Mert van az a pénz!

Harmadik fejezet - Tisztességtelen ajánlat

Milena

Ahogy kitekintettem a végtelenül kopár nevadai sivatagra a Bentley nyitott ablakán át, kellemes reggeli szellő csapódott az arcomba. Ez volt az egyetlen kellemes dolog, ami ma reggel óta ért, mert hiába telt el egy éjszaka, még akkor sem tudtam ép ésszel felfogni, hogy kerülhettem ekkora slamasztikába.

Itt semmi sem emlékeztetett arra, ahonnan jöttem. Mondhatni, egy egész világ választott el az igazi otthonomtól, és még azt is számításba kellett vennem, hogy többé talán vissza sem térhetek Oroszországba. Az útlevelem ugyan nálam volt, és sikerült megszereznem az összes iratomat is miközben Danieltől menekültem, viszont pont annyit értem vele, mint amennyire most már fogja voltam ennek a tök idegen országnak. Engem is ugyanúgy körözött a rendőrség, mint a másik három csajszit, holott én teljesen véletlenül csöppentem bele ebbe az őrületbe. Biancát nagyon sajnáltam, de persze csak saját magam után, mert rajtam kívül ő volt az egyetlen, aki nyilvánvalóan soha az életében nem süllyedt még ennyire mélyre a bűn mocsarában. Azelőtt én sem tudtam volna elképzelni, hogy bármi törvénysértő dologban részt vegyek, és számomra, pontosan ezért volt az elmúlt tizenhat óra maga a nagy betűs DÖBBENET.

Ugyanazt éreztem én is, mint amit ma reggel Bianca arcán láttam, amikor szembesült azzal, hogy a pasija kijátszotta a rendőrségnek. Szegény lányt hiába nyugtattuk azzal, hogy csak így akarja őt előkeríteni, mind tisztában voltunk azzal, hogy ez az Eric Vandermeer piszkosul rohadt egy alak. Ha nem így lenne, akkor a híradásban nem körözött bűnözőként tüntetik fel, hanem egy velejéig ártatlan, gonoszul rabul ejtett túszként. Azt ugyan nem tudtuk, hogy mi zajlódhat le Bianca fejében, mert egy szót sem szólt, csak zokogva visszarohant a fürdőbe, és mikor Jo közölte velem, hogy indulunk, még mindig ugyanott tanyázott. Sejtettem, hogy csak egy kis egyedüllétre vágyik, így inkább kihagytam a fogmosást is. Na, nem mintha lett volna mivel.

Utáltam, hogy ennyire ápolatlan vagyok, hogy szemernyi smink sem lehet az arcomon, és nem is a saját ruháim vannak rajtam. A Jotól kapott farmer, és az egyszerű fehér póló ugyan jól állt rajtam – ha nem jobban, tekintve, hogy rajtam nem lógtak úgy a göncei, mint rajta -, de mivel eszembe sem jutott alá venni a tegnapi bugyimat, itt-ott igen csak kellemetlenül bevágott. A slicc vonala menti varrásnál pedig már majdhogynem elviselhetetlenül. Idétlenül ficeregtem párszor az anyósülésen, és inkább igyekeztem a gondolataimat másféle mederbe terelni.

Egyáltalán nem értettem, hogy én mit keresek itt. Csupán annyit sikerült kivennem a Jo és Ray közti beszélgetés szupertitkos fonalából, hogy a Bentley-vel kapcsolatban megyünk valahová. De hogy miért éppen engem hozott magával, arról szemernyi lövésem sem volt.

Azt pontosan tudtam, hogy nyakig benne vagyok a szarban, és ebből a kialakult szituációból kell kihoznom a legjobbat, hogy ne a nevadai női börtön rácsai közt végezzem. Úgyhogy nem ellenkeztem egy percig sem, mikor Jo az ajtó felé kezdett taszigálni. Sőt, mivel a többiek nem jöttek velünk, ezért nem kevés elégtételt jelentett számomra, hogy Miával szemben, én kivételezett személy lettem.

De azt akkor sem értettem, hogy ez a lesbyanka mit vár el tőlem. Mégis mit kéne tennem? Hogyan tudnék én a segítségére lenni Jonak, vagy akár bárkinek abban, hogy elpasszoljunk egy autót? Semmi értelmét nem láttam az egésznek, tekintve, hogy belém annyi üzleti érzék szorult, mint egy hegyi kecskébe. Állandóan Daniel intézte a reklámfilmes szerepeimet, mivel ő volt az ügynököm, a producerem és a szeretőm is egy személyben.

Majdnem hangosan felnevettem, ahogy végigszaladt az agyamban az a szó, hogy ,,szeretőm". Soha nem éreztem iránta semmit. Egyszerűen nem volt meg közöttünk az az összhang, vagy az a bizonyos mindent elsöprő érzés, ami egyik pillanatról a másikra képes lenne térdre kényszeríteni. Vele inkább csak érdekből voltam együtt, és szerintem, valahol mélyen ezzel ő is tisztában volt. Kedveltem, és egy eszméletlenül jóképű amerikai férfit láttam benne, aki képes megadni nekem, amire vágyom, de ennél többet nem. Szeretni nem tudtam, és nem is akartam.