Úgy éreztem ki fog ugrani a szivem a mellkasomból.
Lélegzetvisszafogva vártam a pillanatra, amikor végre meghallom majd a kopogást. De 12 perccel múlt 6 óra és sehol sem volt senki.
Fejemet a térdemen pihentetve halgattam, az óra kattanását, ahogy minden másodpercnél ugrott egyet. Lassan fújtam ki a levegőt, miközben gyomrom egyre kissebbre szűkült.
- Örökké. - hallottam vissza Jamie szavait a fejemben és összeszorított szemmel vártam türelmetlenül.
A napok, amiket Jamievel töltöttem, eléggé hasznosnak bizonyultak. Amennyire észrevettem szinte soha sem vásárolt kész kajákat, ezért említettem a sushit. Jártas volt mindenféle étel elkészítésében, ahogy észrevettem. Nyilván a bujkálás, és egyedül töltött napok megtanították, hogy hogyan is lássa el magát azon kívül, hogy instant leveseken élne.
Vissza gondoltam arra az időre, mikor Mattel kéz a kézben mentünk el alapanyagokat venni a sushi tekercseinkhez, de hiába kerestük, a legközelebbi bolt a hozzávalókkal egy órányira volt az egyetemtől. Ha mindent be akart szerezni, akkor legalább 1 és fél órát fog eltölteni a dolgok keresésével, főleg, hogy Jamie ellentétben velem és Mattel, nem annyira ismerte a várost, mint mi.
1 és fél óra. Ennyi időm volt.
De úgy tűnt a terveim nem állták meg a helyüket. Kétségbe esve vakartam a falat mögöttem, de akárhogy könyörögtem a fejemben .Senki sem jött..
Újabb 10 perc telt el, én pedig összeroskadva feküdtem a földön a padlót bámulva.
Átkoztam mindent. Főleg magamat, hogy elhittem, hogy a szerencse az én oldalamon áll majd.
Újra az óra kattogását hallgattam.
- Sosem kerülök ki ...
Kopogtak.
-Innen. -fejeztem be a gondolataimat.
Ha a szivem eddig kiugrott a helyéről, akkor ebben a pillanatban már úton volt Las Vegasba 125 bőrönddel...
A fülemet az ajtóra tapasztottam. Nem szólt senki.
Miután nekimentem az ajtónak a vállammal, inkább levetettem magam a padlóra és elkezdtem az ajtót rugni teljes erőmből.
Éreztem a bordáim recsegését, és az iszonyú fájdalmat, de nem érdekelt. Ki kellett jutnom innen, mielőtt a szituációm rosszabbra fordul. Nem bírtam már tovább.
- Mi történik odabent? - kiabált az ismerős hang az ajtó másik oldaláról. A férfi volt az, én pedig a boldogságtól sírva fakadtam.
Éreztem, ahogy a talpam már ég, de nem hagytam abba. Teljes erőmből rúgtam azt a kibaszott ajtót.
Kulcsok zaját hallottam.
Szipogva rúgtam még egyet az ajtón, mire az lassan feltárult előttem.
A férfi hosszú fekete kabátot viselt. Barnás szőke haja hátra volt fésülve, bőre feltűnően sápadt volt, a termete pedig eléggé jól kigyúrt.
Amint kinyitotta az ajtót, szemei óriásira tágulva járták körbe a szobát, aztán rajtam állapodtak meg végül.
Lehajolt hozzám, és gyengéden húzta le a ragasztót a számról.
Óriási levegőt vettem és sírtam. Megállás nélkül. Fejemet a térdére támasztottam. Mintha magához ölelt volna, de nem voltam biztos benne.
Nem szólt semmit, míg fel nem néztem rá.
Könnyeim elhomályosították a látásomat, de annyira megkönnyebültem. Szipogva összeszorított szemekkel mosolyogtam.
- Jól van ? - kérdezte összezavarodottan.
- Rendőrség! - suttogtam.
