I Need Your Love! [SZÜNETEL]

10. rész

ChanChen

- Mit keresel? - kicsit halkan kérdeztem, mert féltem, hogy előkeres valamit még hogy ne tudjak mozogni sem.

- A bilincsed kulcsát. - kissé idegesen mondta, amitől megijedtem.

- Nincs meg? – hangosan kérdeztem Chanyeol pedig megrázta a fejét. Remek. Akkor most, hogy szabadulok ki?

*JongDae pov.*

Kicsit pánikba estem, látva hogy Chanyeol is idegesebb, mint volt. Felkeltem, bár elég nehezen mert hátra bilincselte valaki a kezem! Igen Chanyeol! Valaki! Mérges voltam rá, de nem kiabáltam le mert azért ijesztő is tud lenni. Nem szorította a kezemet ez a bilincs, sőt kellemes volt, hogy rajta volt a kezemen, csak nem tudtam mozogni. Hirtelen Chanyeol kezében megpillantottam kettő azonos rózsaszín kis kulcsot, mire felcsillantak szemeim.

- Hú, jó. Akkor engedj el. - csak megrázta a fejét és fölém tornyosult. Ajkaimra hajolt és szólásra nyitotta száját.

- Még nincs kedvem. - megcsókolt, és eldöntött a földön. Nem volt kényelmetlen, mert Chanyeol mind két keze hátam alatt volt, és figyelt, hogy nekem is kényelmes legyen. Igaz hogy ezt már akkor elrontotta mikor összebilincselte kezemet, de így is jó volt. Ajkai ütemesen mozogtak enyémeken, és közben hátamat simogatta. Lábaimat felhúztam és terpeszbe igazítottam, Chanyeol pedig közéjük férkőzött, de közben el sem vált ajkaimtól. Mikor nyelvünk találkozott ismét kirázott a hideg, annyira élveztem. Lábaimat derekára kulcsoltam és közelebb húztam magamhoz. Szorosan magához ölelt, és úgy simogatta forró nyelvével az enyémet. Miután elvált ajkaimtól, végre levette rólam a bilincset, és felsegített.

- Éhes vagyok. - ránéztem óriásomra miközben lebiggyesztettem alsó ajkam, és hasamat megsimogattam.

- Akkor gyere. Elmegyünk kaját venni. - elindult miközben felvette a földről a kabátomat. Mikor lehajolt, én gyorsan odasiettem és rácsaptam fenekére. Felállt és felém fordult.

- Visszakapod! - mutató ujját felemelte, és fenyegetően megrázta mosolyogva, ami nagyon nem látszott ijesztőnek. Elindultunk a szomszéd épületbe ahol egy népszerű büfé volt. Egyre sűrűbben kordult meg a hasam és a csendes folyosón Chanyeol hallotta és kuncogott is rajta párszor.

- Sss... nem tehetek róla... - nevettem én is, és követtem. Mikor kiértünk, megcsapott a hideg levegő, de nem bújhattam Chanyeolhoz mert a rajongók bármikor észrevehettek. Besiettünk a büfébe, és vett nekem is Chanyeol egy hamburgert.

- Jó étvágyat. - mondtam neki mikor leültünk egy asztalhoz, ami nagyon messze volt az ablakoktól.

- Neked is. - levettem a kabátomat, és elkezdtem enni. Chanyeol is így tett, és csendben ettünk. Mikor tele voltam és még egy fél hamburger volt a tálcámon, hátradőltem a kanapén.