Mindennek ára van !

~11

*A megfelelő irányba fordultam majd csiga lassúsággal végig a falnak támaszkodva indultam el a kitűzött cél felé...*

Az ajtó előtt mély levegőt vettem majd belöktem. Könny gyűlt a szememben. A kezén nagy kötéssel , infúzióra kötve, lélegeztető maszkkal feküdt előttem. A felsőtestén több helyen is horzsolást láttam. Mintha semmi bajom nem lenne rohantam oda hozzá és ráborultak. Utat engedtem a könnyeimnek. Rá néztem de ő nem mozdult nem csinalt semmit. Kétségbe estem. Majd elkezdtem rázogatni.

-Ébredj fel! Azonnal ébredj feeel!!

Ekkor hátulról megragadott valaki és elakartak ráncigálni Darentől.

-Ezzel nem segít rajta!mondta nyugodt hangon.

- Hagyjanak békén!! Nekem vele kell lennem!-ordítottam és próbáltam kiszabadulni a szorításából. De vasmarokkal tartott.
Hirtelen ötlettől vezérelve hátrahajoltam és erősen beleharaptam a karjába. Morgott egyett de eleresztett. Az ágy felé vettem az irányt és a mellette lévő székre rogytam le, kezembe zártam kezét.

- Kérlek Daren ne hagyj itt minket!- a kezemet a hasamra csúsztattam és elkezdtem simogatni. Lehajtottam a fejemet az ágyra és könnyáztatott arccal elaludtam.

Daren szemszöge

-Kérlek Daren ne hagyj itt minket!

Csak álmodom vagy tényleg az  angyali hangját hallom?

Kezdtem érzékelni a körülöttem lévő teret. Egy ágyban fekszem és valaki melletem van és fogja a kezem. Amy telennél az? Meg szerettem volna ölelni, de valami nem engedett. Nem tudtam megmozdulni, se kinyitni a szemem. A zokogás csak egyre jobban erősödött mellettem. Kérlek ne sírj! Megakartam nyugtatni, megsimogatni a kis fejét és csitítgatni. Rázkódtam saját földi börtönömben de a kitörés nem sikerült. Látni akarlak!Szeretlek Amy és szeretem a pocakodban a kis életet! Szét áradt ez az érzés a testemben. Megnyugodtam, a remegés leállt. Lecsuktam a szemem és koncántráltam rájuk, hogy velük legyek ...

Reflektorok vakítottak el. Fejem lassan fordítottam oldalra. Felszisszentem a fájdalomtól. De az eltorzult arcomra egyszerre mosolyt csalt, ahogy a lassú szuszogó alakot néztem. 1 perc erőlködésbe telt de sikerült megemelni a kezemet még ha csak pár centire is. De a próbálkozást nem hagytam abba.

-Felébredt!- halottam egy kiáltást a folyosóról majd több nővér is megjelent az ágyam körül és kérdésekkel bombáztak. Hogy fáj e valamim, tudom e mozgatni a végtatjaimat és ehhez hasonlókat. A barna hajú angyal pedig semmit nem vett észre a körülötte lévő sürgés forgásból. Csak aludt nyugodtan. Szegényke milyen kimerült lehet!
Miután megvizsgáltak és átkötözték a sebeim végre elhagyta az embertömeg a szobámat.

Az élet nagyon hamar vissza áramlott belém. A kezemet is minden nehézség nélkül tudtam mozgatni. Megsimogattam a fejét a gipszben lévő kezemmel, mire összerezzent. Ijedtemben gyorsan visszahúztam a kezem. Arcát felémfordította majd hatalmas pillái elkezdtek mozogni és csodálatos szemei feltárultak.

Amy szemszöge

Azt hittem csak álmodok. Tényelg őt látnám? Vagy csak a képzeletem játszik velem? Nem tudtam megmozdulni  csak bámultam rá. Nem hittem a szememnek.

- Mi az baba szellemet látsz?-mosolyodott el. Majd megsimogatta a hajamat.

A boldogság hulláma végig száguldott rajtam és nem tudtam betelni vele. Él! Él! Él! Istenem köszönöm!! A szemem alatt csillogó könnycseppeket letörölte és megéreztem puha bőrét. Lassan felálltam majd megöleltem.

- Istenem Daren azt hittem meghaltál!

- Én is azt hittem!

- Igérd meg, hogy többet nem csinálsz ilyen baromságot!- néztem rá szúrósan.

- Ígérem!- suttogta a fülembe.

Még pár percig öleltem majd az ágyon mellé feküdtem. Belefurtam az arcomat a mellkasába. Csodálatos érzés volt. Az illata átjárt és nem eresztett.

-Amy?

- Igen ?- néztem fel rá.

- Nem baj ha a kezemet ... tudod .. a hasadra.

- Persze! -nevettem el magam.

- Min nevetsz baba?-nézett összehúzott szemöldökkel.

- Te vagy a suli nagy menője, de egy félénk nyuszi leszek ha a babánkról van szó! Még a végén elhiszem, hogy vannak érzéseid!- kacsintottam rá.

- Hééé, milyen nyuszi? Kikérem magamnak! Várj, azt mondtad, a BABÁNK?- nézett rám csillogó szemekkel.

-Igen!- majd kezét lassan a hasamra helyeztem. Elkezdte simogatni körkörösem, ami nagyon jól esett.

- Annyira örülök, hogy itt vagy! Sajnálom, hogy elszaladta és hogy butaságot csináltam.

- Semmi baj! Az a lenyeg, hogy most itt vagy!- majd adtam egy puszit az arcára.

-Hányadik hétben vagy?- kérdezte.

- Hatodik! Szóval még hosszú út áll előttünk! Ami remélem nem lesz ennyire esemény dús! És hát..- halkítottam le a hangom- És hát remélem mellettem leszel!

- Ez természetes! Én leszek a legboldogabb srác a világon és azon fogok igyekezni, hogy nektek mindenben jó legyen.- majd közel hajolt hozzám és megcsókolt.
A pillangók egyszerre megjelentek. Ez igaz lenne? Tényleg én kellek neki? És velünk akar lenni?

Majd megölelt adott még egy puszit az arcomra és átkarolva egymást aludtunk el.

*-*-------------------------------------------------------*-*

Sziasztok!*-*

Itt van az újrész!:D Rövidebb lett mint az eddigiek, meg hát nem lett túl izgalmas:D De remélem nektek elnyeri a tetszéseteket!:)  Remélem örültök, hogy happy end lett és egyik szereplőm sem halt meg!:))
Ha érdekel a folytatás, akkor továbbra is tartsatok velem! ;) A véleményeket nagyon várom !:) Jó és rossz is jöhet!:) A csillagokat is szívesen fogadom!:)

Huh sokat "beszélek" úgy, hogy már csak annyi, hogy köszönöm, hogy már 400- an megnéztétek*-* Hatalmas öröm ez számomra :))) <3

További szép napot!*-* Pusziii^^