Égetett jegy

Felemás

Szinte pontosan annyi ideig tartott, amíg felfogtam a fájdalmat. Aztán mintha elfújták volna. Hirtelen elképesztő mértékű megkönnyebbülést éreztem. Felszabadultam, és akkor azonnal fel sem tudtam fogni mindezt.

A fiú felé pillantottam, aki még a kezében tartotta. Vér csöpögött róla. Apró volt, tele azzal a méreggel, amit éveken át pumpáltak belém, amikor "rossz" voltam.

Akkor belefúrtam az arcom a párnába, és felcsuklott belőlem a hangtalan zokogás. Nem tudom, mennyi ideig tartott, de amikor elfogytak a könnyek, még mindig ott álltak mellettem, csendesen átérezve az évek alatt felgyűlt sérelmet, megaláztatást, gyötrelmeket, amiket át kellett élnem.

Mindez már a múlté volt.

Megtöröltem az arcom a kezemmel, és hálásan a fiúra néztem, akinek még csak a nevét sem tudtam. Hirtelen ugrottam fel, ő pedig mozdulatlanul tűrte, ahogy magamhoz szorítottam. Nagyon rég volt már, hogy utoljára megöleltem valakit. Ő finoman viszonozta.

- Ashé, ahada - súgtam a fülébe alig hallhatóan - Köszönöm...

A következő gondolat hatására fájdalmas szorítás gyűrte össze a gyomrom. Csongor.

- Mennem kell! - léptem ki az ölelésből, és tétován körbekaptam a pillantásom.

- Mi a baj? - állt fel azonnal a lány is - Mi történt?

- Csongor... Ő a barátom, és biztos halálra aggódja magát értem... És hülyeséget fog csinálni!

Szinte láttam magam előtt, ahogy elmegy Márkhoz abban a hiszemben, hogy ott talál - ő pedig... Megrázta a fejem, hogy elűzzem a sötét gondolatokat.

- Mennyi ideig voltam kiütve? - pillantottam sürgetőn a lányra.

- Nagyjából egy napot - láttam rajta, hogy próbálja megérteni, mi történik.

- Ne... - súgtam elcsüggedve - A telefonom! Hol a telefonom?!

- Biztos helyen - mondta még mindig teljesen megzavarodva a lány - Zente, idehoznád kérlek?

A fiú bólintott egyet, és már ott sem volt.

- Mi történt? - ismételte aggódva a lány - Miért vagy ilyen zaklatott? Bántani fognak valakit?

- Meg fogják ölni! - tört fel belőlem elkeseredve. Azonnal elkomorodott.

- Nem fogják. Nem hagyjuk...

Zente ebben a pillanatban tért vissza. Kiragadtam a kezéből a telefont, és néhány mozdulattal feloldottam a zárat. 4 sms és 22 nem fogadott hívás. Nem csak Csongor keresett, ott volt köztük Márk, Olivér és egy ismeretlen vezetékes szám is - gondolom Márkék otthoni telefonja.

Merre jársz? Kitaláltam neked valamit arra, amiről tegnap beszéltünk. - szólt az első, "rejtjelezett" sms Csongortól, arra az esetre, ha nem én olvasnám el.

Hol vagy? Sehol nem tudlak elérni - a következő.

Dae, aggódom. Küldj valami életjelet!

A negyedik nem tőle jött. Reszkető kézzel nyitottam meg.

Megint itt járt. Beszéltem vele, mert tudni akartam, hol a francban vagy, erre kiderült, hogy ő sem tudja. Kérlek, ha ezt megkapod, jelentkezz be, mert rosszat sejtek. Olivér órájának nyoma veszett. M.

Hatalmas kő esett le a szívemről. Egészen idáig észre sem vettem, hogy az idegességtől visszatartottam a lélegzetem. Most egy nagy, megkönnyebbült sóhajjal kifújtam a levegőt. Amikor felnéztem, a lány kérdő pillantásával találtam szemben magam.