I Need Your Love! [SZÜNETEL]

5. rész

ChanChen 5. rész

Próbáltam elvenni tőle, de ő elkapta mind a két csuklómat egy kézzel. Eldobta a telefon messze tőlünk, megfordult így én kerültem alulra és csikizni kezdett.

- Ahh... Cha-chanyeol ne! Ne! Hagyj békén! Eh.. nee! - nem hagyta abba csak mikor már sírtam a nevetéstől és lábaimat derekán is összekulcsoltam és próbáltam ellökni. - Miért vagy ilyen gonosz Baekkel? - mosolyogva kérdezte mivel nem hazudhattam, mert kezei hasamon voltak készenlétben hogy tovább csikizzenek. Most mondjam el, hogy szerelmes vagyok belé és féltékeny vagyok Baekhyunra mert őt jobban szereti vagy bepisilek a nevetéstől?

*JongDae pov*

Még mindig ugyanúgy feküdtünk. Én alul Chanyeol pedig készült, hogy megcsikizzen. - Nem mondhatom el. De kérlek ne csikizz! - úgy tett, ahogy kértem, de még mindig csípőmön ült.

- Wá! Játszhatunk olyat is hogy én kérdezek, és ha nem mondod el helyesen, akkor megcsikizlek. - erre csak bőszen ráztam a fejem, de ő nem fogadta el. - Jó akkor könnyítek. Magamról kérdezek. - tudtam, hogy direkt olyat fog kérdezni amit biztosan nem találok el. És végül a könnyeim is folytak annyit hibáztam. Kérdezett mindent. A kedvenc színe, étele, meg a hobbija én pedig semmit sem tudtam elsőre. Sosem beszélgetek ilyenekről vele. A végén már teljesen elfáradtam és már nevetni is alig tudtam.

- Eh-elég lehsz mhár! - abba hagyta én pedig erőtlenül lecsuktam a szemem. Alig tudtam megmozdulni úgy kifárasztott és ott helyben aludtam el. Emlékszem még arra, hogy felemelt, hogy a párnák közé tegyen, de utána se kép se hang.

- JongDae. Kelj fel. Itt a reggeli. - mocorogtam egy kicsit, majd felkeltem. Baekhyun gondoskodó anya tekintettel nézett engem, Chanyeol pedig mellettem aludt még.

- Chanyeol miért van itt? - ránéztem az említett óriásra majd vissza Baekhyunra.

- Nem érezte magát jól. Be van rekedve, és hőemelkedése volt, de az már elmúlt szerencsére. - aggódóan Chanyeolra néztem, és újra vissza jelenlegi anyukámra. Elkapta tőlem?

- Suho mondta, hogy maradjak itt veletek, mert Chan nem fog rád betegen vigyázni. - magyarázott tovább, és valami leves szerűséget tett ölembe.

- Tőlem kapta el. - bólogatni kezdett majd válaszolt is.

- Nem kellene együtt tölteni az éjszakát betegen és nem kapná el. - értetlenül néztem rá. Most arra gondol, hogy nem csak aludtunk, vagy tényleg az alvásra céloz.

- Mi? - ő csak mosolygott, majd folytatta.

- Tudod, hogy, hogyan értettem. - nagyra nyíltak szemeim és rázni kezdtem a fejem. - Nem! Nem! Nem! Nem csináltunk semmi olyat. - emeltem ki az "olyat" szót.