Demon's Circle (Hun.) /BEFEJEZETT/

14. Komplikáció

Na hát, ahogy ígértem itt az új rész. Remélem tetszeni fog Nektek! :) Jó olvasást!

Csók :*

– Tudom. – sóhajtott. – Szeretlek. Tudod jól...

– De?

– De nem lehet. Amíg nem rendeződött minden nem lehetünk együtt. Mármint úgy igazán. Kérlek értsd meg. Nem süllyedhetsz miattam ennél mélyebbre a szarban.

– Most szakítasz?

– Nem tudom.

– Igen vagy nem?

– Nem. Veled akarok lenni.

– Oké. – biccentettem.

– Raven, hírek! – csapódott ki az ajtó.

Tristan.

– Hupsz, bocsi. Gyorsan szedjétek össze magatokat, mert Aidan vázolja a tervet és indulunk.

– Mi? Hova megyünk? Mi van?

– A Pokolba felderíteni. Egy-kettő gerlepár!

– A picsába... – szitkozódtam.

Tizenketten voltunk, ami azt jelentette, hogy négy hármas csoportra oszlottunk. Persze, hogy hozzánk jutott Trystan. A legjobb stratégia Dam mellé betenni. Mint rájöttem, ezek utálják egymást, ki tudja miért. Próbáltam változtatni, de addigra a többiek már elindultak, ugyanis mi utólag tudtuk meg a hírt.

– Aidan, ne szórakozz! Cserélj helyet azzal a sült hallal!

– És akkor ki marad itt apával? Nem cserélhetek. Bírd ki!

– Nem nekem van problémám, hanem Damiennek. Ezek szétszedik egymást, sőt le is bukhatunk.

– Kell nektek. Ő ismeri legjobban az Alvilágot.

– Tudom, de...

– Raven, induljunk már! – kiáltott oda Damien.

– Rendben, jövök. Mindegy... – sóhajtottam.

– Mi az? Volt valami fontos megbeszélnivalótok? – kíváncsiskodott a pasim.

– Nem, lényegtelen. – intettem le.

Mikor leértünk Trystan ment elől. Tény, ő ismerte a legjobban a helyet. Elmondása szerint itt nőt fel. Utána mentem én, a végén pedig Dam. Folyosók egybegabalyodó hálózatán haladtunk végig, mikor egy ajtóhoz értünk.

– Bemegyek. – mondta Tris.

– Normális vagy?! – csattantam föl.

– Lebuktatsz minket. – kezdett rá Dam is.

– Csak felmérem tiszta-e a terep. Raven, te elméletileg halott vagy, Damien meg áruló. Akinek a legnagyobb esélye van oda bemenni, majd egyben kijönni, az Én vagyok. – szavai megerősítésének érdekében még magára is mutatott.

– Satanell úgy fog kivágni onnan, mint más macskát szarni. – közölte vele a véleményét Dam.

– Sietek vissza – suttogta, majd mire fölfoghattuk volna a szavai értelmét, már itt se volt. Az ajtó nyekeregve nyílt ki.

– Szia Apa! – hallatszódott a hangja, aztán egy hangos csattanás és a zár kattanása.

– Ajjaj. Baj lesz. – konstatáltam.