Love Paint [[Hungarian Nu'est ff.]]

3. rész - Az elmúlt két év: rajzokban

Napokon át került, egyáltalán nem szólt hozzám, teljesen mindegy volt, hogy mit csináltam. Négy nap folytonos "sajnálom" és "bocsánat" után meguntam. Nem mondom, hogy nem érdekelt, mert hazudnék, de belefáradtam az utána való rohangálásba.
Feladtam.
Biztosan a ti életetekben is volt már olyan, hogy minden áron ki akartatok javítani egy hibátokat, de ha beleszakadtatok volna sem tudtátok megoldani. Ez telejesen egy ilyen helyzet volt.
- Ennyire álmos vagy? - böki meg a fejem búbját JR, miközben elfekszem az asztalon, a menzán.

- Hagyd, éppen mély letargiában szenved, amiért magára haragította Rent - legyint neki Ceara, mire felemelem a felemelem a fejem és szikrákat szórok felé.

- Összevesztetek? - pislog.
- Fogjuk rá... - sóhajtok.

- Ma az ő osztálya is ott lesz a próbán, mivel ez lesz az első kellékes próbánk. A kellékeket ők intézik. Ti meg a háttereket állítjátok fel ma. Még próbálkozhatsz a békítésével - mosolyog rám Baekho, mire hálásan pillantok rá.

Jó, egy utolsó próbát megér. Amúgy sincsen már veszteni valóm.

- Oh, izé, Jonghyun - jut eszembe. - Le kéne rajzoljalak... Holnap van a határidőm és...
- Hé, ne használj felesleges második keréknek! - csap az asztalra, de végig röhög. - Jó, próbák után átmegyek...

- Köszönöm. És sajnálom - húzom kínos mosolyra ajkaim.

Unottan piszkáltam a tányéromon heverő apró sütit, amit végül leküzdöttem.

Ceara undorítóan enyelgett MinHyunnal, akinek az utóbbi időben igazán nincsen ínyíre a dolog, teljesen lerí az arcáról. Megunt úgy viselkedni, mint egy nyálas regény férfi főszereplője, amit nem is csodálok. Persze ezt semmi pénzért nem mondaná meg a barátnőjének, ahhoz túlságosan szereti.

- Ah, remélem nyáltenger nélkül is sikeres lesz a darab - lapozgatja a forgatókönyvét Aron, aki továbbra sem törődött bele az előadása műfajába.

- Benne leszek. Hogyne lenne sikeres? - löki meg játékosan JongHyun, mire mindnekiből kitör a nevetés.

Jobban belegondolva, minden visszatért a régi kerékvágásba.

Baekho gondolkozott rajta, hogy beszél Rennel, de nem merte megkísérelni nélkülem, szóval ezt kilőttük. Örülök, hogy ő is megkedvelte, így több okom van nyüstölni még egy kicsit.
Az animációt végigszenvedtem, rühellek kezeket animálni és persze, hogy ezt fogtam ki. Ceara sokkal jobban járt, neki csak néhány szemrebegtetést kellett ábrázolnia, ami nekem már a könyökömön jön ki.

Ráadásként nem is tudtam eléggé koncentrálni, ami minden egyes cselekedetemet jellemezte az elmúlt napokban. SonMi összes monológja beleégett a tudatomba.
Egy tizenegy éves, leukémiás kislány, aki meg fog halni. Nem fér a fejembe. Úgy beszélt, mintha ez olyan alap dolog lenne az életben. Tizenegy év.

Ez egyáltalán nem nevezhető életnek. Nem tűzhet ki maga elé célokat, nem mondhatja, hogy "majd ha felnövök"...

A tanár megkímélt egy hármassal.

Ah, majd kijavítom.

Óra után beestem a színpadterembe, ahol a próba zajlott. Pont, ahogyan Baekho mondta, Ren osztálya is itt van és a nekem kellő személy is velük jött, bár eléggé távol áll a többiektől.
Erősen törtem a fejem, hogy mégis mivel állhatnék még elő. Lehet csak fel kéne adnom. Félek, ha belemászok az életébe csak rosszabb lesz neki.

Egy jó darabig csak távolról figyeltem és a munkámat végeztem a háttérrel. Feltűnt, hogy valami nincsen rendben vele, hiszen sokszor vesztette el a fonalat azzal kapcsolatban, amit csinált, de nem gondoltam, hogy ez el fog durvulni.