Love Paint [[Hungarian Nu'est ff.]]

9.rész - Felcserélődtek a szerepek

Hiába telt el egy hétvége azóta, a gondolatok egyszerűen nem hagytak békém. Minden pillanatban záporosztak az emlékképek a sátorban töltött éjszakáról és az ott lezajló elmélkedésről. Mély nyomot hagyott bennem, az biztos.

- Na és miért nem vallod be neki? - ráncolja a homlokát Ceara, továbbra sem értve a helyzetet. Persze, hiszen ő nincs tisztában mindennel.

- Ajj, nem beszélhetek róla - kezdtem hisztizni.

- Mégis mi lehet ennyire titkos? - morog.

Nem sok minden. De az az egy valami a világ legtragikusabb dolga a szememben és gondolni sem merek rá.

A fejemet az asztalra hajtottam és megpróbáltam aludni egy kicsit, hamár az első órám lyukassá vált, de nem élvezhettem sokáig a pihenést, mivel valaki rácsapott a padomra oldalról. Fel akartam mordulni, hogy "hülye barbár", de mikor megpillantottam Aron izgatott arcát elnevettem magam.

- Mi az?

- Bál lesz! A végzős osztályok bált szerveznek és én felelek a díszítésért - dicsekszik. - Mond, hogy ügyes vagyok!

- Csúcs vagy, Aron! Na, hagyjál aludni! - fekszek vissza.

- Ne mááár - sipít. - Meg sem nézted a plakátot!

Nagyot sóhajtva tápászkodtam fel ismét és alaposan szemügyre vettem az agyoncicomázott szórólapot, ami meghirdette az említett eseményt. Péntek délután lesz, este hetes kezdéssel. Szinte előre látom, hogy a fél diákság részeg lesz és, hogy az igazgató másnap teli torokból fog üvölteni. Ezt leszámítva, viszont imádom az ilyesmit, szóval totál lelkes lettem tőle.

- Szóval ez ilyen kisestélyis, puncsos, titkon alkoholos izé? - vigyorodtam el elégedetten, mire unokatestvérem még büszkébben kihúzta magát és egy igennel felelt. - Csúcs, ott leszek.

- Kivel mész? - pislog rám kíváncsian.

- Hm? - értetlenkedem, majd a plakátra pillantok. - Oh, a picsába. Nem mehetnék egyedül?

Nem tetszik nekem az a "csak párokban" felirat.

- Nem - mosolyodik el Aron, mire kiül a grimasz a képemre.

- Ajj - vinnyogok.

Az elkövetkezendő órákban mást sem hallgattam csak Ceara áradozását arról, hogy milyen jó lesz MinHyunnal töltenie a bált és hogy mennyire tanácstalan azt tekintve, hogy mit vegyen fel. Nem akartam félpercenként közbevágni, hogy én valószínűleg nem is megyek, mert akkor tuti, hogy ő is visszavonta volna, szóval inkább csöndben hallgattam.

Az óráim unalmasan teltek, szinte már semmit sem csináltunk, így év vége felé közeledve. A tanárok többsége csak beszélgetett velünk és kiadta a nyári feladatokat, amiket kötelező jelleggel meg kell majd csinálnunk. Grafika helyett osztályfőnökit tartottunk, hiszen mi ballagtatunk és még alég beszéltünk meg valamit. Felsorolásra került egy halom virágnév, amiből választanunk kellene, tekintve, hogy ezekkel kéne feldíszíteni a suli épületét, de csak három-négy fajtát szemelhetünk ki, mert más különben csúnya lenne az összkép.

Ren unottan üldögélt a padom tetején és a pólója aljából kilógó cérnaszálat birizgálta. Az osztályfőnökök monoton hangját hallgattam és az arcát fürkésztem, hátha ki tudok belőle fürkészni valamit, de semmire sem jutottam. Végül észrevette, hogy bámulom, szóval rámmosolygott, mire a fejemet ingatva, játékosan beleboxoltam a vállába.

Olyan egyszerű lett volna megkérdezni tőle, hogy el-e jön e a bálba, de pont ugyanennyire nem ment. Tudtam, hogy nem jönne, hiszen ott a húga, én pedig végképp nem akartam SonMit egyedül hagyni. Aznapra azt hiszem úgyis beígértem, hogy átmegyek hozzá.