Mindennek ára van !

~15

*Az egyensúlyom cserben hagyott és a szobám közepén az ágyneműre estem. Próbáltam felkelni de nem volt erőm. Elfogyott, de most már végleg...*

Egy faágon ülök és lógatom a lábamat az alattam lévő víztükör felett. Ekkor egy hatalmas sípolást hallok és elmerülök a vízben. De egyáltalán nem félek.

A szemem kipattan. A telefonomom még mindig szólt az átkozott ébresztő. Kelnék ki az ágyamból mikor észreveszem, hogy a földön fekszem. Hogy kerültem ide? Próbálok feltápászkodni de sajgó lábam miatt a kúszádt választom. Az asztalom tetején kutatok telefonom után. Mivel nem látom merre tapogatot így nehéz dolgom van.

Mikor csönd telepedik a szobára visszaesek a paplanra. Ekkor látókörömbe kerül a kezem. Kikerekedett szemmel nézem a rajta elhelyezkedő hosszú vágást. Hirtelen felülök. Megszokásból fognám össze a hajam, de a hosszú fürtök eltűntek. Fejemhez kaptam. Szaporán kezdem venni a levegőt. Kicsit nehezen de talpra álltam és a fürdőbe siettem. Mikor belenéztem a tükörbe ledermedtem.

Egy alakot láttam magammal szemben, aki megtépázott hajjal, véres arccal, kipirosodott szemekkel és sápadtan bámul vissza rám.

Kezemet az arcomhoz emeltem , mert nem hittem el amit látok.

Mi történt velem? Szememet lehúnytam és képek sora rohamozta meg az agyamat. Összerogytam a hideg padlón és eleredtek a könnyeim. Mi történik velem? Ezt te tetted velem! A harag nem jött elő csak csalódtam, magamban és Darenben is.

Engedtem had jöjjön ki minden fájdalom. Közben a hasamat simogattam és reménykedtem, hogy a kicsimnek semmi baja nem esett. Utána feltápászkodtam és  koszos ruháimat lehámozva magamról a biztonságot nyújtó meleg víz alá beálltam. Lemostam magamról a visszataszító történteket. Megtörölköztem, a sebem elláttam majd vissza mentem a szobámba.

A kuka tartalmát beleöntöttem egy zacskóba majd lezártam. Összepakoltam a szétdobált holmikat. Felvettem egy egyszerű farmert meg egy kapucnis pulcsit. Teganap nagyon bunkón válaszoltam a szüleimnek, ezért megvártam míg mindenki elmegy itthonról. Mikor csapódott a bejárati ajtó leszaladtam a lépcsőn. A sapkámat a fejembe húztam majd felkaptam a kabátomat. A házból kilépve a fodrászhoz vezetett az első utam. Hiszen így nem mehetek iskolába.

A lány először furán nézett rám, mikor meglátta tépázott fejemet. De nem kérdezett semmit. Kihozta a maximumot a lehetetlenből. Mikor belenéztem a tükörbe kis mosolyra húzódott a szám. Nagyon tetszett ez a rövid haj, attól függetlenül, hogy egy két helyen üres foltok találhatók, amik a túlbozgó vagdosásom eredményei.

Megköszöntem majd a bevásárlóközpont felé vettem az irányt. Új ruhákra volt szükségem. Feszülös darabokat választottam, amik nem takarta el idomaimat. Nélküled is megleszünk Daren!

Miután eleget vásaroltam felhívtam az orvosom, hogy bocsánatot kérjek a kihagyásért és, hogy most nem pótolhatnám e be a kezelést. Lesz pont egy szünete mert valaki lemondta, így a rendelő felé vettem az irányt. Mikor beléptem megdícsérte a hajamat. Mikor Daren felől kérdezett kikerültem a válaszokat. Látta, hogy kellemetlenül érint ez a téma ezért nem firtatta többet. Kicsit remegve ültem le a székbe. Mi van ha a hülyeségem miatt a babám is megsérült? A hideg zselétől összerezzentem. Láthatta a félelmet a szememben, ezért bíztatás képpen megszorította a kezemet. Egyszer csak megallította a műszert és én a monitorom megláttam a kis babámat. Hatalmas kő esett le a szívemről. Könny áztatta szemmel keltem fel majd köszöntem el az orvostól. Egy hónap múlva jövök újra és akkor már megtudhatom a nemét is.

