I Need Your Love! [SZÜNETEL]

7. rész

ChanChen 7. rész

Sziasztok! Elnézést kérek a sok kihagyás miatt, csak mindig mikor leültem a géphez, a wattpados sztorikról elfeledkeztem, és csak a blogomat kezeltem ://
Próbálom úgy összehozni, hogy több rész legyen :) Jó olvasást!

______________________________________________________________

- Bármit? - ezt azért még egyszer át kellett volna, gondolni mielőtt kimondom, de már késő volt. Félénken bólintottam ő pedig leszállt rólam.

- És most... - szemembe nézett, amit én is viszonoztam. Elkezdett simogatni majd keze merevedésem közelébe ért. - is megteszel bármit... ? - Ijedten pillantottam rá de ő csak mosolyogva simogatott tovább. Belső combomra tért keze mikor én levezettem kezem az övéhez és finoman elhúztam büszkeségem közeléből.

- Csak bizonyos határokig. - összeráncolta a szemöldökét én pedig kezdtem megijedni tőle.

- Eddig bármi volt. Nem? - bólintottam ő pedig perverzen mosolygott rám.

- Chanyeol... megijesztesz...

*JongDae pov.*

- Pedig semmit sem csinálok, amit te nem szeretnél. - valahogy olyan érzésem volt, hogy Baek elmondott mindent Chanyeolnak, de nagyon lázas és csak az beszél belőle. Mellkasomra dőlt és nem mozdult. Nagy levegőket vettem, mert neki is merevedése volt és két vékony pizsamanadrág meg alsó nem igazán vastag. Tisztán éreztem és csak sóhajtozni tudtam tőle. Hirtelen megmozdította csípőjét én pedig összeszorítottam a szemeimet.

- Dehh... ezt! - rám nézett én pedig kinyitottam szemem és találkoztam hatalmas fekete szembogaraival. Felhúzta egyik szemöldökét és egy félmosoly kíséretével közelebb hajolt hozzám. Éreztem arcomon leheletét miközben nyakamra adott egy tüzes csókot. Leszállt rólam és semlegesen nézett. Nem értettem ezt, de mindenesetre örültem, hogy leszállt rólam. Amilyen gyorsan csak lehetett el hagytam a szobát és a sajátomba bezárkóztam. Ledőltem az ágyamra és hangosan felsóhajtottam. Most mit csináljak? Az előbb a kedvenc óriásom majdnem megdugott most meg itt fekszem az ágyamban és várok. Várok valamire, amit még én sem tudom, minek nevezzek. Talán... várok a semmire...

Majdnem egészen estig, ezen gondolkoztam. Mikor hallottam, hogy megérkeztek a srácok lementem a konyhába hogy végre egyek valamit. Lent egyből Suho jött oda hozzám. Homlokomra tette kezét majd arcomon végig simította. Próbáltam leplezni meglepettségemet, ami valamennyire sikerült is.

- Örülök, hogy jól vagy. Chanyeol is jobban van? - még mindig sokkos állapotban voltam, de azért bólogattam neki.

- Lázas. De jól van azon kívül. - bólintott és elmosolyodott.

- Akkor holnap kivel mész majd csomagokat bontani? - felhúztam mind a két vállam, és megráztam a fejem.

- Nem tudom. De szerintem Chanyeol nem jön. - beszélgetés közben leültünk az étkezőben a hatalmas asztalhoz, és halkan beszéltünk.