Want to want me♡Befejezett

14.Bánat és Brando

A lépcső tetején álltunk Hunterrel skarlát vörös fejjel.Tudtam,hogy a szívás nyomok ott vannak a nyakunkon.Láthatólag Christine is észre vette.A nappaliba vezényelt minket.Leültünk a kanapéra,és faggatni kezdett.-Csak nem megzavartam valamit?-kérdezte komoran.Látta rajtunk,hogy iszonyatosan kellemetlen ez az egész,ezért valamelyest megkönnyebbültünk a következő mondatán.-Figyeljetek ide!Fiatalok vagytok és szerelmesek.Nem haragszom,csak kérlek mondjátok el nekem ha már túl vagytok rajta,és figyeljetek oda.Nem akarok kis unokát.-mondta halvány mosollyal de még mindig kicsit komoran.Hunterre néztem,majd láttam,hogy nem igazán akar megszólalni,ezért én is csöndben maradtam.-Viszont nekem még el kell mennem bevásárolni,csak előbb hazajöttem ledobni a cuccomat.Kérlek ne csináljatok semmi hülyeséget.-szólt Christine majd ki is ment a házból.

Már vagy 10 perce itt állunk a fürdőben Hunterrel és egy korrektorral.Próbáljuk eltüntetni a dolgokat,több-kevesebb sikerrel.Láttam Hunteren,hogy még mindig egy kicsit feszült,ezért egy puszit nyomtam az orrára,és megöleltem.Láthatóan ettől egy kicsit megkönnyebbült.Miután nagyjából eltüntettük a nyomokat,lementünk a nappaliba.Nem sokkal később hazaért a két kistestvér is,majd Christine is.Már 6 óra volt,vacsorára nem maradtam ott.Hunterrel megbeszéltük,hogy ezt az estét külön töltjük a mai kellemetlenségek miatt.Amikor vissza értem a házunkban,anyáékat nem találtam otthon,csak egy levelet.A levélben az állt,hogy nézzem meg az otthoni telefon hangpostáját.Nagyon rosszat sejtettem.

Volt egy hangposta üzenet fél 5 utánról:Szia kicsim!(anya volt az és sírt)Apáddal el kellett mennünk vissza Vegasba,ugyanis délután kaptunk egy hívást.A nagyi...(itt már nem tudta befejezni a mondatot,de nem is kellett,rámtört a zokogás)El kell intéznünk most pár dolgot,és gondoltuk,hogy neked most jobb,ha egyedül lennél egy kicsit.(jól gondolták)Vigyázz magadra,és ne csinálj hülyeséget.Christinet még az este folyamán fel hívom majd.Puszi.

Nem akartam elhinni.A mama nincs többé.A könnyeim patakokban folytak,és csak ültem a sötét szobámban.Az étvágyam elment.Ki voltam száradva,de csak sírtam és sírtam.Felálltam,hogy átöltözzek egy tiszta és kényelmesebb ruhába.Amikor a tükörbe néztem,csak egy szomorú lányt láttam,kinek a sminkje éppen az állán folyt le könny formájában.Találtam egy pólót,amit a mamitól kaptam.Ekkor még jobban rám jött a zokogás,de azt vettem fel.Nem tudtam mit kezdjek magammal.Lementem a nappaliba és megláttam valamit.Tudom még csak 15 vagyok,de nem érdekelt.Könnyíteni akartam magamon,és elfelejteni a dolgokat.Oda sétáltam az italos szekrényhez,és kivettem egy erős alkohol tartalmú italt.

Fél óra múlva eléggé ki voltam ütve.Vagyis már nem zokogtam.Megittam ebből a cuccból 3 pohárral.Eleinte kiköptem,de már kezdem élvezni az ízét.Kicsit homályosabban láttam.Elindultam a szobám felé,de megbotlottam a lépcsőn,és hasra estem.Nagyobb bajom nem lett csak egy kicsit vérzett a szám.Hogy ezt honnan tudom?Onnan hogy vér ízét éreztem a számban.Valahogy felvergődtem a lépcsőn,és bele néztem a tükörbe.Még szarabbul néztem ki.És még a szám is vérzett.Rájöttem,hogy hülyeséget csináltam azzal,hogy részegre ittam magamat.Pedig csak 15 éves vagyok.Segítség kellett és támogatás.Nem akartam,hogy Hunter így lásson.Mástól kellett segítséget kérnem.Kezembe vettem a telefont,és Brandont tárcsáztam,nem törődve azzal,hogy éjfél múlt.

