A sötét angyalok, avagy bukott angyalok - nevezzük, ahogy szeretnék -, a Pokolba száműzött angyalokból tevődik ki, kik démonokká lényegülnek a lelkük elvesztésekor.
Damien Anthonyt letaszították, így ő is bukottá vált. Kenyerét az Alvilág bérg...
Na drágáim, az a helyzet, hogy annyira nem bírtam magammal, hogy meghoztam nektek a kövi részt. Remélem örültök neki és tetszeni fog!
Figyelem, 16+-os jeleneteket tartalmaz!
Csók :*
MyFloower
– Jó napot... – köszöntöttem a nőt.
– Szia, Raven. – mosolygott rám. – Jól vagy?
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
– Igen. Megkérdezhetem, hogy miért van itt?
Nem akartam bunkó lenni, de meg kellett tudnom, hogy mi célból látogatott ide Damien anyja.
– Ne aggódj, a férjem nem tud semmit. – kacsintott cinkosan felém.
– Nem félek tőle. – jegyeztem meg.
– A bátorság jó dolog... de a vakmerőség annál rosszabb. Ne légy ostoba és tarts tőle! Kérsz egy forró teát? Hűvös van itt. – és már indult is a konyha irányába.
Pislogtam párat, aztán követtem. Nem hétköznapi nő, az már biztos. Igazából nem is válaszoltam a kérdésére, de a mikroba már két bögrét rakott be, egy-egy vízbe áztatott filterrel.
– Egyébként azért jöttem, hogy lássam a fiam, na meg, hogy szóljak nektek, hogy nem ártana összeszedi a cókmókotok és eljönni velem, mert Sáti fülest kapott. – mindez kitörő örömmel közölte velem, ráadásul bájos ábrázattal. Ám egy dolgot nem tudtam figyelmen kívül hagyni.
– Sáti?
– Satanell, Sátán, Lucifer, a férjecském, Mr. Anthony... – sorolta.
– Jó-jó, értem – szakítottam félbe.
– Tessék a tea. – nyomta a kezembe a bögrét, ami megégette a kezem.
– Köszönöm.
– Amíg te megiszod, én ellátom a sebed rendesen. – odalépett hozzám és feltűrte a felsőm ujját.
– T-tessék? – hátrébb léptem egyet.
– Nem tudom hogy a fenébe, de megmart egy démon, el kell látni, mert el fog fertőződni. – azzal ellenkezést nem tűrve odalépett hozzám és folytatta a előző munkálatát, a pulcsi ujjával babrált.
– Honnan tudta?
– Kérlek, ne magázz! Ilyenkor úgy érzem, mintha száz éves lennék, pedig csak alig múltam harmincöt. Na jó, negyvenöt. – ismerte be. Közben levette a kötést, amit még Damien tett fel. – Szép munka, ezt a fiam csinálta, csak sajnos ez most ide kevés. Ne ijedj meg!
Nem értettem mért ijednék meg, de nem kellett sokáig várnom, hogy megtudjam. Imogine keze közvetlenül a seb fölött mozgatott körkörös irányba. Hozzá egyáltalán nem ért, mégis úgy éreztem, minta épp kitépné a karom.
