Mindennek ára van !

~12

*Majd megölelt adott még egy puszit az arcomra és átkarolva egymást aludtunk el.*

Egy heti megfigyelés után elhagyhattuk a kórházat. Anyám egyszerre elrángatott nőgyógyászhoz mert már két hónapos terhes vagyok és mi az, hogy nem látta még orvos. De mondtam neki, hogy a kórházban megvizsgálták. De őt ezt nem érdekelte. Egy kedves férfihez vitt, aki szintén azokat mondta, amiket hallottam a kórházban. Szóval felesleges pénzkidobás volt de mindegy.

Emlékeztek még a titkos üzengetőre? Hát ezen a héten napi szinten kaptam tőle üzeneteket. Érdeklődött felőlem, mert nem látott a suliban és hiányoztam neki. Hát nem aranyos? Persze Darennek egy szót sem szóltam róla. Majd én elintézem ezt.

Miután haza értünk egyből neki estem a házinak és próbáltam a lemaradást behozni.

Pár mondaton kívül nem beszéltünk többet Darennel a hétvége során. De gondoltam kell neki egy kis teret adnom, nem szabad magamhoz láncolnom.

~••~

Hétfőn reggel idegesen kapkodtam a ruháim között. Nem igazán találtam olyan lenge pólót, ami eltakarta volna növekvő pocakom. És az iskolában nem tudtak róla és jobb is, hogy ha ebbe a tudatban maradnak. Végül átviharoztam anya szekrényéhez, hogy talán ott találok valamit. És sikeeer. Egy comb középig érő szoknyára leltem, ami mell alatt össze húzott. Persze aki nagyon megnéz az látja hogy van azért ott valami.Gyors felkaptam hozzá még egy blézert és a tükörben néztem magam. Nem szoktam sose ilyen csinosan öltözni, de azt kell mondanom, hogy tetszett a látvány. Egy magassarkú csizmát gyors felvettem meg egy vékony kabátot és már szaladtam is az iskolába.

Mikor Meg meglátott egyszerre hozzám rohant és a karjaiba zárt!

-De szép vagy!- majd közel hajolt hozzám-vagytok!

-Köszönjük!-mondtam halkan miközben hatalmas mosoly terült szét az arcomon.

A suliba szerencsére senki nem tette szóvá, hogy kicsit meghíztam.

Darennel a viszonyunk eléggé megváltozott. Most már köszön a folyosón sőt együtt szoktunk ebédelni is. Hozni szokott nekem egészséges ételeket, ami elősegíti a baba fejlődését. Az elején féltem,hogy fogok én becsatlakozni a menők klubjába, de nem ez történt. Hanem ő jött oda hozzánk és így háromra bővült a kis társaságunk létszáma. Viszont nem voltunk egy pár, ami azért valljuk be rosszul esett. Ezeknek a változásoknak is örültem, de azt hittem, hogy végre együtt lehetünk majd. De nem mondtam neki.

Az elkövetkező hónap így telt. A baba növekedett. Már a pocakomat nagyon nehéz volt takarni. Szerdán megyek vissza a dokihoz. Az egyik ebéd alkalmával kicsúszott a számon pedig valamiért nem akartam Darennal megosztani. De persze egyszerre közölte, hogy ő pedig menni fog velem az orvoshoz. Végül is igaza van az ő gyereke is.

Kedd délután röhögve léptünk be a házba. Már kezdett szokássá válni, hogy Daren nálunk tölti a délutánt és néha az estét. Rengeteget nevettünk és képesek voltunk minden féle hülyeségen órákat vitatkozni. Kialakult közöttünk egy mély barátság. Féltettem ezt ezért sosem próbálkoztam semmivel nála.

A mai délután is film maratont tartottunk a szobámban. Egy tál popcornnal ültem a kezemben a babzsákomon. Igen az a szemét mindig kitúrt a helyemről. Ő pedig ott terpeszkedett az ágyam közepén hatalmas mosollyal az arcán és csak tömte a szájába a kukoricát. Nagyon vicces volt. Mikor már fetrengtem a nevetéstől felém fordította a tekintetét, hogy mi a fenét csinálok. De én nem tudtam abba hagyni. Végül felkászálódott oda ment az asztalhoz a poharáért. Majd visszafele telibe öntött vele. Hatásosnak bizonyult,mivel egyszerre abbahagytam. Felnéztem rá. Ott tornyosult felettem összefont kézzel huncut mosollyal az arcán.