Brandon:Hercegnő mi a francért hívsz ilyen későn?-kérdezte nyűgösen.

Roxi:Kérlek gyere át...-mondtam sírva.

Brandon:Hercegnőm te sírsz?-kérdezte aggódva.

Roxi:Csak gyere át és mindent elmondok,de Hunternek ne szólj semmit...-mondtam még mindig sírva.

Brandon:2 perc és ott vagyok.Viszem a pótkulcsot.-mondta,majd kinyomta a telefont 

Brandon szemszöge:

Amint kinyomtam a hívást,gyorsan felvettem egy nadrágot és egy pólót,majd kiosontam.Szerencsére Hunter nem vett észre.Nagyon aggódok mi lehet Roxival.Leakasztottam a pótkulcsot,majd rohantam át a szomszédba.A kulccsal gyorsan kinyitottam az ajtót,majd bezártam és már rohantam is az emeletre.Roxi az ágyon ült és zokogott.Anya említett valamit,hogy nincsenek itthon a szülők,de azt nem tudom,hogy miért.A konyhát alkohol szag árasztotta,úgy ahogy Roxit is.Te jó ég!A sminkje elfolyt,és csak sírt.A szája vérzett és sebes volt.Odarohantam hozzá,és átöleltem.-Mi a baj hercegnő?-kérdeztem aggódva.-A nagyi...-nem fejezte be a mondatot,de nem is kellett.-Sajnálom.-szóltam,majd tovább öleltem.-És miért nem Huntert hívtad?-kérdeztem.-Nem akartam,hogy így lásson.És most egy barátra van szükségem.-mondta,majd szorosabban ölelt.-Mennyit ittál Roxi?-kérdeztem komoran.Erre véget vetett az ölelésnek.-Nem tudom.Azt se tudom mit ittam.-mondta,majd jobban rájött a sírás.

Roxi szemszöge:

Brandon azt mondta,hogy fürödjek le,és mossak fogat,de én használhatatlan voltam.Brandon az ágyamon várakozott.Valamelyest a maradék ép eszemmel felfogtam,hogy mit is kell csinálnom.Amikor nagyjából elvégeztem a teendőket,felöltöztem a tiszta ruhába,amit Brandon előkotort a szekrényemből.Egy melegítő nadrág és egy póló volt.A fürdéstől kicsit jobban lettem,de még mindig nem voltam képbe mindennel.Amikor kimentem a fürdőből Brandon közölte,hogy átmegyünk hozzájuk.Nagyon nem tudtam ellenkezni,ezért át is mentünk,Brandon  felkapott a hátára,majd lementünk a szobámból.Amikor kiléptünk a házból,bezárta a bejárati ajtót.Elindultunk a házuk felé.-Brandon!Mi ez a szőrme a fejeden?-kérdeztem elképedve.-Az a hajam hercegnő!-mondta kuncogva.Elkezdtem nevetni,majd elcsitított,mert éppen akkor mentünk be a házukba.

Brandon szemszöge:

Miközben vittem fel az emeleten Roxit,figyelnem kellett,hogy sehogy se ébresszek fel senkit.Nem tudtam hova vigyem.Végül a vendégszobára esett a választásom.Letettem az ágyra.-Brando mackó!Ugye itt maradsz?-kérdezte,amire csak egy igennel feleltem.Nem bújtam be mellé az ágyba,mert hát a bátyám barátnője meg minden.Letettem egy takarót és egy párnát a földre magamnak,majd betakartam Roxit.-Brandon!Kapok jó éjt puszit?-kérdezte.Nem válaszoltam,csak egy puszit nyomtam a homlokára.Utána lefeküdtem a földre készített kis "ágyamra".Jól esett,hogy engem hívott.Én szeretem őt.Bár tudom,hogy ő a bátyám barátnője és engem nem szeret.Vagyis szeret de nem úgy.Muszáj elengednem az ő és az én érdekemben is.Fájt,de ez van.-Jó éjt hercegnőm.-mondtam ki végül,amire csak a szuszogása volt a válasz.

Sziasztok!Ez egy hosszabb részre sikeredett.Remélem tetszik nektek.Ebben a részben Brandon kapta a főszerepet.Ennek az oka a szülinapja,ugyanis a drága 14 éves lett!Mi lesz Brandon érzéseivel?Mi lesz ha kiderül,hogy Roxi berúgott?Vajon Hunter haragudni fog,hogy Roxi nem őt hívta?Kiderül pénteken.Köszönöm hogy elolvastad.Puszi <3