Mindennek ára van !

~7

*Kezdett nagyon fájni a karom. Nem tudtam megmozdítani. Elindultam a kórházba. Az első szakadni kezdett. De semmi nem érdekelt. Egy dolog lebegett előttem: Kibékítelek Amy kerül, amibe kerül!!*

Amy szemszöge

Mikor beléptem a házba, oda jöttek anyuék és szorosan megöleltek és megsimogatták a fejemet. Örültem, hogy nem kérdezgettek és gyors felmehettem a szobámba. Nem sokat aludtam. Folyton elismétlődött a fejemben a jelenet és a könnyeim megállíthatatlanul folytak alá a párnámra.

Reggel meg is lett az eredménye. Mikor a tükörbe néztem elborzadtam. Össze vissza álló haj a szemeim bedagadva teljesen és karikás is volt a semmi alvás miatt. Lerobogtam, hogy megkérjem anyuékat had maradjak itthon, de persze nem engedték. Úgy hogy megpróbáltam valami emberi formát kihozni magamból. Az első ruhát ami a kezembe akadt gyors felkapta. A hajamat össze fogtam a fejemet meg kis sminkkel próbáltam elviselhetőbbé tenni. 

Nagy vánszorgások közepette jutottam el a suliig. Az ajtójánál jártam mikor az udvar felől egy csapat jött. És ő is ott volt begipszezett kézzel?? Mi történhetett? Annyira erősen ujjazott valakit, hogy  beletört a keze??(xd) Nem is foglalkoztam vele. Elfordultam és inkább gyors bementem az iskolába majd  a szekrényem felé vettem az irányt. Kinyitottam és egy rózsa hullott ki belőle. Kitől kaphattam? Körbe néztem, de persze egy zsúfolt folyosón mégis mit lehetne észre venni. Ez a kis ajándék megalapozta a mai jókedvemet. Minden jól alakult, aztán tesi következett. Kicsit se vártam mert egy teremben volt a mi és  Darenék osztályának is az órája. Most a kis padon ült a keze miatt. Azért érdekelt hogy hogyan törhette el a kezét! 

Egész óra alatt éreztem a tekintetét rajtam. Már nagyon idegesített és ránéztem szúrósan és oda tátogtam neki, hogy ne nézzen már. Erre persze ő csak diadalittasan elnevette magát, majd tovább bámult. A csengetésnél, amilyen gyorsan csak lehetett kiiszkoltam az öltözőbe. Mikor kiléptem az ajtón meg láttam, hogy kint áll, mintha várna valakit. Mikor elindultam lefele a lépcsőn elindult felém. Jajj nee!! Nem akarok vele beszélni!

-Szia! köszönt félénken!

-Hali!-kicsit se akartam vele beszélni.

-Beszélhetünk?

-Kösz Daren de nem!- majd ezzel elhaladtam mellette és megindultam haza fele. Magamban adtam egy képzeletbeli vállveregetést, hogy nem dőltem be az édes hangjának és erős tudtam maradni. Mielőtt befordultam a sarkon azért kicsit visszanéztem ,és Daren ugyan ott állt lehajtott fejjel egy helyben. Hát ezt meg mi lelte?? De nem foglalkoztam vele. Had fájjon csak neki. Nekem is csak fájdalmat okozott. Haza fele bementem a boltba, és vettem sok zöldséget gyümölcsöt, mivel egészségesen kell étkezni, hogy a baba is az legyen. Már ici-picit nagyobb volt a hasam, de ez a pólókba nem volt észrevehető, hál istennek.

Délután mindent megtanultam és készültem ledőlni egy kicsit, mikor megcsörrent a telefonom. Felültem majd megnéztem ki lehetett. Azt hittem Megs de egy ismeretlen számtól jött az üzenet.

Anonim: Szia :) Mi újság?

Én: Szia. Ki vagy?

Anonim: Egy iskolatárs . És már ideje figyellek és hát nagyon tetszel:)

Csak néztem egyet. De ez tuti csak kamu.

Én: Na ne szórakozz itt velem! Nem vagyok vevő az ilyenekre!

Anonim: Nem szórakozom. Tényleg tetszel :3

Én: Öhmm hát jól van . És mit kell rólad tudni?

Anonim: Szeretem a kacsákat a kutyákat a kis békákat:D

Ezen elmosolyodtam. 

Én: Kis békákat? Tiszta nyálkásak :D