Bajkeverők (+18)

part 6

- Hogy érted, hogy megfenyegetett??- lesújtottan ültem le az ágyba.
- Úgy, ahogy mondom. De olyan boldog voltam, hogy velem jössz, hogy kicsit sem érdekelt. És hát, mindenképp akartam, hogy beszéljünk kettesben, még a téli szünet előtt.
- Oh. El is felejtettem a szünetet. - már évek óta nem mentem haza semmilyen alkalommal. Meg voltak az okaim.
- Tudom. Tavaly sem mentél haza .- mosolygott rám, majd közelebb jött. - Már akkor láttam, hogy milyen gyönyörű vagy és okos. -pirulás riadóóó.

Óvatosan felpillantottam rá, és aggodalommal töltött el, hogy miattam fog a szüleihez ilyen szemekkel hazalátogatni.
De úgy tűnt, Ő teljesen máson gondolkodik.
Közelebb húzott magához, és lassan hajolt felém. Ajkai lassan és óvatosan közelítettek az enyémhez. Éreztem édes lehelletét, és szinte a fülemben dobogott a szivem.

- Uram isten Aaaaudreey! - nyitott be Matt a szobába.
Szétrebbentünk.
A PICSÁBA MATT!! - kiáltoztam magamban. Mielőtt Matt megfordult volna, Chris a kezébe vette az enyémet és gyors csókot nyomott a szám szélére.

Matt kérdőn, de csintalanul mosolygott rám. Úgy tűnt valamilyen csomagot tart a kezében.
- Ugye nem rontottam el semmit ?- mindent sejtő pillantása engem pásztázott.
- Hát, ha nem bánod akkor... kérnék még egy percet, hogy elbúcsuzzak Audreytól, mielőtt holnap hazamegyek.
- Oh. - felvonta a szemöldökét. - Háát. Úgyis leakartam ugorni egy kávéért.

Bezárta maga mögött az ajtót, és abban a másodpercben Chris nekem esett. Mondhatni, hogy eléggé meglepett.
A falnak nyomott, és nyakamnál fogva tartott, miközben nyelvével az enyém után kutatott.
Térdemet a derekához húzta, és nekem nyomta a csipőjét.

Felnyőgtem az édes érzéstől és kezembe vettem az arcát, és mégjobban húztam bele a csókba, Ő pedig engedelmesen mordult egyet, és még erősebben nyomta nekem magát.
Keze egyre lejjebb haladt, mire elért a shortomhoz, és azon át kezdett el simogatni.

URAM. ISTEN. AUDREY.
Magamat átkoztam, hogy Matt csak kávéért ment. Pedig éreztem, hogy valami nem helyes. Túl gyors volt ez így.

És hirtelen eszembe jutott az este, amikor hasonló helyzetben voltam Evan által. Mi ütött a férfiakba, hiszen még csak egy teljes randink sem volt.
De ugyanakkor annyira jó érzés volt.

Mégis eltoltam magamtól.
- Ne-ne haragudj Audrey. Csak.. piszkosul szexi vagy. -ismerőőős szavak. Nagyon furcsán éreztem magam.
Véletlen. Csupán véletlen .- magyaráztam be magamnak.

- Semmi baj .- mosolyogtam.- Megesik.
- Nem is tudom, mi ütött belém.- nevetett, majd felszisszent és a szeméhez kapott.
Odaléptem, és a mellkasára tettem a kezem.
- Nem fáj annyira.- nézett le rám, és átfogta a derekam két kezével. - Nem tudtam, hogy Evan ekkorát tud ütni. Ha tudtam volna, se hallgatok rá. Olyan nagyon gyönyörű voltál. Ha tudnám, hogy nem ijesztelek el, már most bemutatnálak anyukámnak. Imádna.
- Édes vagy Chris. De...
Mit mondjak? Hogy csak alig pár napja beszélünk?- gondolkodtam.

- Ne mondj semmit Audrey. Tudom, hogy nem kellett volna . Csak amikor igent mondtál, komolyan azthittem falnak megyek az örömtől.
És elsiettem ezt is. Bocs. Szóval.. Huh..
Csak szeretnélek megismerni. Ez igy oké? Nem veszítem el a türelmem a rövidnadrágod és a feneked láttán igérem. - vigyorgott, de közben láttam, hogy küszködik az ütés nyomából sugárzó fájdalommal.

-Frappuchino Szivem Szerelme!- lépett be a szobába Matt. - Hűűha . Valaki nagyon erősre kapcsolta itt a radiátorokat.
Nem tudom én belőlem árad ez a melegség vagy pattog itt a tűz köztetek. Romii.

A fejemet fogtam és nevettem.
- Ne légy ennyire meleg. - szóltam rá.
- Nos. - Chris köszörulte meg a torkát, és rám nézett, majd egy csókot nyomott a szám szélére. - Szünet után elvinnélek vacsorázni. Ha igent mondasz, hivj fel még ma. Oké ?
Viszlát haver. Szia Audrey.- azzal távozott a szobából én pedig az ágyba vetődtem és a fejemre húztam a párnát.
Matt az ágy végén törökülésbe helyezkedett.

-Nooooos? - kinéztem a párna alól, ő meg beleszürcsölt a kávéjába.
- Nos mit akarsz? Pillanatgyilkos .
- Heee ! - megsértődve fordult el a másik irányba, és mire visszafordult a kezében volt a telefon, és a kabát is.
- Jó, hogy jöttél. Elvihetnéd a cuccaid.
- Ezek nem az enyémek, ha erre célzol.
- Hogy érted, hogy nem a tiéd? - ahogy visszagondoltam az estémre, nem jutott más eszembe.

Készülődés, buli, bunyó, ivás, cigi, bolt, cigi, borzalmas viccek. És itt is volt a reggel.
Nem emlékszem semmilyen másik eseményre.

- Audrey? - nézett rám kérdő tekintettel, és láttam a szemeiben azt a tekintetet, amikor jobban tudott valamit valakinél.
- Mit tudsz?- húztam fel a szemöldökömet, és a válaszra vártam.
- Jött egy csomagod. A folyosóügyeletes adta oda.- nem akart válaszolni, de ha Matt el akar mondani valamit, úgyis meg fogja tenni. Tudtam.

Felnéztem az asztalra, ahol a csomag hevert.
Gyorsan kinyitottam. Az ezüst magassarkúm egyik párja volt benne, rajta egy cetli :

"KERESD MEG AZ ELVESZETT CIPELLŐD, HAMUPIPŐKE''