Bajkeverők (+18)

part 50

A forró víz égette a testemet, a kötelek alatt pedig viszketett a csuklóm, de már meg sem próbáltam vakarni, mert akárhányszor próbálkoztam, a kötelek a bőrömbe vájtak.

Nem mertem hangokat kiadni. Magamat összehúzva a víz alatt próbáltam eltakarni a testem.

Jamie óvatosan érintett meg, akárhányszor a szivacsot a bőrömre nyomta.

4 nap telt el, mióta itt voltam.
Az állandó rettegés hatására rendszeresen hánytam.

A tegnapi nap volt eddig a legrosszabb.
Este felé járhatott. Minden előjel nélkül Jamie kijött a sodrából.

Kegyetlen volt.

Éreztem, ahogy testem megremeg az emlékek hatására.
Nagy levegőt vettem, megfeledkezve arról mennyire is fájnak a bordáim.

Összeszorított szemekkel próbáltam a fájdalmas nyögésemet  visszatartani, de semmi haszna nem volt.

- Sajnálom.- ismételgette.

Lassan bólintottam. El sem tudtam képzelni milyen foltokat hagyhatott a cipője az oldalamon. Biztos voltam benne, hogy a bordáim meg voltak repedve.

A vele eltöltött idő alatt jöttem rá, hogy Cass halála jobban megrázhatta Jamiet, mint engem.

Mindíg is értelmes srác volt, még ha egy kicsit csavarodott és megszállott is, de már nem volt stabil. A dührohamok úgy jöttek, hogy nem tudtam kiszámitani mikor lesz a következő. Aztán ha rátört, utána sírva könyörgött.

Egyszerre rettegtem és éreztem sajnálatot.

Nem tudtam semmit sem senkiről.

Nem tudtam, hogy keresnek e egyáltalán, vagy Jamie egy újabb trükkjével beszélte őket le rólam.

Minden este imádkoztam, hogy találjanak meg, de úgy éreztem, hogy úgy sem jutnak el a szavaim ennek az ablaktalan szobának a vastag falain túlra.

Mattre gondoltam. Evanre. Markra. Apámra.

Aztán végül gondolataim visszatértek a fürdőszobába, ahol Jamie egy hatalmas kék törölközőt tekert körém.
Lassan léptem ki a kádból.
Remegő lábaimat gyors mozdulatokkal törölte szárazra. A földön térdelve mosolygott fel rám, én pedig próbáltam eltakarni magam, annyira amennyire lehetséges volt.

Habár nem próbálkozott semmivel sem, a szivem megállt minden egyes mozdulata láttán. Eddig nem nyúlt hozzám semmilyen szexuális indíttatással.

Feladta rám a ruhákat, amiket kikészített, aztán megvárta, míg visszasétálok a nappaliba.

A törött órára pillantottam a falon. Még csak este 10 volt. Ez azt jelentette, hogy Ő is el fog menni fürödni.

Volt egy műsor, amit apámmal néztem, mikor fiatalabb voltam.
Minden bűnözőnek meg volt a maga sorrendje.
Volt aki tisztaság mániás volt, volt aki valamilyen tárgyba folytotta az idegességét, gyűjtögetett, volt aki állandóan ugyan azt ette, mert ettől érezték magukat normálisnak.

Jamienek ugyan ezt jelentette az időbeosztás.

Ha 10 óra volt, az azt jelentette, hogy 15 percig fog zuhanyozni. Azután újabb 10 percig borotválkozni, 5 perc alatt felöltözni és pontosan 10:30kor bekapcsolta a laptopját, és a híreket olvasta, aztán választott valami filmet és mind a ketten arra kellett, hogy elaludjunk.

Akármilyen szar is volt a helyzetem, és akármennyire nem akartam beletörődni a helyzetembe, valahogy úgy éreztem ez volt a vége.

Próbáltam mindent.