Boldogan setáltam haza.
Ezen a héten már nem akartam többet iskolába menni, ezért elmentem orvoshoz igazolást kérni. Szükségem volt egy kis időre míg átgondolom az egészet.

Otthon a pultnál ültem mikor csapódott az ajtó és én félve néztem oda. Nem tudtam már elmenekülni. Anya ledobta a cuccait mikor meglátott és odaszaladt hozzám majd karjaiba zárt. Meglepődtem. Nem ordítoz velem, nem kérdezett semmit csak megértően ölelt ált. Viszonoztam, miután felébredtem a döbbenetből, majd vállára hajtottam a fejem és a könnyek ismét megjelentek. Csak simogatta a fejem és csitítgatott. Majd eltolt magától és a szemebe nézett.

-Darenről van szó?-kérdezte.
Én csak bólintottam. Nem tudtam megszólalni.

-Ha kész vagy elmondani tudod hol találsz!- majd adott egy puszit a fejemre.

Felált és elkezdett sürögni a konyhában. Nem tudtam mit csinál. Talán vendégek jönnek? Értetlen arcomon elmosolyodott de kérdéseimre megkaptam a választ.

-Csak gondoltam csinálok neked egy kis kedvre derítő palacsintát.-mondta kedvesen.

Melegség járta át a szívem. Fe álltam a székról és odarohantam hozzá és megöleltem. Nekem van a legaranyosabb anyukám. Kicsit erősen szoríthattam mert nehezebben vette a levegőt. Kis kuncogás kíséretében elengedtem majd megtöröltem az arcomat.

-Minden rendben lesz kincsem!- majd a szemembe nézett.

-Köszönöm!- szinte suttogtam.

-Amúgy jól áll ez a rövid haj!-majd összeborzolta. Mindig ezt csinalta amikor kicsi voltam.

-Képzeld jövő hónapban kiderül a neme.

- Már nagyon várom a kis unokámat!- hajot le a hasamhoz majd gügyögött neki.

-Jajj anya!-forgattam meg a szemem mosolyogva.

-Most mi az?-majd visszafordult a pulthoz és folytatta a palacsinta készítést.

-Majd elkísérsz mikor megtudom?

Nagyon megörült és persze igent mondott.

Kis gondokozás után úgy döntöttem elmesélem a történteket. Természetesen az esti dolgokat kihagytam. Mikor befejeztem dühösen csapkodott.

-Hé anyu nem a palacsintám a hibás!

Megállt a keze majd körbenézett mit csinált. A konyhapult tele volt palacsinta tésztával. Elkezdte letakarítani majd már nyugodta folytatta a készítést. Jobbnak láttam ott maradni vele mert a végén semmi nem marad a kis finomságomból. Segítettem kisütni majd egymásra halmoztuk és leöntöttem sziruppal. Nagyon finomra sikeredett. Én még egy kis gyümölccsel is megbolondítottam. Sokat nevettünk és a gyerekkorom is előkerült, hogy milyen szeleburdi voltam. Megmosolyogtattak a történetek. Mire végeztünk már besötétedett. Rég csináltunk közösen valamit.

-Kis lányom szerintem ezen a héten maradj csak itthon pihend ki magad!-fordult felém.

-Köszi anya és már intézkedtem is!-és meglebegtettem az igazolást.

Gyors megöleltem és felszaladtam a szobámba. A lépcső felénél jártam mikor még visszaordítva megkérdeztem, hogy Megant áthívhatom e. Természetesen megengedte.

Szobámba érve egyszerre írtam neki. Tíz perc múlva rohantam le az ajtóhoz, hogy beengedjem a barátnőmet. Mosollyal az arcomon téptem fel az ajtót, de mikor megláttam, hogy nem a várt személy áll előttem. Lefagyott a mosoly az arcomról.

Hátrálni kezdtem...

***********************************

Sziasztok!:)

Itt vagyok az új résszel! Tudom, nem lett túl izgalmas, de kell nyugis rész is.

Szerintetek ki áll az ajtóban??

Remélem azért tetszik nektek! Ha igen, akkor kommenttel vagy csillaggal jelezd felém!:)

Remélem továbbra is velem maradsz!

Köszi, hogy elolvastad!*-* Pusziii^^