Demon's Circle (Hun.) /BEFEJEZETT/

2.Edzés

Damien

– Gyenge vagy! – ordít a képembe. – Gyerünk Damien, gyerünk!

– Ááá! – kínomban kiabálok. Hiába támadok, kitér, nem találok fogást rajta. Fáradt vagyok, éhes és kiszáradtam, de ha nekiállok rinyálni étlen, szomjan találom magam.

– Támadj! Támadj! – ösztönöz az edző. – Ne óbégass, energiát pocsékolsz, csak üss!

Nincs bennem már erő. Az izmaim elernyedtek, testileg és lelkileg is szétcsúsztam. Nem bírom tovább.

– Dam – szólongat nyájasan. Ez bajt jelent. – Milyen ösztönzést szeretnél? Hm? Mi kell, hogy végre összeszedd magad és bemoss nekem egyet, hm? Szerezzek neked egy embert? Ha nem szeded össze magad a szemed láttára vágom el a torkát.

– Szemétláda! – köpöm a szavakat.

– Azt hiszem, helyben vagyunk. Hát hogy beszélsz te a drága jó apádról? Semmi hála nincs benned, mi?

– Hála! Cöh... – morgom.

Aztán összekaparom utoljára minden erőm és ahogy csak tudok, lecsapok a Pokol Urára. Meg se karcolta.

Rohadt életbe!

– Derrick!­ – kiáltja el magát. A férfi pillanatokon belül ott terem. – öld meg Ian Wall-t.

Ez a szórakozása. Ha veszítek – eddig még sosem győztem – mondd egy nevet Derricknek, egy olyan nevet amely először jut az eszébe, és az az ember meghal. Tudja jól, hogy gyűlölöm, hogy havonta egyszer az én lelkemen – már ha lehet ilyet mondani – szárad egy ember élete.

Rohadék! – szitkozódtam egyre dühösebben.

– Fejlődj fiam, és akkor nem kell ilyen módszerekhez folyamodnom. – s ezzel kiment az edzőteremből.

Tudta jól, hogy gyűlölöm az embereket bántani. Ehhez gyenge vagyok, elismerem.

Hazaérve fáradtam hullottam le a kanapéra. Mérgelődtem még egy sort. Nem értettem azt sem, hogy miért pont rám bízta azt a lányt. Vagyis átgondolva, dehogynem értem. Ez a kínzás is az „edzés" része. Imádta, ha szarul éreztem magam. Utáltam a gondolatot, hogy miattam szenved...

Még egyszer gondterhelten beletúrtam a hajamba, aztán tusolni mentem. Épphogy csak végeztem, hatalmas sikolyt hallottam Rowell lányától. Magamra ráncigáltam egy nadrágot és pólót, majd rohantam a szobájába...

  No, szóval, talán ez a pár fejezet alapján kicsit megismertétek az írási stílusom és egy vélemény kialakulhatott bennetek. Nem igazán tudom, hogy eddig mit gondoltok, de kritikát fogadok, szóval ne fogjátok vissza magatokat. Pozitív, negatív, jöhet minden, hiszen a fajlődés a cél, ezt viszont csak külső vélemény alapján lehet elérni - én legalábbis így vélem. Kérek hideget, meleget srácok! :)) Szerintetek mire kellene odafigyelnem a részekben? Mi nem tetszett nektek? Vagy éppenséggel mi tetszett nagyon?