Want to want me♡Befejezett

2.16.

Cameron és én jelenleg is a konyhában ügyködünk. Vagyis levest alkotunk Taylornak meg persze magunknak is vacsora gyanánt. Cameron kiköltözött a nappaliba, és ideiglenesen átadta a szobáját Taylornak. Így nem csak a konyha, hanem a nappali is kész ccsatatérként néz ki. -Roxi!Öhm a tésztát most kell beletenni?-vakargatta a tarkóját Cameron.-Még nem tetted bele??-akadtamnki teljesen kérdése hallatára.Gyorsan odaléptem és őrült gyorsasággal nekiálltam menteni a menthetőt.-Bocsánat!-mondta lebiggyesztett ajkakkal Dallas. Vetettem rá egy kedves pillantást, miszerint ne aggódjon nem cseszte el. Csak egy kicsit.

Miután bevittem a tál forró levest Taynek, leültem mellé az ágyra és néztem ahogy ügyetlenül kanalazza azt. Észrevette hogy nézem és felhúzta egyik szemöldökét.-Mi az? -kérdezte két falat között. -Semmi.-mondtam mosolyogva, majd hagytam hogy tovább folytassa az evést. -Hunter volt itt délelőtt. -böktem ki hosszas csend után. Taylor nagy szemekkel pillantott fel a tányérból. -Megbánta. Ismerem annyira már higy tudjam, komolyan gondolta. De elküldtem. Akkor is hogy tehette ezt? -mondtam. -Tudom hogy megbánta. Volt bent a kórházban. -szólt Tay. -Hogy mi van?!-kérdeztem teljes meglepettséggel. -Bejött. Bocsánazit kért. Teljesen ki volt akadva, még sírt is. Sosem láttam ilyen állapotban. -sorolta. -És te mit reagáltál? -érdeklődtem. -Nem önszántából tette. Alkohol hatása alatt volt, és bár durva amit tett velem -mutatott magára- megbocsájtottam neki. Ő is ezt tette volna. És szeretném ha te is ezt tennéd. Nem akarom hogy emiatt kerüljön mélypontra a kapcsolatotok. -mondta. -De.. -kezdtem de közbe szólt. -Menj át hozzá. Most! Az én kedvemért. És bocsáss meg neki. -mondta Taylor. Értetlenül néztem rá, majd elgondolkoztam mondanivalóján. Egy gyors puszit nyomtam arcára, és kirohantam a szobából. A Rowland lakásig pedig meg sem álltam.

Amikor felértem a lakáshoz, finoman bekopogtam. Najó! Kit álltatok, szó szerint majdnem betörtem szegény ajtót. Lépteket hallottam közeledni, majd kinyílt az ajtó. Hunter tárult elém, nem túl fényes állapotban. Meg sem vártam hogy köszönjön vagy valami, a egyből ajkaira tapadtam. Átkaroltam nyakát és beletúrtam a már így is kócos hajába. Megengedtem magamnak pár könnycseppet is, de nem voltam egyedül. Amikor már levegő hiányában nem bírtuk tovább vállára tettem a fejem és erősen szorítottam magamhoz. A fene sem tud igazán haragudni. Pont Hunterre. -Roxi én úgy sajnálom. -szipogott halkan. -Szeretlek.-csak ennyi volt a válaszom. De ez az egy szó többet ért mindennel. Annyi mindenen mentünk már keresztül mi ketten. Annyiszor vesztünk össze, és annyiszor békültünk már ki. Kibírtunk már külön több mint 4 évet. És ugyan ott folytattuk ahol abba hagytuk.

Emlékszem honnan indultunk. Az őrült rajongó és a feltörekvő tini sztár. Emlékszem az első találkozásra.Arra az átkozott tollas labdára. Az első ölelésünkre, az első csókunkra. Az első veszekedésünkre. Az első kibékülésünkre. Az első együttlétre, a közös filmezésekre, a sétákra, szülinapokra, ünnepekre, randikra. Emlékszem mindenre. És emlékezni is fogok.

Tudjátok ritka az, amikor az ember még huszonévesen is az első szerelmével van. És úgy gondolom, hogy ezt meg kell becsülni. Még a negatívumokat is. Mert az erősít meg igazán minket. És minden bizonnyal ti aztán már tudhatjátok, hogy a mi kapcsolatunkban mennyi negatívum volt.

Én csak azt szeretném, ha ez mindenkinek megadatna.Ha mindenkinek megvalósulna a saját kis tündérmeséje, amire mindig is vágyott. Ha mindenkini ilyen boldog és szerelmes lehetne. Gátlások nélkül. És hogy mindenki táljon magának egy tökéletes partnert. De persze ne Huntert, mert ő már az enyém. :)

Hát sziasztok nyuszikák...
Félig boldogan és félig szomorúan írtam ezt a részt. Nem tudom kinek jött le ebből a részből, de a történet a végéhez közeledik. Pontosabban még két rész, amiben az epilógus is benne van. Úgy gondolom, hogy sok mindenen mentünk már keresztül így együtt.Persze még egy köszönet nyilvánítást is írni fogok mert van miről mesélnem nektek. Valamint mindenképp fogok írni időnként különkiadásokat, ha szeretnétek. Most itt ülök és sírok basszus 💦 Na de nem is húzom tovább az időtöket. A következő résszel mindenképp sietek, de az utolsó résznek úgy gondolom higy meg jell adni a módját, ezért azzal lesz munka rendesen. Köszönöm hogy ezt a részt is elolvastátok, mindenképp hagyj magad után nyomot. Szeretlek titeket. Puszi!  <3