is.
-Figyelj szerintem tök igazad van.Mi a faszomat csinálok itt a nagy szuper hősök között.Úgy is csak egy senki vagyok és leszek.-Kivettem a csúcs technikás gördeszkámat a táskából amivel már egy ideje dolgoztam.Majd az ablak felé indultam.
-Mire készülsz?-kérdezte megint az idegen alak.
-Tudod dolgozók egy fejlett gördeszkán.-nyitottam ki az ablakot.Láttam ahogy apa és Bucky közeledik felém-Kit érdekel ha nem működik.-legyintettem.-Végül is úgy is egy senki vagyok.-Ki ugrottam az ablakon reménykedve tényleg működik.Hál a jó istennek.Működött.Elkezdtem repülni egy gördeszkán.Több méter magasban.Adrenalin színt egekbe.Tériszony elő.Picit meg botlok esek egy pár száz métert.Valahol a park közelében szálltam le.Az utca népei eléggé megnéztek.Beljebb vonultam egy picit le higgasztani a fejemet.De amit ott láttam azt nem hittem el.Chris egy másik lányt csókolt.Enyhén Lesokkolódtam.Mikor el húzódtak egymástól láttam hogy Elizabeth állt előtte.Könnybe lábadt a szemem.A kezemet a szám elé raktam.Elsem hittem.A két legfontosabb ember az életemben.Láttam ahogy Eliz gyorsan rám vetette tekinteté.Pár méterre álhattunk.
-Cassie...-kezdte de én egyből hátat fordítottam nekik és elkezdtem gyorsan gyalogolni vissza a Toronyba.Mikor a vállam mögé pillantottam láttam ahogy elkezdtek mindketten felém futni.Majd én is elkezdtem meg sem álltam a liftig.
Mikor be értem akkor értek utol éppen hogy be csukodott a lift.Az egész testem remegett. gyorsan le töröltem a könnyeimet mielőtt még föl értem volna.

Bucky Szemszöge
·····································

Elsem hittem hogy vége ennek a megbeszélésnek aminek szinte semmi értelme nem volt.Cassie stílusos távozása picit meglepett.Azért biztos fájt neki.Tony pedig elbeszélgetett azzal A pasival.
A kanapén ültem Natashával és Stevvel.A semmiből a lift csipogott.Cassie lépett ki belőle mérgesen és feldúltan.Mikor egy picit közelebb jött láttam az arca vizes volt Vagyis inkább könnyes mert a sminkje is el volt kenődve.Be ment a konyhába és a konyha pultnak dőlt.Megint valaki kiszállt a liftből.Most a vörös legjobb barátnője és Oflyng.Hamarabb oda értek mint én.Megálltam mert láttam hogy Cassie nem reagál semmire és csak bámul előre a semmibe.A nagy hablabból nem értettem semmit.Mentegetőztek.
-Szeretsz?-kérdezte Chris.
-Nem.-mondta halkan Cassie.
-Utálsz?-nézett a szemeibe.
-Nem.-vizsgálta Cassie a cipőjét.
-Akkor?-emelte fel a hangját Chris amire már Nat-ék is fel figyeltek.
-Le szarlak.Benned nem csalódtam tudom hogy ilyen vagy.Tudod a pasik jönnek mennek de legjobb barátnőt nem találok csak úgy az utcán.-nézett Eliz-re.
-Nem akartam csak...
-Csak?Ilyet hogy tehet meg egy legjobb barátnő??Tudod mit nyaljátok ki egymás picsáját és legyetek boldogok.-ordibálta.Majd szinte fel lökte őket és gyorsan sétált a szobák felé.Eliz megfogta a bal kezét de a barnaság egyből elhúzta majd megfordult.
- Még valami amivel Még jobban össze akartok törni?-nézett idegesen a vörös szemébe.
-Cassie....Én én nem akartam csak féltékeny voltam hogy annyit foglalkozol Rebekával.-mondta halkan.A Stark lánynak kikerekedtek a szemei.
-Ember.... haldoklik a kórházban.-mondta elég halkan közbe az orrnyergét fogva.-Te észnél vagy?Te tényleg ennyire?-szinte kiabálta már de a végén elcsuklott-ágh-legyintett egyett a levegőbe.-Egyikőtök sem ér anyitt.-Mondta be ment az egyik szobába és be csapta az ajtót.Szúrós szemekkel néztem a két gyerekre.
-Mi történt?-lépek oda Chris-hez össze font karokkal.
-Semmi közöd hozzá.-nézett rám lenézően.És eltűnt.
-Elizabeth Bruce.Ez meg mi volt?-nézett Natasha a lányára.

