Love Paint [[Hungarian Nu'est ff.]]

7.rész - Akit sosem nevezhetett apjának

Álmomban láttam azt a temérdek rajzot Renről. A szobámban hevertek szétszórtan, én pedig a halmukon ültem, a legnagyobb nyugalomban. Akkor is olyan megnyugvást éreztem, mint akármikor, amikor a közelemben van. Nem számít mi történik, ameddig ő velem van, minden rendben lesz.

Reggel kómásan keltem, ráadásként még nyűgös is voltam. Az csak fokozott a dolgokon, hogy JongHyun az ágyamban aludt és mellette ébredtem, ráadásként még majdnem le is taperolt.

- Szent szűz - kezdek morogni és lelököm magamról a kezét. - Hogy aludhattam be melletted?! Egyáltalán miért az én ágyamban aludtál?! - dörzsölöm a szemem és kikászálódom az ágyból.

Ő csak dünnyög, még egyáltalán nincs magánál.

- Haladj, ma van a kosárbajnokság, nem késhetünk - lököm meg.

A holmijaimmal együtt csoszogtam ki a fürdőbe, ahol elvégeztem a reggeli rituálém. Gyors reggeli után még fogat mostam, majd rábíztam a kulcsot JR anyujára. JongHyun még csak ilyenkor mosta a fogát, szóval mentem és nyaggattam egy kicsit, hogy siessen.

Amint kiléptünk az ajtón egy nem várt meglepetés fogadott, Ren és SonMi szeméjében.

Oh, a francba, hogy kerülnek ide?!

MinKi úgy nézett Jonghyunra, mintha valami szellemet látna és magamban kismilliárd imát elmormoltam, hogy ne értse félre.

- Eryn! - kezd haslapálni SonMi, mire egy mély levegő kíséretében kitárom a kaput, a lány meg jóformán letarol, úgy szorít magához.

- Hello - nevetem el magam. - Hát ti?

- Lebeszélhetetlen volt, látni akarja, ahogy játszom. Nem érti, hogy nem tudok - sóhajt Ren, de azért a szeme sarkából végigmér minket. Ajajj! - Gondoltam rád bízom, ha nem baj...

- Oh, dehogy! Szíves örömest, de... Nem lesz belőle baj, ha... érted... - harapom be az alsó ajkam.

- Remélem... - teszi ugyan ezt.

- Ugyan már! - néz ránk fellváltva, durcás arckifejezéssel a téma tárgya. - Tökéletesen jól érzem magam! Ha probléma lenne, akkor meg Eryn is tudja, hogy mit kell tenni, nem emlékszel?! - felesel a bátyjával.

- Emlékszem, húgi, de ez korán sem olyan egyszerű, mint hiszed - ingatja a fejét.

JR értetlenkedve kapkodta a fejét közöttünk, egy szót nem értett az egészből, de nem is akartuk, hogy értse.

Zavarosan indultunk meg a suli felé. Szerettem volna követni SonMi hosszú monológját, valami filmről, de az agyam folyamatosan azon kattogott, hogy Ren félreérthette.

Hogy a rákba ne értette volna félre?! Egy fiúval jöttem ki az ajtón, kora reggel!

A suli zajos volt, hiszen nem csak a mi iskolánk diákjai töltötték meg a folyosókat, hanem sok máshonnét jött nebuló is. Ezek a hetek mindig ilyenek, hiszen így sarkallják a kisebbeket, hogy jelentkezzenek ide, vagy más iskolák tanulóit, hogy bátran jelentkezzenek a összevont kosár kupára, ahol mindig más iskolákkal mérkőzünk meg. A legtöbbször hatásos, és bár ez csak egy kisvárosi gimi, rendkívüli népszerűségnek örvend.

Ren és JR az öltözők felé mentek, hiszen nekik át kell öltözniük. Én SonMival indultam felfedezőútra, hogy megtaláljam Cearat. Nem kellett sokáig mennem, hogy rábukkanjak.

- Eryn! Képzeld, Aron játszik! Van esélyünk! - karolja át a vállam. - Oh, ki a kisasszony? - pislog.

- Öm... MinKi kishúga. Szeretné megnézni őt - először komolyan elgondolkoztam rajta, hogy mit mondjak, de nem láttam értelmét hazudni.