Mindennek ára van !

~9

*Ez mind az én hibám!! Ha valami baja lesz vagy a babának nem tudom mit csinálok. Sose fog megbocsátani nekem!! Fejemet tenyerembe hajtottam és utat engedtem a könnyeimnek.

3-4 órát ültem a várakozóban mikor valaki megkocogtatta a vállamat. Könny áztatta arccal néztem fel a doktorra. Arca megrémített.*

- Ön lenne az apa?- kérdezte. Semmit nem tudtam kiolvasni az arcáról.

Csak bólintani tudtam. Letöröltem a könnyeimet a pulcsim ujjába majd követtem az orvost. Úgy éreztem, mintha örökké valóságig tartana míg felértünk a harmadik emeletre. A lábamat ólomként húzta le a félelem. Nem akartam szembesülni a tetteim következményével. 

A találkozás viszont elkerülhetetlen volt. Odaértünk a 326- os szobához. Egy pillanatra megálltam kifújtam a levegőt majd beléptem az ajtón. Ledermedtem. Egy alakot láttam feküdni az ágyon és csövek álltak ki belőle minden fele. Ökölbe szorítottam a kezemet, remegtem a haragtól. Már a körmöm, szinte belemart a húsomba, de nem érdekelt. Csak a csöveket láttam magam előtt. A doki észrevehette, hogy nagyon rosszul vagyok. Oda jött hozzám, a vállamra tette a kezét majd egy fotelhez vezetett és leültetett. Felnéztem rá, de nem tudtam megkérdezni, hogy mi lehet vele. De a szememből kiolvasható volt, és értett mindent.

- Látom, hogy nagyon ideges uram! Akkor mondok is egy gyors hírt, ami talán ez kicsit feloldja. A gyermek meg van és semmi baja!- majd egy kis mosolyt villantott.

Nagyon örültem neki. Az én kis lányomnak semmi baja! De a rosszkedv visszatért egyszerre. És mi van  Amyvel??

-És vele?- néztem Amy felé szomorúan. Semmi jóra nem számítottam.

-A stressz miatt kicsit kikészült és emiatt történt a vérzés. Szerencsén múlott, hogy a baba meg maradt. A lány állapota stabil, nem kell aggódni. Még kivizsgálás alatt van, hogy van e esetleg egyéb egészségügyi betegség, ami az eszméletvesztést okozta. Altatót kapott, ezért pár óra múlva tud majd vele személyesen beszélni.

A szemem felcsillant. Él és jól van! Köszönöm istenem! Akkora öröm áradt szét bennem, hogy elnevettem magam, fel ugrottam és megöleltem az orvost, aki persze furán nézett rám. 

- Értesítettük a lány családját, mindjárt itt lesznek. És kérem az elkövetkező hetekben semmi stressz hatásnak ne legyen kitéve.

- Igen is doktor úr!- bármit, csak jól legyen az én Amym.

5perc múlva megérkezett a család is. Először a lányukra majd rám szegezték a tekintetüket. 

Leültek a többi székre majd karba tett kézzel néztek rám.

-Mondj el mindent fiam!- mondta az apukája

- Nem kell aggódni szerencsére, a baba és az anyuka is egészséges, csak Amyt még kivizsgálják, hogy kilehessen zárni egyes betegségeket!-tájékoztattam őket.

- Hogy tessék?- állt fel az édes apja.- Terhes??Ez mikor, és hogy??- a szeme villámokat szórt.

Elmondtam mindent. A végére mindannyian megnyugodtak. Csak a bátyját láttam még idegesnek. Ő is a suliba járt és nem voltunk rosszban. Tudtam, hogy nem fog nekem megbocsátani olyan könnyen. A szülei kezet fogtak velem és megköszönték, amit tettem a lányukért. De láttam, hogy az elfogadásukat még hosszú idő lesz kivívni.

Pár óra múlva elmentek , mert muszáj volt vissza menniük dolgozni én viszont nem mozdultam Amy mellől. Tűkön ültem már. Nehezen viseltem, hogy láttam csukott szemét és a csöveket, infúziókat. Csak fogtam a kezét és simogattam. Úgy szerettem volna látni gyönyörű csillogó barna szemeit. Elhatároztam,ha felébred, akkor mindent elmondok neki, hogy mit érzek, és hogy a bab életében is teljes mértékben részt szeretnék venni.