Mindennek ára van !

~8

*Egy kártyát tűztem bele, amire csak egy szót írtam : Szeretlek!. Leraktam az ajtó elé, becsöngettem majd elmentem nehogy meglássanak. A kocsimból néztem, ahogy kilibben egy szál hálóingben, megmutatva ezzel csábító lábait , majd mikor meglátja a rózsákat hatalmas boldogság fut végig az arcán . Körbe nézett, de nem talált senkit. Majd bement. Szörnyű volt végig nézni. Ott akartam volna lenni, hogy tudja tőlem van, hogy tudja sajnálom és hogy, szeretem. Igen rájöttem, hogy ezért fontos annyira nekem, mert SZERETEM!

Viszont az arcán csillogó könny csepp is mutatta, hogy mellettem csak fájdalom éri. És ez felemésztene. Elakartam felejteni őt! Ezért elindultam az első bár felé, ahol tudtam, hogy ingyen piát kapok és bármelyik lány eljönne velem, hogy megdughassam.*

Daren szemszög marad

Beléptem az ajtón és egyszerre 5-6 ember is oda jött hozzám. A "haverok".  Persze mindegyikük meghívott egy-egy körre. Teljesen leittam magam. Jó érzés volt önfeledten nevetni, minden hülyeségen, aminek semmi értelme nem volt. Nem éreztem a fájdalmat. Majd addig ittam, amíg már azt se tudtam hol vagyok.
Egy csinos fekete hajú lányt néztem ki magamnak. Egy kicsit szemeztünk, és megindult felém. Én kacéran rá mosolyogtam. Minden köszönés nélkül lovagló ülésbe rám ült és elkezdtük falni egymást. Mikor elváltam az ajkaitól, oda hajoltam a füléhez, majd ő bólintott és elindultunk hozzánk. Beléptünk az ajtón és egyszerre nekem esett. A szobámig se értünk fel. A kanapén csináltuk, minden érzelem nélkül. Csak a vágyat hajtottam. Mikor végeztünk visszamentünk a bárba és újabb lány után kutattam. És egész éjjel ezt csináltam míg már mozogni sem tudtam a bennem lévő alkohol mennyiségtől és beestem a kanapé mellé.

Reggel iszonyú fejfájással ébredtem. Megpróbáltam feltápászkodni a padlóról, de igen nehezen ment. Ekkor láttam meg egy lányt a kanapémon. Barna haja takarta fedetlen mellkasát. Mi a szart csináltam tegnap? Ahogy bele néztem a szemetesbe szemügyre vehettem hány lányt fektettem meg. Régen ez kicsit se zavart volna, sőt büszkeséggel töltött el, de már más ember vagyok. Szégyelltem magam. De ezt akartam nem? 

Ránéztem az órára. Ahh késésben vagyok. Felöltöztem majd bekaptam két fejfájás csillapított és elindultam az iskolába. Közben írtam a volt csajomnak, akit igaziból csak dugtam. Vele leszek megint, határoztam el. Ez kell, hogy ellökjem magam Amytől. Még ha magamban mondom ki a nevét is megremeg a gyomrom. Nem, ennek vége!Mostantól senki számomra! De hát gyereke lesz az én hülyeségem miatt. Neki kellett volna figyelnie! Nem foglalkozom ezzel se!! De a szívem mélyén a legjobban arra vágytam, hogy az én kis babámat a kezemben tartsam. De már elhatároztam és nem tágítok az álláspontom mellől. 

Amy szemszöge

Boldogan keltem az események ellenére is. A hatalmas csokor rózsa mosolyt csalt az arcomra, akármikor rá esett a tekintetem. Te küldhetted titokzatos idegen? Egy szoknyát vettem fel és egy crop toppot. Majd egy tornacipővel tetéztem meg az outfitemet. 

Mikor a suliba léptem lehervadt a mosolyom. Darent láttam , ahogy a szekrényhez nyomja Bethanyt. Ez még jobban tudatosította bennem, hogy igazam volt. Hogy semmit sem változott. Rásiklott a kezem a pocimra. És a könnyek csak gyűltek a szemem alatt. Fájt, amit láttam nagyon fájt. Gyorsan elviharoztam mellettük és bementem a mosdóba. Sokkal érzékenyebb vagyok mint régen. A könnyeim patakokban folytak alá. Olyan hülyének éreztem magam.

Nem akartam többet itt lenni. Nem akarok több fájdalmat!! Kirohantam az iskolából. Az enyelgő pár még mindig a szekrény előtt terpeszkedett, csak a lány lábai már Daren dereka köré fonódtak.UNDORÍTÓ! Csak futottam és dőltek a könnyeim. Miért fáj ennyire? Miért nem tudom elfelejteni?? Utálom, utálom, UTÁLOM!!

