Love Paint [[Hungarian Nu'est ff.]]

2.rész - Nem kellett volna beleütnöm az orrom

- Hé, nem tudom miért vagy ilyen ideges, de addig kopogtatod a ceruzád végét a padhoz, amég ki nem lyukasztod - fogja le a kezem Ceara. A ceruzám hegye letört, foltot hagyva a padon. Sóhajtva tettem el és vettem elő egy másikat, belátva ezzel barátnőm igazát.

- Ma lerajzolom - jelentem ki random, amin én is meglepődöm.

- Áh, szóval ez a problémád. Kis milliárd rajzod van róla, ez az egy miért probléma? - értetlenkedik.

- Hát... Mert... Izé... - gondolkozom el. - Mert eddig sosem szemtől szemben csináltam. Mindig készítettem róla egy képet és azt... - nem volt időm végigmondani, mivel Ceara kikapta a telefonom a kezemből, amit éppen felemeltem, jelezve, hogy a készülékkel követtem el a "bűntettet". - H-hé, add azt vissza! - nyúlok utána, de kellőképp távol tartja tőlem.

- Jézusom... Hány ezer képed van róla? - tátja el a száját a gallériámat böngészve.
- Pont annyi, ahány rajzom... Vagy kicsivel több - adom fel a hadonászást.

- Nem hiszem el - neveti el magát kínosan. - Tényleg nem tudom mit eszel rajta.

- Nem eszek rajta semmit, én csak... - elfogytak az indokaim.

- Miről van szó? - húz mellénk egy széket Jonghyun.

Ceara huncuton elvigyorodik én pedig erősen rákontrázok a válaszadásra, miszerint semmi.

- Ha ennyire próbálod ezt velem elhitetni, akkor biztos, hogy nem így van! - nevet.

Sóhajtva feladtam és legyintettem egyet.

JR ecsetelni kezdte, hogy elmaradt az első órája és, hogy most kezdtek készülni egy darabbal az iskola fesztiválra, amit minden márciusban megtartunk. Elméletileg nagy darab lesz és sok meglepetést is tartogatnak számunkra.

Csodálkoztam, mikor a rajztanárunk nem jött be és végül nekünk is lyukas óránk lett, de egyáltalán nem bántam.

Szünetben Baekho robbant közénk, miközben mi a folyosón álldogáltunk és lényegtelen dolgokról beszélgettünk.

- Ma meccs lesz - jelenti ki ünnepélyesen.

- Játszol? - kérdezek rá.

- Neeeem - húzza huncut mosolyra ajkait. - MinHyun játszik.

MinHyun ugyanúgy tagja a kosárlabdacsapatnak, mint Baekho, csak jóval kevesebbszer kerül pályára. Mondjuk ez nem csoda, hiszen nem a legjobb játékos, viszont nem is a legrosszabb. Csak vannak nála ügyesebbek is.

- Várj, mi az, hogy te nem játszol? - értetlenkedik JR.

- Idén leballagok... Muszáj keresnem valakit, aki átveheti a helyem. Valakinek vezetnie kell a csapatot - ránt vállat.

- Nekem nem is mondta, hogy játszik! - ragadt le MinHyunnál Ceara.

- Ma tudta meg, nem hiszem, hogy mondhatta - csitítja a kapitány. - Szóval - tér vissza a tárgyra. - eljöttök? Foglalok nektek helyeket.

- Naná, hogy ott leszünk! - vágtam rá gondolkodás nélkül, barátnőm pedig hevesen bólogat. - És... - kezdtem félve. - Tudnál foglalni egy hellyel többet?

- Persze, de minek? - ráncolja szemöldökét.

- Még egy személynek - hessegetem el. - Majd meglátjátok.

Nem telik bele fél perc, hogy néhány idegesítő lány megjelenjen körülöttünk és flörtölni kezdjen JongHyunnal és Donghoval. Már csak Aron hiányzik, aki ki tudja hol lehet... Komolyan mondom, ha nem szoktam volna már meg, akkor kioktatnám őket, hogy ne hagyják. Ezzel csak annyi baj van, hogy én is hagyom mindenkinek. Egyszerűen az ember beleun a sok vitába, ami az ellenvetésekkel jár.