Mert van az a pénz!

Hatodik fejezet - Csillapíthatatlan éhség

Jo

– Kibaszott ruszkik! – csaptam a kormányra, ahogy meghallottam az idegesítő karattyolásukat.

Mégis mennyibe tartott volna nekik emberi nyelven beszélni? Legalább Milenának lehetett volna annyi esze, hogy tudja, így kurvára nem fogom érteni, miről diskurálnak. Semmi értelme nem volt, hogy tovább hallgatózzam, ezért inkább kiszedtem a fülemből a lehallgatót, és ledobtam az anyósülésre. Az a hülye liba... Persze, majd az ő testi épségéért akartam tudni, hogy miről is dumálnak! Csakis az érdekelt, hogy ne basszanak át! Mishát elég jól ismertem már ahhoz, hogy tudjam, neki csak az számít, hogy pörögjön az üzlet, és minél több pénze legyen. Ha valamit azok ketten kifőznek odabent, akkor nekünk lőttek.

Idegesen csaptam hátra a fejem a támlának. A várakozást és a tudatlanságot mindennél jobban utáltam. Tehetetlennek éreztem magam, miközben több tízezer dollárom függött attól az ostoba szőke ribitől, akire még a kutyámat se bíznám rá. A szívem hevesen dobogtatta a mellkasomat, miközben átvettem a fejemben minden eshetőséget. És ha már nem is látom többet? Ha az a mocsok Misha kiszökteti a hátsó ajtón a pénzemmel együtt? Simán megtehette, hisz ő is pasiból van. Mind ugyanolyan, egy szopásért még a csillagokat is lehoznák az égről, nemhogy elintézni pár hamis iratot, esetleg egy új útlevelet, vagy már rögtön kettőt.

A bal könyökömmel megtámaszkodtam az ajtón, és az öklömre hajtottam a fejem. Valamit kezdenem kellett magammal, különben tudtam, hogy az ideg felemészt belülről. A kocsiban található összes kis tárolót kinyitottam, hátha találok benne valamit, ami lefoglal. Ahogy lenyitottam a kesztyűtartót, persze egyből kibukfencezett belőle egy doboz Lucky Strike. A kezem megállt a levegőben, és hagytam, hogy a szálak a padlóra hulljanak belőle. Elviselhetetlen kényszert éreztem, hogy felvegyek egyet és rágyújtsak, de nem tehettem. Elmantráztam magamban párszor, hogy „erős vagyok, erős vagyok", majd gyors mozdulatokkal visszadobáltam minden egyes szálat a kesztyűtartóba, és rácsaptam az ajtót. Egy ideje már nem is gondoltam a cigire, de amikor elkapott az idegesség, akkor semmi másra nem vágytam, csak egy jó erős Luckyra, hogy a tüdőmet égető füst kipucoljon minden mást az agyamból. Hónapokig kibírtam nélküle, nem hagyhattam, hogy bármi is uralkodjon rajtam. Viszont még mindig nem tudtam, hogy mihez is kezdhetnék. Ekkor jutott eszembe, hogy hoztam magammal kaját. Ray kreációi mindig lenyugtattak. Tudtam, hogy azért csinálja, hogy elterelje a gondolataimat a cigiről, de így meg elég rendesen megnőtt a seggem. Még jó, hogy elkezdtem futni és edzeni, különben már be se férnék a kocsiba.

A bőrdzsekim zsebébe dugtam be a fóliába tekert hússzeleteket, és most elővarázsoltam, hogy a magamévá tegyem őket. A sülteket gondos kis csomagolás borította. Bianca komolyan kitett magáért, ahhoz képest, hogy valószínűleg sosem kellett ilyet csinálnia amellett a pöcs mellett. A fólia széleit alaposan behajtogatta, hogy még véletlenül se lógjon ki a hússzelet. Igazán kis takaros csomagolást rittyentett neki. 

Ahogy a „takaros" szó átsuhant az agyamon, felvontam a szemöldököm. Mi a fasz? Én nem beszélek így, nem használok ilyen puccos szavakat. Jézusom, mi ütött belém? Inkább beleharaptam a sültbe, és igyekeztem megfeledkezni arról, hogy Misha valószínűleg épp Milenát dugja. A mázlista...

A mobilomra néztem, hátha Ray keresett, de se hívás, sem pedig üzenet nem várt. Aggódtam otthon hagyni egyedül azzal a vörös döggel, mert Ray sokkal naivabb volt nálam. Talán észre sem vette, hogy Mia mennyire dörzsölt, és mennyire tartanunk kellene tőle. Ő mindig igyekezett a jót meglátni mindenkiben, és hiába volt okos gyerek, az érzelmei sokszor elhomályosították az ítélőképességét. Hasonlított Biancára, mert ő sem tűnt hülyének, csak túlságosan is érzelmesnek, akit inkább a szíve vezet az agya helyett. Míg Mia és Milena taktikáztak, addig ő csupán túl akart élni. Nem szőtt terveket, nem akart átvágni senkit, csak ki akart szabadulni abból a slamasztikából, amibe belekerült. Amibe én rángattam bele.