Megbotlottam és térddel a földre estem. Lehorzsoltam a bőröm, de nem törődtem vele. Csak szedtem a lábaimat. A szobám megnyugtató falai között akartam lenni. Már csak egy utcányira jártam, mikor elkezdett imbolyogni a világ. Megálltam és lassú léptekkel folytattam tovább. A helyzet viszont kicsit sem javult. Éreztem hogy valami nagyon nincs rendben. A látásom is homályosodott. Már négykézláb voltam. A házunkhoz fordultam be és egy éles fájdalmat éreztem a petefészkem felől. Felordítottam majd odakaptam a kezem és elterültem a földön. A maradék erőmmel a mobilomért nyúltam és tárcsáztam az első számot a híváslistámról. Távolról hallottam, hogy valaki beleszól. Próbáltam megszólalni, de csak egy fájdalmas nyögés hagyta el a számat. Majd kiesett a kezemből és elsötétült minden.

Daren szemszöge

Kicsit sem kellett Bethanyt győzködni. Egyből nekem esett a szekrénynél. Megfordítottam majd a szekrényhez nyomta. Nyelvünk vad táncot járt. De nem tudtam rá figyelni, hanem a tekintetemmel Amyt kerestem a folyosón. De mikor belépett egyszerre összeszorítottam a szememet és nem engedtem meg magamnak, hogy kinyissam. Tudtam, hogy fájni fog neki, amit lát. De ez kell, hogy megutáljon. Hallottam, hogy valaki elrohan mögöttem és egy ajtó csapódik. Elment. Szörnyeteg vagyok! Biztosan ott zokog szegény. Elváltunk és Bethany furán nézett rám.

- Tetszik bennem valami Bethany?-kérdeztem tőle.

- Jajj Dar ne kezdj most el érzelmekkel foglalkozni.-forgatta meg a szemét.

Majd elkezdte a hajamat piszkálni. Fura érzés volt. A keze nagysága hasonlított Amyéhez. Becsuktam a szemem és azt képzeltem, hogy ő az. Majd felemeltem, ő meg a derekam köré fonta a lábát. Ekkor újra ajtó csapódást hallottam és a szemem kipattant. Mögöttem elsuhant egy alak sírva. Összeszorított szájjal néztem utána.

- Mi a baj szivi?

-Semmi.-majd lefejtettem a labát és leraktam.

-Mennem kell órára!- és otthagytam.

Bravó megint csak hatalmas fájdalmat okoztál neki!Próbáltam magamat meggyőzni arról, hogy így lesz jó minden. De egyre kevésbé hittem benne. 

Besétáltam az osztályba és ledobtam magam a helyemre. Olyan 15 perc múlva megcsörrent a telefonom. Meglepődtem mikor megláttam a nevet a kijelzőn. Kiviharoztam a teremből nem foglalkozva senkivel majd felvettem. Félve szóltam bele de csak nyöszörgést hallottam.

-Amy, Amy mi a baj?- a szívem csak úgy dobogott a torkomban.

De nem kaptam több választ. Kirontottam az iskolából és elindultam keresni. De bárhol lehet. Elkezdtem gondolkodni. Csalódott volt és biztos egy védett zugba ment. Körbeszaladtam az iskola körül be néztem minden kis pavilonba. Nem találtam. A közeli parkokat is megnéztem. Sehol nem volt. Megpróbáltam újra felhívni de nem vette fel. Teljesen ki borultam. Majd a felismerés arcon vágott. Biztos haza ment!! Hogy nem gondoltam erre egyszerre?? Rohantam az autómhoz és nem nézve a sebességet hajtottam a házukhoz. Meg láttam az épület előtt de egyszerre elöntött a félelem mert a felhajtón feküdt, nem mozdult és még egy kisebb vértócsát is láttam körülötte.Oda rohantam. Szólítgattam, de nem reagált semmire. A fülemet oda raktam a szájához. Hál istennek lélegzik. A kezembe kaptam , beraktam az autóba és gyorsan a kórház felé vettem az irányt. Ordítva rohantam be és egy nővér egyszerre odajött. Mindent elmondtam, amit csak tudtam majd betolták egy szobába megvizsgálni. Ez mind az én hibám!! Ha valami baja lesz vagy a babának nem tudom mit csinálok. Sose fog megbocsátani nekem!! Fejemet tenyerembe hajtottam és utat engedtem a könnyeimnek.

3-4 órát ültem a várakozóban mikor valaki megkocogtatta a vállamat. Könny áztatta arccal néztem fel a doktorra. Arca megrémített.

*-*-----------------------------------------------------------------------------------------*-*

Sziasztok! *-*

Hoztam az új részt! :D Remélem nem esel le az ágyról LeaWhite888 xd

Tudom, hogy érdekel titeket mi történt Amyvel és a babával. A következő részben minden kiderül ;)

Na most szeretjük Darent vagy sem?><

Remélem tetszett ez a rész is!:) A véleményeteket örömmel várom:)

Köszönöm, hogy elolvastad!*-* Pusziii^^