Mindennek ára van !

~16

Arcomról egy szempillantás alatt eltűnt a jókedv és helyette valami hideg szúrós fájdalom kezdett mardosni.

Arcán értetlenkedés tükröződött. Felém nyúlt de kitértem érintése elől. Végeztem vele, és nem akarom többet látni.

-Amy?

Felnéztem rá. A szemeiben láttam, hogy ezer kérdés ostroma vár rám hamarosan, de nem akartam ezt megvárni. Nem válaszoltam inkább megfordultam és bementem a házba. Miután becsukódott mögöttem az ajtó hátamat neki vetettem. Próbáltam kizárni a kintről jövő kérleléseket és csapkodásokat. A hideg felületen lecsúsztam a földre,  majd elgyengülve engedtem utat a könnyeimnek. Anyu lépteire lettem figyelmes, lassan felsegített majd a szobámba vezetett. Gőzölgő teát nyomott a kezembe és körbecsavart takaróval. .

Arra ébredtem, hogy valaki szurkálja az oldalamat. Mikor kinyitottam a szemem göndör fürtök hada lepte el az arcomat.

-Megan mi a francot csinálsz?- löktem oldalba mosolyogva.
Szép hatalmas kék szemeit rám emelte és ártatlan képpel nézett rám. Megforgattam a szemem és visszadőltem a párnák közé. Már kezdtem elhinni hogy békén fog hagyni, de persze tévednem kellett. Lassan elkezdtem mozogni az ágyon. Megan elkezdett lehúzni róla. Az elején még fel se tűnt csak akkor amikor a párna kikerült alólam. Ekkor elkezdtem a lábammal keresni őt, hogy letudjam szakítani magamról. Ennek az lett a következménye, hogy mind két lábam megragadta. 

-Megan! Ha egyszer kiszabadulok, ezt megkeserülöd!- és közben kapaszkodót kerestem. Egy halk kuncogás volt a válasz és az ágyszélébe kapaszkodó kezem is kiszabadult. Következő pillanatban már a földön feküdtem a plafont bámulva. Mikor körbenéztem senkit se találtam. Mosolyognom kellett.

Miután jó barátok lettünk mindig ezt csinálta velem. Felkeltett majd elbújt előlem.És addig nem jött elő, amíg meg nem találtam. Gondoltam most kicsit had főjön a saját levébe. Elindultam lefele a lépcsőn. Az volt a haditervem, hogy olyan ételt csinálok, ami a legjobb barátnőm kedvence. Tehát felnyúltam a polcra és az első szakácskönyvet, ami a kezem ügyébe került levettem. Hatalmas mosollyal lapoztam az édesebbnél édesebb finomságok között. Úgy éreztem a tervem briliáns. Kiakartam csalogatni a medvét a barlangjából. Mikor rábukkantam a tökéletes receptre nekiláttam az elkészítéséhez. Kicsit bonyolultabb volt, mint hittem. De boldogan tetőtől talpig lisztesen betoltam a csalit a sütőbe. Bele se telt pár perc és már is lehetett érezni az ínycsiklandó illatokat. Meg is tette a hatását. Az összekuszált hajú barátnőm belépett a szobába nagy ásítozások közepette. Mikor megláttam egy röhögési hullám tört fel belőlem.

-Csak nem elaludtál a kis rejtekhelyeden?- fontam össze a kezemet a mellkasom előtt. Próbáltam a fel fel törő kacagást csillapítani, mondhatom sikertelenül. Muszáj volt meggörnyednem és már a hasamat is fogtam a fájdalomtól. 

Arra lettem figyelmes, hogy túl nagy a csend. Gyors felnéztem, nem állt előttem senki. Megfordultam és az a szeleburdi barátnőm épp a sütőt nyitogatta és próbált megkaparintani egy süteményt.

-Á-á! El a kezekkel torzonborz!- és ráütöttem a fakanállal a kezére. De tettem hatástalan volt. Megfordult majd egy gyors mozdulattal kikapta a kezemből majd rámszegezte. Védekezően felemeltem a kezem. 

-A sütit akarom!-mondta és elkezdett hadonászni a fakanállal.

-Szerintem rakd le, mert a végén még megsebesíted magad!-majd előbukott belőlem a nevetés.

Csak szúrós tekintetet kaptam válaszul, majd elkezdett menetelni  a konyhában a sütő előtt. Már visszafele rótta az útját, mikor felkiáltottam.