Want to want me♡Befejezett

18.Miért?

Nem akartam hinni a fülemnek.Gyorsan magamra kaptam a fürdőbe bevitt pólót és farmert,majd lerohantam a konyhába.-Ugye csak én hallottam félre amiről beszéltetek?!Ez csak egy vicc ugye?!-mondtam és könnyek szöktek a szemeimbe.Anyáék alig bírtak megszólalni.-Kicsim,nem ez nem vicc.Tudod,hogy ez mennyit jelentene apádnak?A főnökhelyettesi állás a legjobb dolog ami történhet vele.Tudjuk,hogy ez neked nehéz,de értsd meg ez nagyon fontos nekünk!-mondta anya,akinek szintén könnyek jöttek szemébe engem látván.Már zokogtam.Nem akartam elhinni.Egyszer csak Huntert pillantottam meg a lépcső tetején.Aggódva nézett rám.Leakasztottam a fogasról egy pulcsit és kiviharzottam a házból.

Már vagy egy órája bolyongok.Dél körül lehet az idő.A telefonom csak csörög és csörög.Mindenki keres.Nem tudom hol vagyok,de az biztos,hogy nagyon messze.Kissé fásabb rész ez.Nem messze dombok vannak.Itt folyik egy kis patak.Házakat már egy 10 perce nem láttam.A patak mellett egy pad.Úgy látszik valami kis park részbe tévedtem.Még mindig zokogva leültem a padra.A kicseszett telefonom nem hagyta abba a pittyegést.Amikor már nagyon meguntam,feloldottam hogy lenémítsam.Amikor lehúztam a felső kis sávot elképedtem.Tizenhat üzenet és húsz nem fogadott hívás.Ja és Cameron Dallas közzétett egy képet Instagramon.Rámentem,egy plázánál volt.Méghozzá nem is akármilyen plázánál.Itt van Phoenixben.Már megint.Magamat is meglepve egyből a számát tárcsáztam.

Cameron:Roxi?!Szia!Mizu baba?-kérdezte boldogan

Roxi:Csak láttam,hogy itt vagy Phoenixben és gondoltam,hogy eljöhetnél értem.-mondtam sírva.

Cameron:Igen itt vagyok.De hova menjek?És miért sírsz Roxi?-beszélt hozzám már aggódva.

Roxi:Csak kérlek gyere ide és mindent elmondok.Van itt egy kis patak,egy pad és fák.A túloldalt meg dombok.-mondtam előtörő könnyeimmel küszködve.

Cameron:Oké,tudom hol vagy.Máris ott leszek!-mondta még mindig aggódással teli hangjával,majd letette.

Negyed óra múlva egy gyönyörű szép,nemrég fényezett kocsi állt meg az út szélén.Cameron szállt ki belőle.Most is tökéletesen nézett ki.Szakadozott farmerjában és barna pulcsijában is kivehető volt a kidolgozott teste.Haja szokásosan kócos volt.Odarohant hozzám.-Te jó ég Roxi!Mi történt?-kérdezte majd leült mellém a padra.Szorosan hozzá bújtam,majd letöröltem könnyeim.-Apa megkapta a főnökhelyettesi posztot.És mivel a cég központja Malibuban van,ezért apa ott fog dolgozni,és oda kell költöznünk.-mondtam majd újra előtört a könnyek zivatara belőlem.Cam jobban átölelt.-Shhh...Nyugi baba.Gyere most beviszlek a kocsiba és hazaviszlek.-mondta mire ellenkezni kezdtem.-Ne kérlek!Ne vigyél haza.Még ne.-mondtam szemébe nézve.

Már vagy tíz perce itt ülünk a kocsiban.-Roxi,most elmegyünk neked kajáért oké?!-mondta komolyan.Mire csak bólintottam.Nem éreztem szükségét ellenkezni,mert úgyse engedett volna ahogy ismerem.Negyed óra múlva a McDonald's-hoz értünk.Cam leparkolt,majd bement.Olyan aranyos,hogy törődik velem.Sokat találkoztunk vele az elmúlt fél évben.Olyan nekem mint a bátyám.Rá mindig számíthatok.Ha valami bánatom volt,nem érdekelte hol volt velem FaceTime-olt csak hogy kibeszélhessem magam.Nagy gondolkozásomat Cam zavarta meg,ugyanis egy szatyorral a kezében tért vissza.Kivette belőle a saját részét,majd a maradék tartalmat elém rakta.Sajtburger,kis krumplival és zero kólával.A kedvencem.Miközben elkezdtem enni a "nagy" étvágyammal,Cam már csak az italát szürcsölgette.Jó éhes lehetett.Arra lettem figyelmes,hogy bekapcsolta a rádiót.Nagy meglepetésemre mi kapcsolt be?!Hát a She Bad.Cameron csak nevetni kezdett,majd elkezdte énekelni a saját dalát.Közben én is végeztem az evéssel.Kezében egy képzeletbeli mikrofont tartott,amit felém nyújtott.Olyan aranyos volt.Próbált felvidítani,ami sikerült is neki,mert én is elkezdtem énekelni.Sikerült neki mosolyt csalni az arcomra.

Miután vége lett a számnak Cameronhoz bújtam,és szorosan megöleltem.-Köszönök mindent!-mondtam.-Ugyan már hugi!Ne köszönj semmit!És egy tanács.Ne sírj,és ne legyetek szomorúak,inkább élvezzétek ki ennek a hónapnak a maradék minden percét.-mondta,majd egy puszit nyomott a homlokomra.-Hazaviszlek oké?Mert már lassan délután 2,és biztos vagyok benne,hogy mindenki nagyon aggódik érted.-szólt,majd bólintottam.Egy kb 10 perc autózás után az utcánkba értünk.Megállt a házunk előtt.Kiszállt az autóból,majd én is kiszálltam.Itt volt a búcsúzás ideje.A nyakába ugrottam.Lábaimat a dereka köré fontam,és átöleltem.-Még egyszer köszönöm Cami!-mondtam.-Nincs mit!És ne feledd el,hogy mit mondtam.-szólt majd letett.Egy puszit nyomott az arcomra,és beszállt a kocsijába,majd elhajtott.Az ajtóhoz mentem.Amikor beléptem a házba,8 aggódó szempárral találtam szembe magam.

Sziasztok!Itt az új rész!Nem igazán tudok mit hozzá fűzni.Egész este ezen agyaltam,és szomorú zenét hallgattam,hogy beleéljem magam.Remélem sikerült!Köszönöm ha elolvastad!Puszi <3