- Rendőr vagyok fő állásban. - bólogatott. - A ház az apámé. Mi történt ?
Megráztam a fejem. Próbáltam a tudtára adni, hogy nem voltam képes értelmes szavakat kimondani. Nem kellett magyarázkodnom. Egyből megértett. Hatalmas kezeit a hátamra tette és felsegített.
A telefonján állapodott meg a szemem.
Felém nyújtotta, aztán arra kért, hogy diktáljam le a számot, amit hívni akartam.
Nem volt időm, de nem akartam a nélkül távozni, hogy nem adom Matték tudtára, hogy itt vagyok. Hogy élek...
Mindhármójuk közül tudtam, hogy ilyen helyzetben ő volt a legesélyesebb, aki meg tudta tartani a nyugalmát.
Egy csöngés után felvette.
- Halló? - várakozott a válaszomra, én pedig a hangja hallatára már nem tudtam visszafogni magam többé.
- Matt..- szipogtam, bordáim meg hasogattak, de ez volt a legkevesebb.
Hallottam, ahogy a telefon másik végén egy óriási sóhaj után sírva fakad. Összeszorult a szivem is.
A férfi kedvesen mosolyogva tartotta a telefont a fejem mellé, én pedig Matt válaszára vártam.
- Hol ? - csak ennyit kérdezett.
A férfire néztem. Nem tudtam a ház cimét, de Ő készségesen diktálta le Mattnek, aki a vonal túlsó végén értem könyörgött.
A férfi egy gyors rendőrségi monológgal megszakította a vonalat, és zsebre vágta telefonját, majd felém fordulva a hátam mögé mutatott.
- Később is ki tudom oldozni. A kocsimban van mindenem.
Elviszem az örsre, ahol vallomást tehet, aztán biztonságba helyezzük. Örülök, hogy megtaláltam.
Bólintottam, mire ő ki tolt a lakásból és vissza zárta az ajtót. A lépcső felé vettük az utat.
A lábaim és a bordám, minden lépést nehézzé tettek, de úgy éreztem, az hogy végre napfényt láthatok, vagy egyáltalán friss levegőt szívhatok, ami nem abból a kis ablaknak nevezett lyukból jön, úgy éreztem, ez mindenen át fog segíteni.
Legalábbis ez tartotta bennem a lelket amíg nem vettem észre Jamiet a lépcső alján, aki kezében egy pisztolyt tartva remegett a dühtől.
- ÁÁÁÁÁ!- ordította torka szakadtából, és gyilkos tekintettel fordult a férfi felé.
Sikítani próbáltam, de nem ment. Lefagytam.
Megremegtek a lábaim és összecsuklottam a padlón.
A férfi aggódó arccal nézett vissza rám, és mielőtt bármit is felfoghatott volna, fehér pólóját átitatta a mindent ellepő vér.
Ekkor a pisztoly füstölgő vége rám mutatott.
🙄🙄 Halihooo !
Azt akartam mondani, hogy látom, nagyon sokan elkezdték olvasni a könyvet 🤗🤗 nem tudom hogy történt, de nagyon örülök neki!!
és tudom, hogy vannak, akik mindig velem vannak és visszavártak ♡ lovelove
A többiek : remélem élvezitek a könyvet 🙈 imádom a kommentjeiteket, főleg ha beszélgettek is egymással a témával kapcsolatban.
szeretnék megkérni mindenkit aki olvas, mivel most javitottam ki az ékezeteket csak 😪😪 hogy ha láttok bármilyen elírást akkor szóljatok nyugodtak kérlek ( kivéve az - í - betüket, azt már lusta voltam mindenhol javítani 🤔)
Nagyon szépen köszönöm a sok üzenetet, és hogy olvastok. Nagyon sokat jelent számomra 😶😶💕💕
YOU ARE READING
Bajkeverők (+18)
Romance- Azt hittem, a rosszfiúk nem lesznek szerelmesek. - Én is. - Ő csak bajt csinál, nem szerelmet.