Cassie Szemszöge
····································

Már vagy egy két órája ülhettem bent egyedül az üres szobában jól kisirva.
Amikor kopogtattak az ajtón.
-Ki az?-tátogtam mert szinte semmi hang nem jött ki a számon.A szoba másik sarkában ültem.Nagy nehezen fel álltam és oda cammogtam az ajtóhoz.
-Ki az?-kérdeztem megint de mostmár ki tudtam mondani elég rekedtes hangon.
-Kincsem én vagyok az.-hallottam apa hangját az ajtó mögül.
-Mit akarsz?-dőltem a falnak.
-Csak...Csak be menni.Légyszi engedj be.-Nem kellet kétszer mondania Már nyitottam is az ajtót és nyakába borultam.Jó erősen magamhoz szorítottam.
-Jól vagy?-kérdezte miután elengedtük egymást.Csak bólintottam de ahogy láttam nem volt olyan meggyőző.
-Végre ki fáradsz a kuckódból?
-Itt van az a kis kurva?-utaltam Elizre.Apa erre hangosan felnevetett.Mi olyan vicces ezen?
-Nincs nyugi.-rázta a fejét.
-Ki van itt?-kérdezem.
-Bucky és Steve.-pillantott hátra a válla mögé.
-Ki mehetek egy picit levegőzni?Egy picit sok volt nekem a mai nap.
-Fél kilenckor?
-Aha mert?-néztem rá értetlenül.-Légyszi csak egy 10 percre.Teszek egy kört a Torony körül.
-Rendben de csak 10 perc jó?
-Oké.-most ő húzott magához.
-De egyedül.És igérd meg hogy nem küldesz utánam senkit.-mutattam rá a bal mutató ujjammal.Nagyot Sóhajtott és bólintott.
-Köszi.-próbáltam mosolyogni rá de nem nagyon sikerült.Ahogy neki sem.
Egyből megpályáztam a fürdőt.Vele néztem a nagy tükörbe és láttam ahogy a sminkem le volt folyva tiszta piros szemmel.Azonnal le mostam bő vízzel.Egy fokkal jobb volt.Még egy percig nézegettem magamat és gondolkoztam.Mikor kopogtattak az ajtón.
-Hé Cass.-hallom Bucky hangját.-Be jöhetek?-nem válaszoltam csak oda mentem az ajtóhoz és ki nyitottam.Picit meglepődött.
-Figyelj ha a mai nappal kapcsolatos kérdésed lenne akkor légyszi kimélj meg tőle.-néztem szemeibe.
-Csak meg akartam kérdezni hogy jól vagy e.-mondta szomorkásan.
-Hát jól vagyok.-mosolyodtam el.
-Jajj gyere ide.-Megfogta a derekamat és magához húzott.Hideg bal karjától ki rázott a hideg de amúgy nagyon jól esett.Főleg ilyen helyzetbe.Hamar elengedett.
-Mit fogsz csinálni?-nézett szemembe.
-Picit ki szellőztetem a fejem.És most tényleg egyedül szeretnék menni.
-Rendben megértem.-hervadt le a mosoly az arcáról.Arébb állt és én tovább mentem egészen a liftig.Amint kiszálltam a gondolatok és az emlékek csak úgy jöttek.Annyira kattogtam és gondolkodtam hogy már egy híd szélénél álltam és néztem lefele a semmibe.Hirtelen megcsörrent a telefonom.Egyből felvettem amint megláttam a kijelzőn Rebeka orvosát.
-Igen?-szóltam bele a készülékbe rémülten.
-Sajnálattal közlöm önnel hogy Rebeka..-amikor ezt meghallottam le sokkolodtam telefon kiesett a kezemből és valahogy a korlátba próbáltam magam tartani.Ekkot olyan jutott eszembe ami mindent megváltoztatna.Ki egyenesedtem és átléptem a korlátot.Szinte senkinem volt az utcàn.Le néztem az alattam lapuló mélységbe és egy nagyot sóhajtottam.Két kezemmel fogtam igaz nem olyan erősen de fogtam a korlátot miközben a testem előre dőlt.Elsem hiszem hogy megfogom tenni.De ezt ezt már nem lehet épp idegrendszerrel bírni.Túl sok volt a sérülés és már nem bírom.
-Annyira sajnálom apa anya nagyon szeretlek titeket.-motyogtam halkan s közben az eget bámultam.A két kezem eltávolodott attól amitől szinte egész testemet tartottam.Zuhantam..Becsuktam a szemem es a legfontosabb emberekre gondoltam akik voltak nekem.Nem mertem kinyitni a szemem mert éreztem lassan itt van a víz és tisztában voltam azzal hogy lassan nekem is végem.Mielőtt becsapódtam volna két meleg kezet éreztem a hátamon és jó erősen magához húzott.Ez után szinte semmi csak a feketeség.Lehet hogy csak beképzeltem magamnak és lehet hogy ez már a halál.