Demon's Circle (Hun.) /BEFEJEZETT/

10. Vihar előtti csend

Sziasztok! Hoztam nektek valamit... :D Az a helyzet, hogy ez rendhagyó rész lett, mivel kicsit sok a szemszögváltás. Nem igazán lesz ilyen, csak ez most így sikeredett :) Próbáltam minnél több szempontból bemutatni a helyzetet. Remélem tetszeni fog! Jó olvasást! :)

Csók :*

– London? – néztem nagy szemekkel a legjobb barátnőmre.

Hogy a jó édes Istenbe kerül ő ide?

– Látom, jól megvagytok Satanell fiával. – húzta kicsit a száját.

– Honnan...? London! – odarohantam hozzá és a nyakába ugrottam.

– Szia. – hallottam a hangján, hogy nevet és visszaölelt. Mikor végre elengedtem újból megszólalt. – Örülsz?

– Persze, hogy örülök, de hogy kerülsz ide? És honnan tudsz Satanellről? – álltam ott teljesen letaglózva, értetlenkedve.

– Hát, az a helyzet, hogy addig zaklattam apád, míg be nem engedett és el nem mondta mi a szitu. Anyád majdnem rendőrt hívott rám. – ismerte be. – Igazából nagyon meglepődtem, mikor megtudtam, hogy benned is van angyalerő, azt hittem, csak a tesód örökölte. Apádról tudtam, de...

– ...Te tudtál az Angyalvilágról? – újból döbbenet ült ki az arcomra.

– Persze, hogy tudtam, te butus, hisz én is az vagyok! – kacsintott.

Mi a...

***

Imogine

Magas sarkúm kopogása már előre figyelmeztette a férjecskémet, hogy megérkeztem. Kitártam a több méteres kétszárnyas ajtót és beléptem a kandallóval fűtött hatalmas dolgozószobába.

– Látom megérkeztél. Kopogni esetleg? – fel sem pillantott az előtte lévő papírokból.

– Szeretek csak úgy berontani. – mosolyodtam el.

– De nem az én házamban.

– Hivatalosan az én nevemen van. Ezt mindig elfelejted, drágám. – odamentem a bárszekrényhez és kivettem belőle a kedvencm, régóta érlelt whisky-m. Töltöttem pohárba és beledobtam két jégkockát. – Kérsz?

– Igen, ihatsz belőle és igen kérek a saját – hangsúlyozta – italomból.

– Ugyan már! – intettem le. – A házasság a közösködésről is szól.

– Nálad, de nem nálam.

– Tessék! – nyújtottam neki a közben kiöntött szeszt. Elvette, de egy szót sem szólt.

– Ha te megtanulsz megköszönni valamit, lehet róla szó, hogy én meg kopogni. Kompromisszum, Sáti, kompromisszum! Egyébként eladtam pár részvényt. – közöltem vele.

– Kinek?

– Pont olyan embereknek, akik jól megfizették. Egyébként is a nevük nem mindegy? Amúgy se jegyeztem meg – rántottam meg a vállam és belekortyoltam az italba.

– Ugyanolyan nemtörődöm vagy, mint Damien. Hasonlítotok.

– Hagyd azt a szegény gyereket, épp elég neki, hogy Te vagy az apja. – csattantam fel.

Paraszt!

– Ha lesz időm, megsajnálom. Egyébként mi van vele? Egy ideje nem teljesít semmilyen megbízást. Az embereimnek kétszer annyit kell dolgozniuk. – morogta.